Milyen jó, hogy vannak fogalmaink, nem szépek, de látszólag mindent megmagyarázóak. Magyarázása van, magyarázata nem sok annak, hogy az Európai Unió idegközpontjában egy napon repülőtér és metró robbanhat. Mit lehet kezdeni a halálesetekkel, a sebesültekkel, és az esemény kísérőjelenségeivel: a kognitív és érzelmi paralízissel, a félelemmel, vagy az akár önveszélyes csakazértissel? Mit tesz most az Unió a schengeni-ideával, amely a Brüsszel-Párizs közt észrevétlen mozgó terroristák szintjén már bukott? Mi lesz az Európai Bizottság tervével, miszerint az év végéig meg kell szüntetni a határellenőrzést és visszaállítani az igazi szabad övezetet?

Az elmélet egyszerű: vannak szoft és hard targetek, azaz alig védhető és jól védhető célpontok. „Kemény célpont” egy jól védhető objektum, mondjuk kormányzati épület. „Puha célpontok” a nehezen védhető objektumok, a nagy tömegek által használt, fizikailag nehezen védhető helyek, épületek, tömegrendezvények, amelyekben nehéz a biztonsági erők megbízható elosztása, a szűrőpontok felállítása és megfelelő (nem akadályozó jellegű) működtetése.

Brüsszel után újra terítéken a kemény célpontnak tűnő, de majdnem védhetetlen objektumok. Ilyen egy repülőtér, és ilyen a metró is. Látszólag védhető, és biztonsági szempontból kézben tartható akár aktív (felügyelet), akár passzív (kamerarendszer) módszerekkel, valójában azonban, ha az ellenőrzéseket csak a beszállás előtti mozzanatoknál alkalmazzák, akkor minden váróterem tulajdonképpen egy potenciális bomba-ottfelejtési kihívás, ha meg már az épületek előtt, vagy az oda belépésnél alkalmazzák a szűrést, akkor meg ott lehet közveszélyes egy merénylő: a merénylet tömegmészárlást akar, s mindkét esetben az.

Brüsszel napokra következett a párizsi merénylet egyik agytrösztjének a letartóztatására, s mialatt kipattant, hogy szegény Abdeslammal néhol méltánytalanul bántak a szervek, csak az fontos, hogy ez most egy gyújtózsinór-folyamat. Párizs után elértek egy lőpor-góchoz, innentől a többi lehetséges is be fog lobbanni. Vagy azért, mert perverz logikával terrorakciókkal erőltetnék Abdeslam sorsának jobbulását, vagy a lebukástól való félelem miatt, vagy éppen figyelmeztetésként a nyomozások leállításáért, esetleg a közvélemény befolyásolásáért: tartsa impotensnek a rendőri akciókat, vagy legyen elborzadva tőlük.

Abdeslamnak minden bizonnyal diszkréten letépődött legalább egy veséje, a kérdés csak az, hogy mennyit „dalol” közben a rendszerről, ezért fontos, hogy ne halálozzon el, ne legyen öngyilkos, ne ölhessék meg. Visszás, de ő most a legjobb kulcs ahhoz, hogy a terrorizmus fejezetnél valójában mivel néz szembe Európa, miféle jelenségi átalakulásokra kell válasszal készülnie.

Addig is, lehet, nem árt kissé oroszosabban nézni mind a biztonságot, mind a civis viszonyulást a biztonsági ellenőrzések iránt: kellemetlen, de kell, és amikor egy test-szken miatt elgurul a pirula, akkor tudjuk: odagurulhat egy pokolgépes táska mellé is.