Moszkva figyelme áttevődött a szíriai hadszíntérre, Ukrajna nem remélt respírót kapott, a kettő között képtelenség nem látni összefüggést. A mostani ENSZ-közgyűlés egyik leginkább megnyugtató jelzése volt (bár Iránt illetően már nem újdonság): Obama lát fantáziát abban, hogy katonailag is együttműködjön két katonai ősellenségével (Oroszország, Irán) a szíriai konfliktus megoldásáért, persze mindemellett Aszadnak mennie kell... valamikor. Ha Oroszországnak és Amerikának sikerül egymást le nem lőnie Szíriában, tán az ukrán diskurzus is javul.

Porosenko elnök kihasználja azt, hogy a donyecki és luhanszki protoállamok pszeudofejei nem igazán mernek Moszkva nélkül mozdulni, még ha nyakukon is a Kijevet kikerülő és önfejükre hozott elszakadási választás. Igyekszik, másként nem lehet értelmezni a szeptember 22-től hatályos elnöki rendeletet, amely szankciókkal sújt több mint száz orosz céget és majd négyszáz személyt (újabbak az Aeroflot-, Transaero- és Kaspersky-tiltások). A szövegezés szerint a szankciók oka a Krím elfoglalása és Donyeck/Luhanszk elorzási kísérlete.

Porosenko próbálkozása inkább a kormányzással kevéssé elégedett választóknak szól, azoknak, akik nem akarják elfogadni, hogy területek csúsznak ki a kezükből orosz-amerikai kettős nyomásra, és azoknak, akik a Majdan után gyorsabb korrupció-felszámolást, politika-gazdasági stabilitást vártak.

Az elnöknek ez a gesztusa – amely mellesleg akkor jön, amikor erősödnek a francia vagy német hangok miszerint az európai szankciókat kissé felül kell vizsgálni – nem képvisel igazi gazdasági-politikai ütőerőt. Ne értsenek félre, a gesztuspolitizálásnak ez a formája voltaképpen rokonszenves, igazából nem is tehetnek mást.

Ugyanis Kijev már nagyrészt tavaly elvágta azon szálakat, amelyek az orosz hadiiparhoz kötötték, és személyi tiltásokkal is élt már, mégis mintha a legvégsőkig kitartana amellett, hogy ne égessen fel minden hidat Moszkva felé. A minimális és alapvető gazdasági kötelékek nem sérültek, s míg tucatjával dőltek be a kis ukrán bankok, az orosz érdekeltségű Prominvestbank, Sberbank, az Alfa és a VTB mind érintetlenek. Lipetszk egy orosz város, és ott még mindig működik a Roshen gyár: Porosenko érdekeltsége. A mostani szankciólistáról hiányzik az orosz energetikai ágazat, nem csoda: a múlt évi sorozatos csődökön okulva akármennyire is igyekszik Kijev függetlenedni az orosz gáztól, az orosz nukleáris fűtőanyagtól vagy a donyecki/luhanszki kieső szénszállítmányoktól, a sikeres átállás folyamat-, nem pedig villanásszerű.

Az viszont a PR szempontjából sokkal hatékonyabb, ami Porosenko tudtával, de szemhunyásával a Krímben történt: a krími tatárok és ukrán nemzeti érzelmű csoportosulások szervezésében lezárták az Ukrajnából a Krímbe vezető nagy utakat, leállítva az áruszállítást. Kéréseik többek között: Oroszország engedje szabadon az ukrán politikai foglyokat, szolgáltassa vissza az elkobzott ukrán javakat; Ukrajnától érdekes módon azt kérik, hogy álljon le az elektromos energia szolgáltatásával a Krím felé, hagyjon fel a Krímre vonatkozó speciális kereskedelmi törvényekkel (amelyeket nyerészkedőnek tekintenek). Igen, az akció káros a krími gazdasági körülményekre, s bár már a Krím-Ukrajna unióból soha semmi sem lesz, kettejükről a nagyvilág ismét egyként beszél...

Fotó: MTI