A világbajnokságot is megjárt Kristály Hunor a koronavírus-járvány idején lendült bele igazán a teqballba. Társaival rendszeresen együtt játszottak az első marosvásárhelyi asztalon, de az akkori időszakból ma már csak állandó párospartnere, Szilágyi Arnold készül vele. A 34 éves sportoló edzőként és testnevelőtanárként dolgozik, emellett viszont jelenleg is igyekszik minél inkább benne maradni a sportágban. A helyi Transilvania klub hanyatlása miatt jelenleg magánúton oldja meg a nemzetközi versenyekre való kiutazás költségeit, de úgy érzi, hosszú távon csak egy új szponzor megjelenése teheti biztossá a magas szintű folytatást számukra.

Mivel már gyermekkorában szeretett futballozni és sportolni, az általános iskola elvégzése után úgy döntött, tanulmányait a Szász Adalbert Sportlíciumban folytatja. Ezután következett az egyetem, amellyel párhuzamosan amatőr szinten, a negyedik ligában futballozott az ASA színeiben.

Miután az egyetemet is elvégezte, a tanügyben kezdett dolgozni, emellett pedig edzőként is. Jelenleg is a focit és a teqballt párhuzamosan űzi, igyekszik minden területen megfelelően helytállni.

„Amikor edző voltam a sportiskolánál, elmentem Csíkszeredában az akadémiára, ott találkoztam előszőr teqball-asztallal. Elkezdtünk játszani rajta a gyerekkel és megismertem a sportot. Amikor jött a világjárvány, megérkezett Marosvásárhelyre is az első asztal, úgyhogy itt is tudtunk játszani. Csak azok maradtak hosszabb távon, akiknek jól ment a játék, a többiek kezdték megunni, mi ketten Szilágyi Arnolddal voltunk a legkitartóbbak” – idézte fel a teqballal való megismerkedését Kristály Hunor, aki említett párospartnerével azóta már világbajnokságon is megmutathatta képességeit.

Akkoriban volt lehetőségük minden nap készülni, ennek köszönhetően első nemzetközi tornájukon megszerezték a harmadik helyet férfi párosban. Ekkor már látták, ha még komolyabban veszik a felkészülést, esélyük lehet felzárkózni Györgydeák Apor és Illyés Szabolcs párosához, így még keményebben kezdtek edzeni.

Az egymás oldalán elért remek eredmények ellenére a vásárhelyi teqball egyáltalán nem fejlődött az elmúlt években, s nemhogy a fiatalok nem vált népszerűbbé, de egyre inkább nagyobbnak tűnik a baj.

„Sajnos a körülmények egyáltalán nem jók, a belgiumi versenyen is magánúton szereztem pénzügyi támogatást. Ami a Transilvania klubot illeti, lassan kezd megszűnni a működése, ha hosszú távon folytatni akarjuk Arnival a dolgot, más utat kell találnunk, mert a mostani bizonytalan helyzetben gyerekeket sem tudnánk magunk mellé venni” – magyarázta a sportoló, aki szerint egy helyi szponzor megjelenése és segítsége tudná csak a jövőben jelentősen jobbá tenni a helyzetet.

Saját karrierjét illetően elmondta, tavaly a Slatina csapatánál igyekezett fejlődni, ahol ugyan fizetést is kapott a játékáért, de politikai okok miatt az a klub is megszűnt, így továbbra is csak a székelyudvarhelyi Góbék Teqball Klub az egyetlen komoly, nemzetközi szinten is legjobbak közé tartozó csapat az országban.

Bár a bő egy évtizeddel ezelőtt létrejött sportágnak van működő szövetsége Romániában, Kristály Hunor úgy véli, sok dolgot rosszul csinál a vezetőség, emiatt több konfliktus is kialakult velük az elmúlt években. Összeségében nem látja értelmét ezeknek a vitáknak, s mivel több területen mozog, és elsősorban nem a teqball jelenti számára megélhetést, úgy érzi, az országos helyzetet nem neki kell megoldania.

„Ami a felkészülési időt illeti, versenyfüggő, mibe mennyit fektetünk bele. A vietnámi világbajnokság előtt a napi egy edzés általában belefért, amikor pedig a Góbék játékosai feljöttek hozzánk, akkor kettő is. Mivel itt, Vásárhelyen nincs olyan páros, akivel játszhatnánk, nehezebben tudunk fejlődni. Külföldön olyan magas szinten vannak, amelyre nehéz lenne Aporék nélkül felkészülni” – emelte ki az udvarhelyiekkel való közös edzések fontosságát Kristály Hunor.

Számukra nagyon nehéz lenne kijutni az összes nagyversenyre, ezért a pontgyűjtés érdekében kisebb tornákra is járnak. Ami a messze lévő állomásokat illeti, a klubjuk támogatása nélkül szintén nem engedhetik meg maguknak könnyen a részvételt, így társának, Szilágyi Arnoldnak jó ranglistahelyezése ellenére is le kell mondania egyes szereplésekről.

A kilátástalannak tűnő körülmények ellenére Kristály Hunorék az idei világbajnokságra is ki szeretnének jutni, miután tavaly az első fordulón túljutva a legjobb 16 között búcsúztak Vietnámban.

„Még nem tudjuk pontosan, hogy bonyolítják le a selejtezőt, de több mint valószínű, hogy az összes romániai tornára elmegyünk és az olyan európai eseményekre is, amelyek a távolságot tekintve közel vannak hozzánk” – mondta terveikről a teqballos.

Ami a sportág egyéni versenyszámát illeti, Kristály Hunor abban kevésbé érzi jól magát, elmondása szerint az évek alatt a párosban való játékhoz szokott hozzá. Éppen ezért a jövőt illetően reméli, sikerül majd Szilágyi Arnolddal együtt benne maradnia a sportágban és hosszabb távon közösen folytathatják a versenyzést.