James Foley és Steven Sotloff újságírók kivégzése fényt vetett arra, hogy mekkora állandó veszélyben vannak azok az emberek (ide tartoznak a szabadúszók is), akik révén a nagyvilág hírt kap mindennapi dzsihádjáról, betévő al-Kaidájáról, falásnyi Szíriájáról, kortynyi Irakjáról, csipetnyi Ukrajnájáról.

Az eseményekről érkező tudósítások és képek „dekódolásához” tartozik az a vetület is, amire Rácz Éva, a MÚRE elnöke utalt egy, a marosvásárhelyi rádióban adott interjúban: jelesen, hogy ezek a profik tudatosan vállalják a veszélyeket, amikor ilyen helyszínekre mennek tudósítani, de az is, hogy az anyaországok (a befogadókról alig lehet szó) adminisztrációja nem képes megvédeni őket. Megpróbálták, amint kitudódott, Foley esetében: a kivégzést megelőző hetekben kommandó-egységek keresték, de a foglyot addigra már egy új helyre vitték. Steven Sotloffal kapcsolatban ilyesmiről még nem hallani.

Arra viszont már több elemző felfigyelt, hogy a kivégzések videofelvételei távolról sem hasonlítottak a terrorszervezetek által az utóbbi tíz évben kiadott vizuális vagy hang-kommünikékre, amelyek kezdetleges technikával készültek. Emlékezzünk a bin-Laden kép- és hanganyagokra, amelyeknek hetekig vitatták eredetét, eredetiségét, azt, hogy tényleg az illető hangja-e, őt ábrázolja-e az anyag. Az Iszlám Állam (IS) esetében ilyes képzettségbeli és felszerelésbeli hiányosságokról szó nincsen, s ez csak kiemeli, hogy a szervezetet komolyan kell venni. Nem arról van szó, hogy például az ISIS által üzenetként fényképezett, a jobb kéz kinyújtott mutatóujját kellene értelmezni, mert ezt már megfejtették. Az eredetileg a tavhidre, az iszlám alappillérre („Nincs más Isten, csak Allah!”) utaló jelet az ISIS pervertálta, vallási alapú népirtást, másság-gyűlölet értelmet adva hozzá.

A Foley- és a Sotloff-üzenetek filmminőségűek voltak, s szimbólumtöltetük hajmeresztő. A foglyokon narancsszínű felsőruha volt, amilyent a Guantanamo-börtön muszlim foglyain lehet látni, a beszéd pedig begyakoroltnak tűnt, mintha a felvételt próbák előzték volna meg. Lehet, hogy idegborzoló, de a gyilkosság maga alárendelődött az üzenet előkészítettségének, és szakértők szerint ez is volt a cél: a régióból naponta áradó megrázó képek halmazán kellett átüssön, azoknak „a fogyasztókat” elzsibbasztó hatásán.

A gyilkosság maga is megkonstruált, nem meggyújtották, lelőtték, felakasztották az áldozatot, hanem fejét vették: nem bárddal, karddal, hanem egy kés- vagy tőrszerűséggel. Az üzenetet aládúcoló tettnek eléggé szokatlannak, személyesnek kell lennie, hogy elborzasszon, hatást keltsen.

A vészharang magától szól: lassan mindenki sejti, hogy mindazt, ami a világnak abban a régiójában zajlik, nem lehet megközelíteni alapos helyi-történelemismeret, a törzsi összefonódások és összetűzések, a vallási pró és kontrák, az erős diktátorok és a tapasztalatlan-erőtlen nyitni, demokratizálni akarók működésének ismerete nélkül.

De mindez még mindig történeti szint. A kivégzéseknek van még egy üzenete: immár a posztmodern közel-keleti terrorizmus globalizáltságával van dolgunk.