Tavasszal erősödött az aggodalom, hogy az oroszok kihasználják a hadviselésnek kedvezőbb időjárást, és nyomást gyakorolnak a máris előretolt vonalakra a déli és délkeleti részeken. A tavasz nyárba ment át, a pánikos hangvétel kissé csökkent, de nem szűnt meg, hisz továbbra is alkalmas háborúzni. Aztán befutott Philip Breedlove, a NATO európai parancsnoksága vezetőjének a beszólása, amely tátott szájakat hagyott. Pont tőle nem vártak olyan megnyilvánulást, hogy nyugizzon most már kicsikét mindenki, az oroszoktól (egyelőre) nem vár agresszív mozdulatokat, csak fenntartják a nyomást Kijevre.

Mindig is hangoztattam: az oroszoknak nem érdeke harccal lerohanni Ukrajnát, túl sokba kerülne emberéletben és anyagiakban, arról nem beszélve, hogy meg is kellene tartani a mélyen hosztilis vidékeket, s ez újabb fedezet nélküli biankókat jelentene vérben és aranyban.

Breedlove feltalálja, de inkább feltálalja a már létező spanyolviaszt, csak hát ezért otthon majdnem megették: a feszült környezetben, amely több mint egy éve plusz-verbális feszültségben is tartott, hogy’ mer ilyen nyugtatásba kezdeni a sátáni oroszokkal kapcsolatban? A fogmosópohárban kelt tornádó sokat felejtődött, amikor újra nyitva maradt a hírek mögé lesők bagólesője: míg a Minszk II-nek engedelmeskedő Kijev azon dolgozik, hogy a szakadár területeknek „speciális státust” adjon (anélkül, hogy lehetővé tegye számukra a leszakadást is), a mediálásba kissé beleunt, görögökkel elfoglalt Berlin, illetve a misztrálosan ingadozó Párizs odadobta a tárgyalás gyeplőjét Washingtonnak.

Innen a telefonbeszélgetés-sorozat, amely Victoria Nuland US-külügyi államtitkár és Grigorij Karasin orosz külügyminiszter-helyettes között zajlott, és amelyben afelé igyekszenek eltolni az ügyvitelt, hogy Kijev ne adminisztratív-gazdasági-kulturális többletjogokat szavatoljon átdolgozott alkotmányában és helyi választásokon keresztül, hanem egyenesen függetlenséget a rebellis területeknek. Azon túl, hogy ez számomra az istennek sem úgy dekódolható, hogy a végsőkig önzetlen amerikai barát segíti Kijev-országot, hogy ha belegebed is, egyben maradjon, értem már, hogy valahol innen eredhet az orosz nyugalom az agressziót illetően.

Amennyiben Washingtonak biztonságos távolságából sikerül egyszerre megoldania, hogy a NATO megtartsa újra megtalált hivatását az oroszokkal szemben felfegyverzett és védett európai puffer-országokban, valamint azt, hogy „kis” ukrán területvesztések árán szétszerelje a konfliktust, sőt Ukrajnát mint öncsonkoló demokratikus országot hadikedv elleni példaként szegezze Oroszországnak, úgy a bal kezével gratulálhat a jobbnak.

Augusztus van, ha minden jól halad, Dél- és Délkelet Ukrajnában marad az orosz csend, a rebellisek még a kis-közepes tüzérséget is visszavonják verbálisan a frontról, a Minszk I-II-nek semmi köze nem kezd lenni a Normandiai Négyekhez, a négyeknek az EBESZ kontaktcsapat munkájához, ennek meg szintén nagy semmi köze ahhoz a bilaterális USA-Moszkva tárgyaláshoz, amely most mindent überel... Augusztus van...