Hatvanegy gól egy idény alatt. Ennyit dobott a marosvásárhelyi Szeghalmi Krisztina idén a román női vízilabda-bajnokságban, amivel megszerezte a gólkirály címet. A bukaresti Steaua játékosa nem szereti túlmisztifikálni a saját eredményeit. Beszélgetésünk során sokkal többet mesélt a sportág nehézségeiről, a női vízilabda helyzetéről és arról, milyen életet él ma egy profi vízilabdázó Romániában.

Eleinte különösebben nem szerette az úszást. „Anyu (Szeghalmi Andrea edző – szerk. megj.) járt a Vikendre úszóedzésekre, én pedig mentem vele. Ott kezdtem el lubickolni, aztán megláttam a fiúkat edzeni, és megtetszett a vízi labdajáték” – mondta.

Gyerekként sem a klasszikus „lányos” dolgok érdekelték

„Soha nem szerettem a babákat. Inkább autókat, motorokat, építős dolgokat szerettem. Olyasmiket, ahol kellett gondolkodni. Mai napig szeretek összerakni dolgokat. Ha veszünk valamit otthon, például egy bútort, azt mindig apuval szereljük össze” – mesélte.

Arra a kérdésre, hogy gyerekként mi szeretett volna lenni, azt válaszolta, nem is emlékszik pontosan, de egészen biztos, hogy nem azt mondta, hogy sportoló lesz. „Tényleg nem emlékszem, mit mondtam akkoriban” – fogalmazott.

A vízilabdával Marosvásárhelyen kezdett komolyabban foglalkozni. Akkoriban még létezett női szakág a városban, működött női vízilabda csapat is. Jelenleg nincs női felnőttcsapat. Szerinte nem lehetetlen feléleszteni a női vízilabdát a városban, csak hosszabb távon kellene gondolkodni. „Ahhoz folyamatos utánpótlás kellene. Minden évben maradjon két-három gyerek, és négy-öt év alatt már lehetne egy felnőtt csapat alapja.”

A női vízilabda Romániában még mindig nagyon fiatal sportágnak számít

Az országban 2012-től van női vízilabda sportág. Más országokban már húsz-harminc-negyven éve létezik, ott természetesebb az egész. „Nálunk még mindig sokan vannak, akik azt sem tudják pontosan, mi az a vízilabda” – mondta.

Tehetségére hamar felfigyeltek Bukarestben, így került a Steauához. Elmondása szerint a női vízilabda világa jóval kisebb és zártabb, mint más sportágaké. Kevés lány van, kevés csapat. Itt mindenki mindenkit ismer. Alig százan vannak női vízilabdások.

Eleinte nem volt könnyű. Tizenkettedik osztályos korában került a fővárosi csapathoz, de mivel Marosvásárhelyen szeretett volna érettségizni, nem költözött Bukarestbe. Egy ideig folyamatosan ingázott.

„Mentem két hétre Bukarestbe, aztán vissza egy hónapra. Fárasztó volt, de a szüleim támogattak” – mondta Krisztina.

A Dinamónál is játszott egy idényt, majd visszatért a Steauához, ahol azóta is a csapat vezéregyénisége. Az elmúlt években több bajnoki címet nyertek, háromszor egymás után lettek bajnokok, szinte veretlenül. Az idei szezon pedig különösen jól sikerült számára: 15 mérkőzés alatt 61 gólt szerzett. „Soha nem az volt bennem, hogy én most gólkirály akarok lenni. Nálunk mindig a csapat volt az első” – mondta.

Szeghalmi Krisztina sikert sikerre halmozott a csapattal. Sportegyetemet végzett Bukarestben, napi két edzésre járt, és dolgozott is. Volt olyan, hogy reggel hatkor már edzésen volt, nyolctól egyetem, este pedig újra edzés. „Nagyon be kellett osztani az időt. Ha akarod, sok mindent meg lehet csinálni egyszerre, de nem könnyű.”

A női vízilabda Romániában ma sem tartozik a támogatott sportágak közé. Kevés a csapat, kevés a pénz, és sok játékos kénytelen a sport mellett dolgozni is. Ebből nem lehet meggazdagodni. A foci, a kosárlabda vagy a kézilabda sokkal több támogatást kap.

„Jelenleg elég nagy problémák vannak a sportágban szinte mindenhol, és nem lehet tudni, mi lesz jövőben. Kevés csapat van: összesen négy. Ha ebből egy is kiszáll, akkor nagy gond lesz. Nem lehet tudni, mi lesz jövőre” – magyarázta. Állami támogatás mellett szponzorok is kellenek, ettől is függ a fennmaradás. 

Profi játékosként Krisztina gyerekeket tanít, és bíráskodni is kezdett. Tavaly elvégezte a nemzetközi játékvezetői kurzust. Romániában ez még nagyon új. Jelenleg összesen négy női vízilabda-bíró van.

Mint mondta, nemzetközi szinten is egyre inkább az a törekvés, hogy a női vízilabda-mérkőzéseken nők bíráskodjanak. „Külföldön nagyon szeretnék azt, hogy egy női bajnokságon nők legyenek a bírók, delegátusok, mindenki. Ehhez viszont minden országban támogatni kellene a nőket, hogy bíráskodjanak.”

A terve az, hogy nemzetközi szinten is bíráskodjon, ennek azonban van egy fontos feltétele. Addig nem teheti meg, ameddig játékos is. Ahhoz abba kell hagynia az aktív játékot.

A vízilabdáról szenvedéllyel beszélt, és közben próbálta eloszlatni azt a felfogást is, hogy ez „csak úszás”. „Egy vízilabdásnak sok mindent kell tudnia. Úszni, gyorsan gondolkodni, és igen… egy kicsit „verekedni” is. Ez kontakt sport. Mindig van melletted valaki. A női vízilabda sokszor keményebb is, mint a férfi. Nálunk van dressz, könnyebb megfogni egymást, abból pedig rögtön konfliktus lesz a vízben” – magyarázta. Ma már egyre jobban szigorítanak a szabályokon. Ha véletlenül üti meg valaki játékostársát a mérkőzés idején, előbb csak figyelmeztetik. A következő alkalommal kiállítják, ha pedig piros lapot kap, ki kell hagynia egy mérkőzést. 

Szeghalmi Krisztina úgy látja, a sportág népszerűsítéséért sokkal többet lehetne tenni, főleg online közvetítésekkel, és a gyerekek közelebb kerüljenek a vízilabdához. Hangsúlyozza: ez nem olyan sport, mint a foci, hogy mindenki rögtön tudja, mi az. Ezt meg kell mutatni az embereknek.

A jövőjéről még nem szeretne végleges döntéseket hozni. Egyelőre játszana tovább, ha lesz rá lehetőség, de azt mondja, nagyon nehezen tudná elképzelni az életét sport nélkül.

„Most már másképp látom a világot. Nagyon nehezen tudom elképzelni magam sportolás nélkül. Hogy pontosan mit csinálnék, ha nem ezt, azt tényleg nem tudom. Nagyon át kellene gondoljam” – mondta a vízilabdázó.