Térjünk még vissza arra a változásra, amely Kijev szerint pacifizálná Odesszát és környékét, beleértve, hogy a volt grúz államelnöktől, mostani kormányzótól azt is elvárják, hogy lezárja az oroszok elől a Transznisztria felé való felvonulási-határútvonalat. Ez körülbelül olyan megvalósítás lenne, mint a hipotetikus lehetőség, hogy felszámolódjon az Európába benyomódó, Iszkander-rakétabázisos Kalinyingrád-exklávé fenyegetése. Igaz, Igor Palica, az előző kormányzó is Porosenko elnök embere volt, de kellemetlenül tapadt nevéhez az a langymeleg ügyintézés, amellyel az odesszai oroszpárti szimpatizánsok tűzhalálát kezelte.

Mihail Szaakasvilivel szemben óriásiak az elvárások, s ezek összefoglalhatóak az egyértelműen pro-európai politikai stabilitás megteremtésében, vagy a továbbra is fellelhető odesszai oroszpártiság politikai vadhajtásainak a lenyesésében. Ne felejtsük, még mindig folyik egy Kreml-párti odesszai respublika-kezdemény felszámolása, sőt egy olyan kezdeményezésé is, amely Odessza régióból lehasított volna egy darabot, egy multietnikus, nemzeti és kulturális autonómiát élvező Besszarábia fantázianéven...

Szaakasvili szerepe egyáltalán nem könnyű, kinevezését nem tekintheti presztízs-pozíciónak, még akkor sem, ha az általánosan kialakult kép az, hogy amikor egy államfő lekerül a magas polcról, a következő lépései a az elfeledés felé vezetnek. Ilyen értelemben privát szerencsének tűnhet, hogy Szaakasviliből kormányzó lett, az viszont már nem, hogy egy olyan régióban, amelynek 2,5 millió lakosa van, az ország etnikailag legszínpompásabb vidéke, nyelvi-kulturális eloroszosítással homogenizáltan. Ehhez hozzáadódik, hogy itt sokkal erősebb az orosz média hatása, mint a kijevi központé.

De meddig lehet Odesszában szakember a Nyugat kedvelte Szaakasvili? Ahhoz, hogy ukrán kormányzó legyen, Szaakasvilinek Kijevtől állampolgárságot kellett kapnia, ez megtörtént pár nappal a kinevezése előtt történt meg. De mit tesz a grúz parlament Szaakasvili grúz állampolgárságával? Az alaptörvény szerint ugyanis grúz polgárnak nem lehet két állampolgársága, olyan esetben visszavonják a grúz verziót. Szaakasvili most ukrán állampolgár és grúz is egyben. A médiában megszellőztetett interjúiból kiderül, hogy hazavágyik, és amint otthoni pártja fölül elvonulnak az ellenpárt által kavart viharfelhők, újra próbálkozhat akár az államfőséggel is. A grúz oldal még nem lépett az állampolgársága visszavonását illetően. Tbiliszi ugyanis kézben akarja tartani őt, és adott esetben a kiadatását kérni Kijevtől, hiszen otthon sikkasztás és hatalommal való visszaélés miatt bebörtönözhetik...

Akármi is a helyzet, egy dolog biztosnak tűnik: legfeljebb két éve van rá, hogy Ukrajnának dolgozzon, a grúzok döntés nélkül ennyi ideig hintáztathatják az állampolgárság kérdését. Ha Szaakasvili tényleg haza akar térni, félő, hogy a két ukrajnai tenniakarás egy éve kevés lesz.