Már kéthétnyi edzés után országos versenyen vehetett részt Málnási József Attila terepkerékpáros, aki eddigi pályafutása során számos sikert ért el a hazai mezőnyben és világversenyeken is szerepelhetett már. Úgy érzi, nagy hátrányt jelentett számára, hogy a kerékpáros szövetség jogi problémái miatt három évig nem mutathatta meg tehetségét a nemzetközi mezőnyben, ennek ellenére a folytatás jól alakult számára. A marosvásárhelyi sportolónak idén esélye van arra, hogy sorozatban hatodszor nyerjen országos bajnokságot a cycle-crossosok mezőnyében, ami eddig még senkinek nem sikerült Romániában.

–  Milyen formában próbáltad ki előszőr a kerékpározást és mikor tetszett meg neked a terepbiciklis változat?

– Tizenhárom éves koromban kezdtem el, érdekes módon pont a cycle-cross szakággal. Ebben a kategóriában vettem részt az első országos versenyemen is, amelyet sikerült is megnyernem még az U16-os korcsoportban. Ez motivált arra, hogy sokkal komolyabb szinten folytassam a sportágat. Minden nagyon gyorsan jött, a klubom két heti edzés után vitt el versenyezni. Eleinte nem voltam biztos abban, jó döntés ez, de könnyen sikerült nyerni és akkor láttam már, elég hosszú út áll előttem.

– Gondolom, az elhatározást követően a felkészüléssel is komolyabban kezdtél foglalkozni. Hetente mennyit edzettél?

– Más volt az akkori edzésprogramom, mint a mostani, nyilván akkor még tizennégy évesen nagyon fiatalnak számítottam, de már akkoriban is 14-16 órákat edzettem hetente. Sűrű időszakot éltünk akkor meg, hetente öt-hat alkalommal szakítottunk időt a felkészülésre.

– Voltak-e olyan sérüléseid az elején, amelyekkel meg kellett küzdened?

– Szerencsére ezek mindig elkerültek. Végigjártam az összes korosztályt, egy ideje már a felnőttek közt versenyzek, de elmondhatom magamról, hogy soha nem volt igazán súlyos sérülésem vagy törésem. Kisebb esések és koccanások persze előfordultak, de nem kellett hónapokig edzéseket kihagynom miattuk.

– Idővel, ahogy fejlődtél, jöttek a nemzetközi versenyek. Ezek nyilvánvalóan az utazások miatt is nagyobb költséggel járnak, tudott-e a klubod támogatni téged ezen a téren?

– Nem származom nagy anyagi háttérrel rendelkező családból, ezért elsősorban a csapatra hagyatkoztam ezen a téren. Az eredményeimmel sikerült megszereznem a klub támogatását, elkezdték állni a bringám karbantartását, az utazási költségeket és egyéb kiadásokat. Amikor már a nemzetközi versenyek is kezdtek jönni, az országos kerékpáros szövetség is segített, hiszen ezeken válogatottként vettem részt.

Amikor U19-es voltam, és a karrierem egyik legfontosabb időszakát éltem, problémák léptek fel a szövetségnél. Sajnos két-három évig egyáltalán nem is működhetett egy komoly törvényszéki ügy miatt, ez pedig nagy hátrányt jelentett számomra. A mostani fiataloknak sokkal több lehetőség adódik a nemzetközi szereplésre, mert ma már nagyon jól alakulnak a dolgok a szövetség környékén és minden nagyobb eseményen részt tudnak venni.

– Emiatt az átmenet is nehezebb volt számodra a korosztályos mezőnyből a felnőttek közé?

– Nem feltétlenül volt olyan nehéz, de a nemzetközi csapatok látókörébe nem kerülhettem bele, az otthoni versenyek maradtak számomra. A világbajnokságokon és egyéb versenyeken juniorként felhívhattuk volna magunkra a nagyobb klubok figyelmét, ettől a lehetőségtől viszont elestünk.

– Ami a néhány hete lezajlott cycle-cross világbajnokságot illeti, mennyire vagy elégedett a teljesítményeddel?

– 2023-ban is sikerült már egyszer kijutni. Az induláshoz muszáj legalább két világkupa versenyen résztvenni és nemzetközi pontok tekintetében bent lenni a legjobb ötvenben. Nekem sikerült megszerezni ezeket a pontokat, és ismét részt vehettem a világbajnokságon. Nem alakult a legjobban az idei verseny, mert már az első körben technikai gondjaim akadtak, ami miatt lemaradtam három perccel. Sikerült ugyan bringát cserélni, de hamarosan annak is kilyukadt a kereke. Sajnos ez így alakult, a pálya nagyon durva, nagy a sár, ebben a sportágban akármikor történhet valami a biciklivel.

Egyéniben végül 43. lettem, a vegyes váltó versenyben pedig már a részvételünk is nagy dolog volt, mert öttagú csapatra van szükség. A miénk volt Románia részéről az első csapat, amely indulhatott. Meg szerettük volna verni a japánokat, de nem sikerült, végül a tizedik helyen zártunk. Elsőre jó próbálkozás volt ez részünkről, szerintem a jövőben sokat fogunk tudni még javulni.

– Hogy néz ki jelenleg az edzésprogramod, itthon vagy külföldön készülsz?

– A téli felkészülést mindig melegebb országokban csinálom végig. Korábban a Kanári-szigeteken vagy Törökországban is edzettem, de általában a spanyolországi Calpéba megyek, most is éppen itt vagyok. Január végétől március közepéig szoktam maradni, akkor már otthon is elfogadhatóak a körülmények és hazamehetek.

– Milyen célkitűzéseid vannak erre az évre?

– Konkrét célokat még nem fogalmaztam meg magamnak, de a tavalyiakat mind sikerült elérni. Öt egymás utáni évben nyertem meg cycle-crossban az országos bajnokságot, a maratoni számot pedig zsinórban háromszor. Utóbbi korábban senkinek nem sikerült, de a sorozatban öt győzelem is csak egy versenyzőnek, még az 1990-es évek elején. Ha ismét nyerni tudnék, akkor újabb rekordot állítanék fel. Előre nem lehet megmondani, idén is sikerül-e, hiszen a fiatalok is folyamatosan fejlődnek, mindig kell néhány verseny, amíg felmérem a reális esélyeimet.

Számomra előnyt jelent, hogy az említett kategóriák mellett országúti kerékpáros versenyeken is részt veszek, így a formám alapján eldönthetem, melyik szagákba szeretném a legtöbb energiát fektetni.