Alig csitult el az újabb orosz támogatottságú területnyerési kísérlet fegyverzaja: a cél egy Donyeck-közeli település volt. Marjinka nem esett el, de nyilvánvalóvá vált, hogy a szakadárok – és így ukránok is – egészen nagyvonalúan alkalmazzák az amúgy is laza Minszk I-II-es direktívákat. Amíg a nagy kaliberű tüzérségből mindkét fél hátravont, addig annak önjáró/harckocsis változatai maradtak a fronton. A marjinkai támadás, amely végigfutott a frontvonalon, megtört az ukrán ellenálláson, de azon is, hogy Putyin elnök sem akart most nyílt konfrontációt.

Az eset viszont felszínre hozott egy konfliktust, amely az orosz hadvezetés csúcsán a nonkonformista harcmodor és a masszív páncélos-ékek tradicionalista támogatói között feszül. Nem véletlen, hogy Marjinka után ismét téma a mobilis és zömmel zsoldosokból álló egységek alkalmazása: kisebb létszámú légidesszant-képes csapatokról van szó. Az orosz hadseregnek ezek az egységei a tengerészgyalogsággal és a GRU szpecnázokkal alkotnák a jövő harcainak gyorsreagálású erőit.

Az sem véletlen, hogy ezek a strukturális javítások épp akkor bukkannak elő, amikor válaszolni kell a NATO Kelet-Európát és a Baltikumot védő egységei kapcsán, de közeleg az orosz gyakorlatozások ideje (a Centr és az Unió Pajzsa) is. A légi bevetésre alkalmas egységek pártolói páncélosokat követelnek a tüzérségi támogatottságért, a tradicionális páncélos hadseregek alkalmazását pártolók pedig nem akarnak ilyen státusszimbólum-eszközöket holmi „biciklis egységek” kezére adni.

Bár az említett változások nem azonnaliak, a vitából az is kiszűrhető, hogy a Krím kapcsán megismert hibrid hadviselés teljes erővel működik. Ebből a szempontból már nem tűnik bizonytalankodásnak a hagyományokat pártoló vagy azokat elvető táborok ügyködése. Inkább hat egységesen alkalmazott, de zavarba ejtően sokrétű stratégiának, amely modern és hagyományos, nyerserős és hírszerzéses komponenseinek köszönheti sikerét.

Itt van például egy újabb célpontja a mobilis és nagy hadterületi beolvadó-képességű diverziós egységeknek, amelyek egy komolyabb/nehezebb kontingens útját is előkészíthetik: Odessza oblaszt. Ukrajna lezárására Transznisztria felé nagy esély van, amióta az odesszai régió vezetését Mihail Szaakasvili helytartó, volt grúz elnök látja el. Eredményeként megnehezül az ottani orosz csapatok ellátása, bevethetősége. Előfordulhat tehát, hogy felerősödik a GRU csapatok működése, hisz az odesszai régió politikai-hatalmi struktúráinak gyengítése kiábrándulás okozhat Kijev iránt is, az itteni szociális-politikai-etnikai feszültségek robbanékonyságának nem tesz jót az ilyes figyelem. A politikai megnyilvánulás mottója még mindig az erővel élni és visszaélni, ennek megfelelően a polgárság sem mellőzi kiábrándulás esetén az erő(szak) alkalmazását.

Minden figyelmet hát az odesszai régióra, ahol a Nyugat által nagyon kedvelt Szaakasvili miatt számottevő esélyek vannak a Kijevnek tetsző stabilitás kialakulására, de az új gubernium megszilárdulása elleni hibridakciók elszaporodására is.