Közel hétszáz középiskolás diák vett részt a múlt héten Kolozsváron megrendezett 6. Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpián. Az eseményről Grabán Zsolttal, a Sportolimpia főszervezőjével beszélgettünk. 

– Két nappal a Sportolimpia után beszélgetünk, kaphatnánk egy első mérleget, hogy sikerült?

– Szerintem jól sikerült. Ezt erősítik meg azok az sms-ek, e-mailek, amelyeket a testnevelő tanároktól kaptam az elmúlt napokban. Minden visszajelzés arról szólt, hogy elégedettek voltak a szervezéssel, jó volt a szállás és nagyon finom volt a kaja.

– A kaja?

– Igen, a kaja. Ez egy nagyon-nagyon fontos szempont, mert általában itt szoktak elcsúszni az ilyen jellegű, sok embert megmozgató rendezvények. Ha panaszkodnak a kajára, az sose jó.

– Egyetértek. Melyek lennének az idei Sportolimpia sarokszámai? Hány megye, város, iskola, diák jött el Kolozsvárra?

– Tizenkét megyéből voltak résztvevőink. Általában ennyi szokott lenni, s ezt a számot úgy is meg tudtuk tartani, hogy idén nem volt képviselője Máramaros és Temes megyének. S nem voltak itt a bukaresti Ady Endre Líceum diákjai, tehát velük 14-15 megye lett volna. Az iskolák száma is harminc körül szokott lenni, plusz-mínusz három, az idén 29 intézményből vettek részt a diákok. Összesen 682 diákot és 60 testnevelő tanárt, valamint a helyi szervezőket mozgattuk meg, a teljes létszám bőven 800 fölé emelkedik.

– Voltak-e olyan nagy visszatérő iskolák, amelyek évekig nem vettek részt? Vagy olyanok, amelyek először vettek részt a Sportolimpián?

– Először képviseltette magát a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum, a besztercei Andrei Mureșanu Főgimnázium és a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum, nekik nagyon örültünk. A koronavírus előtti utolsó évben, 2019-ben nem vett részt a brassói Áprily Lajos Főgimnázium és a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. Most ők is visszatértek.

– A pandémia miatt a Sportolimpia is kihagyott két évet, nektek is volt egy kényszerszünetetek. Mi változott?

– Növeltük a sportágak számát. Igyekeztünk olyan sportágakat bevenni a kínálatba, amelyeket az iskolákban, testnevelő órákon is tudnak űzni a diákok.

– Melyik ez a három sportág?

– A lábtenisz, a streetball és a női foci.

– Miért pont ezekre esett a választás?

– A lábteniszesek ki tudnak kerülni akár a futballisták köréből is, tehát nagy a merítési lehetőség. Egy népszerű sportról van szó, a családban, a játszótereken is eléggé elterjedt. A 3x3-as streetball esetében vegyes páros versenyszámmal indítottunk. Ez a törekvésünk, vagyis, hogy a fiúkat és a lányokat együtt szerepeltessük, ez más sportágakban – strandröplabda, asztalitenisz – is tetten érhető.

– És mi volt a visszajelzés a diákok részéről?

– Nagyon élvezték az újításokat, különösképpen a streetballt. Megpróbáltuk megteremteni a külföldön meghonosodott hangulatot, a pörgést, a show-t. Azoknak, akik a 3x3-as versenyt, a dobóversenyeket levezették, nagy tapasztalatuk van ezen a téren.

– Szerinted mi volt a Sportolimpia a legnagyobb hozadéka?

– A Sportolimpiának van múltja, és van egy jól meghatározott célja. 2015-ig, amikor az első Sportolimpiát megrendeztük Kolozsváron, különböző városokban különböző versenyszámokban – kosárlabda, kézilabda, labdarúgás, atlétika – versenyeztettük a magyar középiskolásokat az Erdély Kupán. A Sportolimpia indulásakor öt sportágban tizenhat versenyszám, most pedig tíz sportágban harminchárom versenyszám áll rendelkezésre.

De a legeslegfontosabb dolog mindig is az volt, hogy találkozási lehetőséget teremtsünk az Erdély különböző régióiból érkező fiataloknak. Egy olyan diák, aki most kilencedikesként eljött a Sportolimpiára, és a következő években is eljön, olyan kapcsolatokat, barátságokat köthet, amelyek a későbbiekben, egyetemista korában is megmaradhatnak. Nem az a fontos, hogy valaki háromszéki, szilágysági vagy bánsági, hanem az, hogy magyar. Ezek a kapcsolatok, ezek az életre szóló barátságok végigkísérhetik életüket.

– Ez mind szép és jó eszmei üzenetként. De a valóságban, a gyerekek szintjén, tényleg meg is valósulnak ezek a célok?

– Úgy látom, hogy igen. Sok függ a testnevelő tanároktól, attól a szemlélettől, amit ők képviselnek és átadnak a diákoknak. A testnevelő tanár ezeknek a gyerekeknek példakép, vele lehet ezeket az élményeket átélni.

– Mely iskolák adták a legtöbb díjazottat az idei Sportolimpián?

– Az iskolák közötti verseny általában a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum között szokott eldőlni. Idén a báthorysok végeztek az éremtáblázat első helyén 19 éremmel, de a legtöbb aranyat (9) a bolyaisok vitték haza.

De nagyon jól szerepelt a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium is.

– Gondolom, hogy elsősorban a testnevelő tanárok számára fontos az éremtáblázaton elfoglalt hely, számukra presztízskérdés, hogy a másik fölé kerekedjenek?

–  Így van, és sajnos vannak olyan helyzetek, amikor egyes testnevelő tanárok – részben vagy teljes mértékben – megfeledkeznek a Sportolimpia szellemiségéről. Arról, hogy ez egy olyan erdélyi tömegsport-rendezvény, amelyet azoknak a diákoknak szervezünk, akik többnyire amatőrök és célunk velük megszerettetni a mozgást, a sportolást.

– Van-e arra vonatkozó visszajelzésetek, hogy olyan fiatalok, akik az előző években részt vettek a Sportolimpián, nagy számban mentek a sportegyetemekre?

– Sokan tanulnak sportszakon Kolozsváron, vagy akár Debrecenben. Vannak olyanok is, akik már el is végezték az egyetemet, most pedig testnevelő tanárként tértek vissza a Sportolimpiára. Vannak olyan önkénteseink, akik részt vettek a Sportolimpián, és beszálltak a szervezésbe.

– Milyen irányba szeretnétek továbbfejleszteni a Sportolimpiát? Mire számíthatunk jövőre?

– Erre egyelőre nem tudok válaszolni, a következő évi Sportolimpia fő irányvonalát a következő két-három hónap egyeztetései határozzák majd meg. Első fázisban a magyar testnevelő tanárok országos tanácskozásán tárgyaljuk meg az idei tapasztalatokat, például azt, hogy az új sportágak beváltak-e. Például el tudnám képzelni a streetballt külön női és külön férfi versenyszámokban is. Vagy lehetne egy teljes délutánt új sportágak bemutatására szánni, amikor azok képviselői megismertetnék szeretett sportjukat a gyerekekkel.

Próbálunk növekedni, de minden attól függ, hogy mennyi pénzünk lesz. A jelenlegi résztvevői számokkal itt, Kolozsváron vagy esetleg más helyszínen, eléggé megterhelő a szállás, étkeztetés biztosítása.

– A Sportolimpia egyik meghívottja Novák Károly Eduárd ifjúsági- és sportminiszter volt. Tudtatok-e meg valamit tőle a sportstratégiáról?

– Volt egy beszélgetés Novák Ede és Kallós Zoltán oktatásügyi államtitkár részvételével, ahol testnevelő tanárok elmondhatták véleményüket. A legfontosabb kérésük az volt, hogy vezessék vissza a tantervbe a kötelező két testnevelési órát – függetlenül az iskola profiljától. Ez egy nagyon fontos lépés lenne azért is, mert tudjuk, hogy Románia európai összevetésben az utolsó helyeken kullog a gyerekek egészségi állapotát felmérő kimutatásokban. A gyerekek túlsúlyosak, mindenféle krónikus betegségben szenvednek, és ez jelentős mértékben visszavezethető a mozgásszegény életmódra.