Van egy hosszan romló külpolitikai uborka a szezonban, Amerika gondoskodott róla: Kínának nagyon diszkréten be kellett olvasni a nemzetbiztonságilag, katonailag fontos USA-kibertérben való kalózkodás miatt. Pekinget régóta érdekli minden, ami amerikai és ami haditechnika, hekkerei állami támogatással dolgoznak a vezető kínai műszaki egyetemek takarásában. Legutóbb a kínaiak Patriot-batériák, tengerészeti Aegis rendszerek, az F/A 18-as és F 35-ös vadászrepülők és a Black Haw-k helikopterek tervei iránt érdeklődtek. A Rancho Mirage-ozó elnökök, a Pekinget (majd Szingapúrt, a „Shangri-La dialóguson”), később a brüsszeli NATO-találkozót látogató Chuck Hagel védelmi miniszter, s a szintén Pekinget látott nemzetvédelmi tanácsadó (akkor még Tom Donilon) mind ennek a végtelen ügynek akartak a végére járni.

Sikertelen próbálkozások voltak, hiszen a felek továbbra is politikai, gazdasági vetélytársak maradnak, Amerikában tovább él a Kína-fóbia (bár Észak-Koreát ismét Kína hűtötte le), és Peking sem törölte az USA-t katonapolitikai ősellenségeinek listájáról. De persze informális-formálisan próbálkozni lehet, közeledni kell, illik akarni, hogy kialakuljon egy újabb globális erőegyensúly és erőnyugvás (akár annak Amerika-Kína kétpólusos változata)... mindnyájunk egészségére.

Kissé szkeptikus vagyok, hiszen a Kongresszusban tökéletes vihart kavart a „felismerés”, hogy Amerika rá van szorulva a kínai adatközlési know-howra, de fizet is azért, hogy mondjuk az észak-afrikai vagy afganisztáni talpasai és azok vezírei nyugodtan és stratégiai fontossággal kommunikálhassanak. A kínaiak által nemrég fellőtt Apstar 7 szatellit ugyanis évi tíz millió dolláros bérleti beugróért biztosít elég sávszélességet az ilyen amerikai igényeknek, s bár a nemzetvédelmi illetékesek az egyre növekvő információforgalomhoz szükséges sávszélességek akut hiánya miatt hirtelen óvni kezdték magukat a szkepticizmustól, a szatellit attól még kínai marad.

Amerikai katonai információkat, csapatmozgások vagy katonák műholdtelefonos, rádiós adatforgalmát, drónokhoz küldött utasításokat és általuk vett képeket közvetít egy mesterséges égitest, amelynek minden komponensén azt írja, hogy Made in China. Igen, és ezzel szemben a világszerte szétszórt amerikai egységeknek a másodpercenkénti adatforgalmi igénye most 30 gigabájt, és rövidesen 80 gigabájt lesz, tehát szükségük van a kereskedelmi szatellitekre is, ezek között pedig egyre több tartozik Kínához. Amely csak úgy mellékesen tavaly már meghaladta az amerikai űrbelépéseket.

Na és? Ha kellenek, hát kellenek! Kérdem: ha az USA szerint mind a felmenő (upload), mind a lejövő (download) és a köztes, azaz a tárolt adatok teljesen feltörhetetlenül rejtjelezettek, ha tehát minden szuperbiztonságos, akkor miért kell álszentnek lenni és Kína miatt siránkozni, miért kell kémnél kémebbnek titulálni őket, ha az orruk alá illesztenek mindent?

Hát kőből vannak szegények? Apropó, és lefékez az ész: Amerika is kémkedi Kínát, állítja méltán a Hong Kong, Moszka, Havanna, Caracas vonalon menekülő Edward Snowden!