Ha azt nézem, hogy eddigi röpke pályafutása alatt – csupán Szíriában! – az ISIS 3500 civilt végzett ki, s ebből 103 nő volt és 77 gyermek, egyáltalán nem bánom, hogy szétbombázzák a kalifátust. Ha a Kelet-szíriai Saitat törzs (a régió egyik legnagyobb képződménye, ISIS-ellenes csoportja) 900 férfijának sorsát nézem, akiket lefejeztek, keresztre feszítettek, főbelőttek, nem bánom, ha az angolok is bombázzák al-bagdadiékat.

Most a bombák civil vége aggaszt: ezentúl potenciálisan egyre többen lesznek, akiket még inkább kollaterális áldozatoknak hívhatunk. Mert az angol parlament félt, nehogy még egyszer úgy voksoljon, ahogy 2013-ban tette, amikor leszavazták a cameroni tervet, miszerint a kémiai fegyvereket használó Aszadot porrá kell bombázni. Az akkori óvatosság most sutba vágatott, sőt az indítványozó toryk mellé még a labourból is csatlakoztak, így az eddig Irakban harcoló RAF megjelent a szír égen is.

December harmadikától mindenképpen el lehet mondani egypár dolgot, de elöljáróban:ez nem az angol propagandisztikus politikai önszerelem. Ciprus, amelyet amúgy is kettészel egy (török-görög) politikai választóvonal, s amely megbízható közel-keleti ugródeszkája volt a Nyugatnak, vagy amely fölött ott leng az orosz érdeklődés repülőtér-flottabázis jelszóval, hogy ne is említsük a menekültügyi megbeszéléseket, amelyek már itt-otthonosak – nos: az iraki Shader művelet „szíriai Ciprusa” geopolitikailag aranyat ér.

Továbbá az amerikai precíziós munícióhullásban éppen beállt röpke szünetet a Pentagon a készletek feltöltésére használhatja, hullnak helyettük az angol Paveway-család tagjai. Az angolok a szomszédban amúgy is az USA után másodikok voltak csapásmérő hatékonyságban. Ciprus most a legnagyobb szárazföldi repülőgép anyahajó, amelyről gépek indulhatnak a Perzsa-öböl térségébe, jelenleg ott épp amerikai anyahajó-hiány van, s a francia hordozó szép, de az amerikai átlag-gépparknak körülbelül felét képes hordozni.

Londonnak valamiért mindennél fontosabb az, hogy jelezze Washington felé: tökéletes az összhangunk, veletek tartunk, mert ha Szíria ügyében ismét nemmel voksoltunk volna, még úgy nézhet ki a dolog, hogy Európa és Amerika szépen elúsznak egymástól, s Moszkva, észrevéve ezt, befurakodik a konszenzushiányba. Ruszofób paranoia, és egyszerre túlértékelése ugyanazoknak, és mire alapozva? Mert London, vagy Berlin megakadályozza, amit Washington képtelen, mert Európa elrettenti Putyint Aszad támogatásától? Vagy csak, mert az istennek sem akarják észrevenni, hogy Putyin úgy beszél Aszaddal, hogy már réges-régen mögéje néz és mögéje is lát, valójában megnézi magának az ott rejtőző, akár Aszad-mentes, de mindenképpen oroszbarát jövőt, abban a kis Szíriában, amely rezsimhű mázzal marad.

Mondom: amíg Szíria szomszédai nem fognak neki hadseregekkel a nagy ISIS-eltörlésnek, röpködhetnek ott az amerikaiak, a koalíciósok, a franciák, az angolok, aki akar, a katonai siker elmarad, a légi tévedések vígjátéka tragikomédiába majd tragédiákba fullad. A civil áldozatok száma már úgyis a mélytragédia tartományában van.

Fotó: nol.hu