Már leírtam, még leírom: az intraszíriai (de lehet nyugodtan interszíriai) fegyverszünetnek valószínűleg rengeteg jótéteménye lesz – ha kitart. Vagy lehetett volna, ha össze-összeomlik az ismételt teljes összeomlásig... Szóval ebből az egészből egyelőre csak egy jó dolgot vagyok hajlandó látni. Ha Aszad rezsimje úgy reagál a továbbiakban is a segélyakciókra, ahogy eddig, azaz kilencven százalékban elutasítja/lehetetleníti azokat, akkor a mostani csitulás esélyt teremt arra, hogy a szállítmányok elérjék a célvárosokat, mielőtt azok élő civilek nélkül maradnak. Abban a pillanatban viszont, ahogy Aszad részéről a máz-beleegyezés – miszerint a segélyszállító szervezeteket legalább a rezsim nem fenyegeti, a segítő szándékot, a humanitárius személyzet biztonsághiánya nem vágja azonnal haza – elillan, minden ilyesminek befellegzett.

A fegyverszünet mellett, amelyre Aszad is kelletlenül és ezer kiskaput nyitva hagyva rábólintott, a csendesedés mellett szól, hogy égig érő cinizmussal, de azonnal bejelentette szándékát, hogy parlamenti választásokat ír ki áprilisra. Alkotmányosan is lehetett volna, de egy hónappal később. Józan paraszti logika: ha egy rezsim éppen píározgat, ha a sikerért korábbra mozgat egy későbbi eseményt, ha a fegyverszünet is csak a gesztusértéke miatt kell, úgy elvárható némi komolyság aziránt, hogy az adott intervallumban kisebbek legyenek a kompromittáló hullahegyek.

Akkor, 2014-ben még mosolyogtam azon, hogy Aszad újra megválasztatja magát, méghozzá tokáig demokratikusan – utána nem hittem, amit hallok, s hogy megvalósult: a módszerek beváltak, Aszad maradt.

Áprilisban sem lesz szó másról, mint a rezsim további újra-legitimálásáról. Ehhez az egyik legfontosabb kampánylépés a beleegyezés a mostani tűzszünetbe, hiszen ha dől a dolog, akkor az csakis a Daesh (ISIS), vagy az al-Kaida miatt történik. Vagy tán az al-Nuszra Front sáros, amely al-Kaida állapotából éppen belesimult más, rezsimellenes csoportokba, hogy Moszkva és Washington vitatkozhasson: ki volt az al-Nuszra, és ki az ma, vegytiszta terroristák, vagy rablókból lett pandúrok?

Mert Aszad szerint ezek lesznek a szünetsértő felek, esetleg az Emírségek, Abu Dhabi, a szaúdiak, de még a Moszkva által is kvázi-elfogadott Jaish Al Islam vagy az Ahrar Al Sham, akik még Genfben is képviseltették magukat. De a Daesh és a Nuszra mellett a többi száznyi ellenálló is mind sértő lehet, ha Moszkva és Aszad tyúkszemére lép.

Már csak egy kérdés marad, ha már humanitárius választási kampányról beszélünk, és tudjuk, hogy a 2012-es szír alkotmány szerint a Baath Párt nem vezető csoportosulás, továbbá, hogy hatalom-projektálással maradt minden a kezükben: a kurd képviselet jelentkezhet-e? Van két ellenérv: 2014-ben épp ők zárták ki az elnökválasztást a területeikről, és csak három szíriai provinciát jelentenek, ami az alkotmány szerint kevés. Kurdokkal a probléma „mentesebb”, nélkülük az ügyvitel nem problémamentes.