A május kilencedikei Vörös téri felvonuláson úgy látszott, az orosz medvének nemhogy visszastuccolták a karmait, de újakat, macsóbbakat növesztett. Végignéztem néhány felvonulási filmecskét 1945-től kezdve, s a végén rábólintottam a munkahipotézisre: a jelcini mélyrepülés után Putyin minden egyes alkalommal jobbított az éppen aktuális kiadáson. Itt olyan páncélos-technológiát vonultatott fel – a T-14-es szupertank, vagy a szintén Armata-alvázas T-15-ös nehéz gyalogsági harctámogató, a Kurganyec harctámogató, vagy a Bumeráng csapatszállító stb. –, hogy ország-világ kapkodta a levegőt. Mert bár a francia, német és amerikai elnökök Ukrajna, illetve a Krím miatt bojkottálták az eseményt, a főpróbán pedig egy T-14-es épp a Vörös téren robbant le, az összkép impozáns volt. Így a szövetségesek második világháborús győzelmének moszkvai megünneplése kissé olyanná sikeredett, mintha a hetven évvel ezelőtti konfliktus úgy zárult volna le Európában, hogy csak a szovjetek tettek valami érdemlegeset. És olyanná sikeredett, mint egy figyelmeztetés: Ukrajna kapcsán a Nyugat csak ne akasszon lőcsöt az orosz haderővel!

Hangsúlyeltolódások, de tény, hogy azok nélkül az orosz milliók nélkül, akik akkor meghaltak, más képet mutatna ma Európa, és azokkal az orosz százakkal akik Krímben, Ukrajnában, „szabadságukat töltve”, meghaltak-meghalnak módosulhat még Európa képe. De most nem célom arról vitázni, hogy a hetven és egy pár évvel ezelőtti történések rémtettei melyik oldalnak törölhetnek vagy nem a hősiességéből, azaz totális-háborús körülmények között, ki mennyire volt visszásan vagy sem felszabadító.

Csak figyeltem, hogy amíg Európa nagyjai távolmaradtak Moszkvától, ki volt viszont jelen, feleségestől. Hszi Csin-ping és felesége Peng Li-jüan jelenléte elméletben megerősítette az Európa és a Nyugat felé elszigetelt Oroszország ázsiai-, csendes-óceáni ázsióját, kínai állásfoglalást jelentve akár az ukrán ügyben is. Pedig nem erről volt szó, vagy nem tisztán erről, ugyanis a Kommersant orosz lap szerint a győzelmi ünnepélyen résztvevő kínai elnök egész látogatása alatt alig szólt a mindeddig megkötött és Oroszországot állítólag az EU-US blokád alól felszabadító energetikai bizniszekről, de annál inkább érdeklődött a modern orosz fegyverrendszerek iránt.

Nota bene: amíg Irán legalább verbálisan megkapná az oly rég megígért S-300-as föld-levegő légvédelmi rendszereit, addig a fejlettebb S-400-as rendszereket már szerelik is össze a kínai követelményeknek megfelelően.

Az oroszok helyében – értve szorult helyzetüket – óvatosabb lennék a kínai barátsággal, az az érzésem ugyanis, hogy Peking szelektíven érdeklődik Moszkva megsegítése iránt: az energetikai pénzvonal most nem olyan fontos, mint a fegyvervásárlási, pedig a Kremlnek talán más lenne a prioritása.

Még valami: miközben terjed a pánik az orosz ázsiai-, csendes-óceáni térség felé történő terjeszkedés miatt, érdemes figyelni azt, hogy ki mondta még le a győzelmi napon való részvételt: Kim Dzsong Un.