Júniusi hír, de mintha az idő végtelenéből jön annak a hatása, hogy Ciszjordán területen megszületett a Palesztin (Fatah-Hamász) egységkormány. Természetesen ennek is bőven van még ideje széthullani, az alakulatok közötti feszültségek, valamint a kettőt még álmukban sem egységként elképzelő nagyhatalmak „disztingváló” ereje miatt. A történet azonban aggasztó, már csak a látszólagos könnyedség miatt is, amellyel a felek megkeresték és megtalálták egymást.

Mondom, látszólagos, mert a háttérben – és ami a Hamászt illeti, mindenképpen – kemény hatalmi lemondásokról volt szó, akkor is, ha a szervezet ezt egy távolabbi, de ezerszer fontosabb cél érdekében tette: a Fatah belső feloszlatása, illetve saját képére való átalakítása érdekében. Meggyőződésem, hogy nem az történik, amit Abbász elképzel, azaz hogy a nemzeti egység nevében visszaszerzik a 2007-ben külön útra tért déli provinciát, Gázát, hanem éppen a Gáza-övezet „jut be” az északi Fatahba. A folyamat kulcsa ebben az esetben a Hamász, hisz ennek a komponensnek kell, legalább egy-két rétegnyi külcsín erejéig, komolyodó politikai arculatot öltenie, aktivitást kifejtenie, illetve időszakosan hátrább hagyni az agarakat/agyarakat, a fegyveres terrorszakértőket. Hogy ezt mennyire nagy béka volt lenyelni, és hogy mennyire időszakosnak nevezhető a lassan beinduló politikai szobatisztasági folyamat, arra célzott a maga diszkrét módján a Hamász leköszönő miniszterelnöke, Iszmail Haníje, amikor világossá tette, hogy a kormányról lemondanak, de a hatalomgyakorlásról nem – a „szék” mehet, de a szerep marad.

Nem felvágok, de ez az embrionális állapotban működő folyamat nekem feltűnt már a 2012-es év végi Hamász-Izrael konfliktusban, már akkor érezhető volt, hogy létezik a Hamásznak egy politikai vezetése, amely politikai akciókat vár el embereitől és ehelyett fegyveres akciót kapott, amellyel alig tudott mit kezdeni. Amikor a gázai „diplomataréteg” támogatására az ideológiai testvér Muszlim Testvériség és Morszi elnök teljes súllyal belendült, a harcoknak gyanúsan hamar vége szakadt... igaz, mára a Testvériség már csak romjaiban, Morszi pedig egyelőre erkölcsi vérpadon található.

Ezeknek az erőknek az eltűnése szintén okozója a mostani közeledésnek, ahogy Irán nukleáris „civilizálódásának”, pénzügyi lekötöttségének Szíriában (ami miatt kevesebb jut a Hamász direkt támogatására), a Sínai-félsziget feletti egyiptomi kontroll visszaszerzésének is figyelmeztető ereje van: érdemes a Fatah diplomáciai pepluma alá bújni.

Jelenleg a Hamász beleegyezett abba, hogy ne legyenek miniszteri posztjai a Hamdallah kabinetben, de tartalékolja magát az elnöki, képviselőházi és helyhatósági választásokra, s közben egy szó sem hallatszik a Kasszám Brigádok, vagy egyéb egységei leszereléséről, a Gáza-övezeti rakétagyártás leállításáról, avagy a Hamász biztonsági szervek leépítéséről.

S ja, igen: bár a Hamászt megsértette, hogy 2007-ben Abbász összemosta az al-Kaidával, nem is oly távol mindettől az al-Kaida által „kitagadott” szunni ISIS épp Irakot destabilizálja.