Katalónia önrendelkezési jogáért küzd. A katalánok példát szolgáltatnak az Európai Unió kisebbségei számára: békés eszközökkel, de látványosan és határozottan kell kérni a nemzetiségi jogok biztosítását. A nemzetiségi jogok közé tartozik az is, hogy a többség az eddig kisebbségnek tartott őshonos – ám más nyelvű, más kultúrájú – csoportot társnemzetként, államalkotó nemzetként ismerje el.

Szeptember elején Katalóniában több százezer ember 400 kilométeres élőláncot alkotott a tartomány függetlenségének és egy erről szóló népszavazás megrendezésének a támogatására. (Ez a távolság akkora, mint Brassótól Nagyváradig.) Artur Mas, a széles körű autonómiát élvező tartomány elnöke reményét fejezte ki, hogy a megmozdulással ámulatba ejtik a katalánok világot. Barcelona központjában a nemzetgyűlés elnöke, Carme Forcadell tartott beszédet: „Az elmúlt 30 év története megmutatta, hogy két út van: vagy alávetjük magunkat a spanyol állam centralizációjának, és eltűnünk mint nép, vagy függetlenekké válunk” - mondta.

Artur Mas az élőlánc szükségességét azzal magyarázta, hogy noha korábban találkozott Mariano Rajoy spanyol kormányfővel, nem tapasztalt Madrid részéről politikai akaratot a katalán igények teljesítésére. A katalán elnök szerint az élőlánccal azt a nézőpontjukat  erősítik meg, hogy Katalóniában minden megoldás az urnák, a konzultációk és népszavazás útján át halad.

A párhuzam Székelyfölddel kézenfekvő, noha vannak lényeges eltérések is.

A ’89 utáni román kormányok – a spanyol kormányhoz hasonlóan – meg sem hallgatták vagy meg sem hallották az erdélyi magyarság igényeit. Ahogyan Madrid, úgy Bukarest sem akaródzik megrendezni a referendumot. Igaz, itt már lényeges különbség mutatkozik. Katalónia ugyanis a függetlenségért írná ki a népszavazást, s a spanyol kormány azzal hárította el annak kiírását, hogy erősítené Barcelona autonómiáját, pénzügyi függetlenségét, csupán az új határokról ne essen szó. A 2006-os spanyol autonóm szabályzat pedig a katalánokat már nem nemzetiségként, hanem nemzetként határozza meg.)

Székelyföld magyarsága viszont a népszavazással „mindössze” századokon át létező önrendelkezési jogát és államalkotó nemzeti státusát, s ami ebből következik: nyelvszabadságát, saját források fölötti döntési jogát kéri.  

A cél már körvonalazódik tehát. A figyelemfelkeltés elkezdődött és vasárnap felerősödik. Még nem rajzolódik ki azonban világosan, merre halad a járható út. A valós decentralizáció az első lépés. Ebben partner lehet akár a Ponta-kormány is. A második a források hozzákapcsolása az önállóan működő intézményekhez. A harmadik a régiósítás. Számomra egyelőre dilemma marad: a Székelyföldnek mi lesz a célravezetőbb, a nyilvánvalóan magyarellenes Maros megyei és városi elöljáróságok vezetése alá kerülni egy gyengén fejlett régióban vagy a gazdaságilag erősebb és a kisebbségi kérdésben legalábbis semleges Brassó központú régióban egy különleges státusú övezetet kifejleszteni? (Dél-Tirol mintájára.) A másik, egyelőre megválaszolatlan kérdés: és mi lesz a szórványban élő több százezer erdélyi magyar sorsa? A harmadik megoldandó probléma: Székelyföld gazdasági teljesítményének a gyors és látványos növelése. Katalónia a spanyol bruttó nemzeti össztermék 62 százalékát termeli meg, Maros, Hargita és Kovászna megye GDP-je pedig nem éri el az országos átlagot. A lerobbantott infrastruktúra miatt rövid távon ezen az autonómia sem változtat, még ronthat is. Összehangolt tervekre van szükség egy korszerű, nyitott, a globalizáció előnyeit glokalizációs előnyökre fordító, az évszázados hagyományokat kiaknázó székelyföldi államalkotó nemzet megteremtéséhez. Szükség van erre, mert a XXI. századi autonómia merőben különbözik a példaként előttünk álló szász autonómiától.

A Nagy menetelés elkezdődik. Nem lesz könnyű végigjárni az utat! Az ugyanis a sikerhez, de a kudarchoz is vezethet.  Annak aki a nemzetközi konjunktúrára figyel, ez nem marad rejtve. A múlt század vége óta a nemzetközi viszonyok rendszerében megfigyelhető egyfajta átrendeződés. A nemzeti kisebbségek – amelyek egyre elfogadhatatlanabbnak tekintik a kisebbségi jelzőt – öntudatra ébrednek, autonómiát követelnek. Ezzel egy időben felerősödnek az integrációs és dezintegrációs törekvések, s ez nyomást gyakorol a többnemzetiségű államokra. Felerősítheti a decentralizációs törekvéseket – a modern állam hívei közt – vagy éppen ellenkezőleg, nemzetállami reflexeket válthat ki.

Az bizonyos, ha 2014-ben napirendre kerül Skócia kiválása Nagy-Britanniában és népszavazást rendeznek Katalónia függetlenségéről, akkor annak az lesz a következménye, hogy nem lehet lesöpörni a terítékről Székelyföld autonóm régiójának Románián belüli kialakításának kérdését sem.

A mikéntjéről és a miként működtetéséről az erdélyi magyar közösségen belül is felelős vitát kell lefolytatni.