Hatalmas (média)szenzációt keltett a hír, hogy Elena Udrea ellen megindult a bűnvádi eljárás. Holott ebben voltaképpen nincs semmi szenzáció, világos volt, hogy a szőke politikushölgyre ez a sors vár. Meglepetést esetleg az okozhatott, hogy melyik ügyben kezdik meg a vizsgálódást ellene. Nos, éppen a Microsoft-ügy volt az első, a Bute-dosszié a második helyre került.

Elena Udrea Traian Băsescu idején biztonságban érezhette magát. Olyannyira, hogy azt hitte, senkitől-semmitől nem kell tartania. És végül is igaza volt, hiszen rövid idő alatt zugügyvédből politikus, majd miniszter lett, később pedig a számára a külön létrehozott párt elnöke. És – a kifinomult politikai érzékéről híres – Traian Băsescu minden tapasztalata és meggyőződése ellenére, kiállt védence mellett akkor is, amikor az, teljesen esélytelenül elindult az államfő-választásokon. Ez volt egyébként Traian Băsescu legnagyobb politikai melléfogása.

Elena Udrea „makropolitikusnak”, politikai nagyhatalomnak érezte magát. És mint minden román politikus, kiváltságos helyzetét vagyonszerzésre használta. Nem sikertelenül. Néhány év alatt milliós bankszámlái lettek, 27 telket, két házat szerzett, további két házat adott el, több mint kétmillió lejt és 380 ezer eurót adott kölcsön, ékszereinek árát 100 ezer euróra taksálja.

Elena Udrea azzal érvelhet, hogy kétes hírű férjétől elválva jókora vagyont örökölt. Csakhogy ez a vagyon is a semmiből – vagyis tisztességtelen úton – lett. Ezt mindenki tudja, csak Elena Udrea nem. Őt ugyanis „nem érdekelték” férje üzleti ügyei. Nem érdekelte, milyen pénzből vásároltak villákat, szállodákat, miből futotta ötezer eurós táskákra, szobányi ruhásszekrényt megtöltő ruhákra, faltól falig érő polcot kitevő drága topánkákra. Fura, hogy tíz évi együttlét után sem volt tudomása férjeura százmillió eurós üzleteiről, zsebbe kapott eurómillióiról. Pedig hát vagyonnyilatkozatában mindezt fel kellett volna tüntetnie – csakhogy vagyonnyilatkozatát úgymond ilyen-olyan könyvelőktől kapott adatok alapján töltötte ki.

Való igaz: a román politikusok félvállról veszik a vagyonnyilatkozatokat, holott azokat – törvény szerint – igencsak komolyan kellene venniük, konkrét adatok, dokumentumok alapján kellene kitölteniük. Hallomásból ez bizony nem megy.

Csakhogy politikusasszonyunk időnként elszólja magát – és nem szőkesége miatt (mert az festett), hanem azért, mert az ember előbb-utóbb belebonyolódik a hazugságok szövevényébe.

Miután ugyanis a korrupcióelleni ügyészek egyebek között vagyonnyilatkozata meghamisítása miatt is eljárást indítottak ellene, Elena Udrea támadásba lendült, és közölte, hogy a Román Hírszerző Szolgálat ügyvivő igazgatója, Florian Coldea – akitől szerinte minden baja származik – 500 ezer eurót kért férjétől egy tévé-csatorna támogatására. Hmm! Az sem semmi, hogy a honanya letámadja a legfőbb román titkosszolgálat – igaz, ideiglenes – vezetőjét, Florian Coldeát, a korrupciós ügy szempontjából viszont inkább az az érdekes, hogy ha annyira nem érdekelték férje anyagi ügyei, akkor ezt vajon honnan tudja?!

Elena Udrea most már ide-oda kapkod. Igyekszik megnyerni magának a Korrupció Elleni Ügyészség főügyészét, Laura Codruţa Kövesit, akit – mint mondja – ő neveztetett ki Victor Ponta miniszterelnökkel. (A hír csak addig meghökkentő, amíg nem tudjuk, hogy Victor Pontát régebbi kapcsolatok fűzik a Cocoş-Udrea pároshoz: ügyvédként a Cocoş érdekeltségébe tartozó néhány cég érdekeit képviselte.) Eközben viszont azzal vádolja Kövesit, hogy szoros kapcsolatban áll a minden rossz forrásával, Coldeával.

Elena Udrea újabb kompromittáló adatokat ígér. De ha tanúja volt mindezeknek az ügyeknek, akkor megint csak kiderül, hogy tudott a korrupcióról. Ha viszont csupán vendéglői traccsolásokra alapoz, akkor már rágalmazási pereket is zúdíthat a nyakába.

Az tény, hogy Elena Udrea hatalmas vagyonát néhány év alatt képtelenség lett volna felhalmozni. Tisztességes úton. Tisztességtelenül viszont már igen. Ezért nem számított szenzációnak, hogy Traian Băsescu „védnökségének” vége után a korrupcióelleni ügyészeknél köt majd ki.

Szurkolok annak, hogy a román politikai élet egyik legszánalmasabb szereplője visszanyerje valós, „mikroszintjét”. Lehet, hogy vétkezem, de ha teljhatalmú bíró lennék, a teljes román politikai elitre helyből öt év börtönt szabnék ki. Fejenként. Aztán a büntetés letöltése közben beindulhatnának a kivizsgálások is – de az öt év mindenképpen beleférne a megszületendő ítéletekbe.