Ez elég független attól, hogy hogyan nyer valójában az erdoğanizmus, hogy képes-e együtt kormányozni bárkivel is a honi felhozatalból, ha úgy vesszük, elég független attól is, hogy mi történik Törökországban rövidtávon. Ezt a kérdést Amerika dönti el, ha végre eldönti, s ha nem szándéka a szíriai kurdokat az oroszok karjaiba tolni.

Ami a régiófaló ISIS leküzdését illeti, mind Szíriának, mind Iraknak egyetlen ütőképes hadereje van: a saját kurdjaik. Az oroszok egyelőre ifjak ebben az egyenletben, amit a hadszíntéren tesznek, nem értékelhető objektíven: Amerika jelenti róluk, hogy nem csúcstechnológiájú légierejük háromnegyedét frekvensen hazavágják a homokviharok, így bevetésképtelenek, és önmagukról jelentik, hogy három nap alatt (okt. 23-26 között) 285 ISIS/al-Nusra célpontot támadtak, s a napi légibevetések átlagszáma 60-90. De nem ez fontos, hanem az, hogy amennyiben Amerika továbbra is vacillál komolyabb és modernebb fegyverekkel ellátni a kurdokat (a szíriai és iraki ágakat egyaránt), ha továbbra is elégségesnek tartja, hogy elavult vagy fölöslegessé vált harci eszközökkel, tessék-lássék támogatja őket, úgy megvan annak a valószínűsége, hogy a harcképesség megőrzése, a visszaszerzett területek védelme érdekében a kurd harcegységek oroszossá válnak. Ezt sem Washington, sem Ankara nem akarja.

A szíriai Kurd Demokrata Egységpárt (PYD) 2004 körül hozza létre a Népi Önvédelmi Egységeket (YPG) s ezen belül megalakulnak a jelen konfliktus igencsak hatékony egységei, a női védelmi egységek (YPJ), s mindezek a képletek a törökországi Kurd Munkáspárttal (PKK) kapcsolatosak. Az YPG nem igazán harcos a szíriai polgárháború előtt, utána is specifikus célokat követ: ha Aszad engedi, hogy kurd többségű észak-szíriai kantonokat kapcsoljanak össze egy egységes Rojava-régióvá, úgy nem harcolnak a rezsim ellen.

Aszad úgy döntött, hogy csökkenti a problémáit, és valójában átengedett némi terepet az északi kurdoknak, azok meg tartották a szavukat, de ahogy az ISIS színre lépett, már önvédő harcot folytattak. Jelenleg kurd kézen van a Kobane és Jazira régiója, és az Afrinnal való csatlakozás lenne a következő lépés az egységes Rojava felé. Több a buktatója annak, hogy a képlet működjön: az egyik a valós amerikai hadisegélyek érkezése (nem kevlármellény, hanem huzalvezérlésű páncéltörő rakéta kell ide), a másik annak figyelése, hogy az YPG ne kövessen el visszaéléseket a saját területeken, hisz élnek ott szép számban türkmének és arabok is.

A legérdekesebb: Ankara. Amerika szövetségese, de a PYD/YPG ellensége. Az USA, Ankara nyomására, ellenzi a kurd átkelést a nyugat-eufráteszi részekre, nehogy Afrint is Rojavához csatolják. Amennyiben Amerika felfegyverzi az Önvédelmi Egységeket, úgy teljesíteni tudja a törököknek tett ígéretét, ha nem, egyszerre néz szembe azzal, hogy a „triptichon” Rojava létrejötte annak védelmét jelenti, és nincs több kurd akció a kívül maradt ISIS területekre – a török elhidegülés teljes, és egy orosz bázis születik Szíria északi részén.

Fotó: nol.hu