Benjamin Netanyahu szeptemberben Moszkvába látogatott, és nem városnézésben: putyini fél-ígéretet kapott, hogy nem lövik egymást Szíriában. A közvetkező vizit Moszkvában tiszta véletlenül Mahmúd Abbasz palesztin elnöké volt: ez se városnézés, hanem egy moszké-avatás. Abbasz Moszkva előtt Londonban járt, ott is egy céllal: felkészíteni az ENSZ-közgyűlést egy palesztin állásfoglalásra. A palesztin vezető szerint őket nem köti tovább az oslói egyezmény, hiszen most már elég ideig tűrték, hogy annak védernyője alatt Izrael folytathassa telepes-politikáját, s a béketárgyalások aláaknázását. Abbasz ezt ki is fejtette az ENSZ-összejövetelen, miközben a főépület előtt a palesztin zászló prömierként épp felröppent a zászlórúdra.

Ami azután történt, a jeruzsálemi késelés-sorozatból kifejlődve, mintha ilyen hívó- és hívőszóra történt volna, s komolyan közel hozza egy újabb intifáda (palesztin felkelés az Izrael által megszállt területeken) lehetőségét. Ha arra kerülne sor, röviden arról lenne szó, hogy Izrael nyílt háborúba keveredne a Palesztin Hatósággal (PA), s olyan szankciókat állítana fel, amelyek holtbiztosan ennek az adminisztratív-politikai struktúrának a végét jelentenék.

Ha mégis „csak” egy új erőszakhullámról van szó, amelynek annyi felkelés-anyaga van, mint a legutóbbinak a 2014-es krízisévben, úgy viszont mindkét oldalról operatívan fel kell lépni az eszkaláció ellen, s itt már nincs helye az egyoldalú túlkapásfenyítésnek, míg a másik félnek továbbra sincs felelőssége. Ugyanakkor nem csak verbálisan, de ténylegesen is szorosabbra kell venni a PA biztonsági szolgálataival az együttműködést.

Most tehát sokkal több függ Abbasztól, mint Netanyahutól, a palesztin vezető belső hatalmi körének minden gyengülése ellenére jelenleg épp ahhoz van hatalma, hogy igazi intifádát robbantson ki, vagy ne hagyja azt kifejlődni, tovább vigye a deeszkaláció felé. Szerencsére Abbaszt eddigi diplomáciai-politikai tevékenysége inkább az utóbbira hajlamosítja, sokkal kevésbé harcos alkat, mint Jasszer Arafat volt. Erre nem csak országlástörténeti adatok utalnak, de az is, hogy Ramallahban összehívta a PA biztonsági vezetőit, és megparancsolta, hogy a fegyveres erők kerüljék az izraeli hadsereggel (IDF) való konfrontációt.

Abbasz is tudja: az oszlói egyezménytől nem tud visszalépni, az intifáda szétverné a Palesztin Hatóságot, s vele együtt egy másikat: a Hatóságot létrehozó Gáza-Jerikó egyezményt is. Véget vetne a párizsi gazdasági protokollnak is, amely révén (igaz, néha revolverezően) Izrael tulajdonképpen pénzeli a PA-t, a visszaosztott palesztin importadókon keresztül.

Kötve hiszem, hogy Abbasz véget akar vetni a két fél eddig leginkább (együtt)működőképes testülete, a palesztin és az izraeli biztonsági szolgálatok szakmai kohabitálásának.

Abbaszról évek óta keringnek hírek, hogy hazai politikai szempontból lassan vége, hatékonysága csökken és erélye is vele. Most, lám, hirtelen a keze ügyébe került egy olyan politikai fegyver, amelyet ha felvesz, ha nem, hatása van, és mindenképpen imidzskreáló – ha lázít, akkor úgy, ha nyugtat, akkor másként.

Fotó: Al Jazeera