Kosáredző édesapja vezette be a sportág rejtelmeibe, idővel profi játékossá nőtte ki magát Nemes Gréta. A fiatal kosárlabdázónő két Budapesten töltött év után tért haza szülővárosába, ahol a fejlődési lehetőség mellett családjával is több szabadidős programot tervezhet. Úgy érzi, annak ellenére, hogy a Sepsi-SIC csapata kevésbé tapasztalt játékosokból áll, mint az elmúlt években, mindenki keményen dolgozik a jó eredményekért.

Nemes Gréta 2006-ban született Sepsiszentgyörgyön. Kosárkarrierjét a háromszéki városban kezdte, 2022-ben viszont a magyarországi ELTE BEAC Újbuda csapatához igazolt. Az új szezonra készülő Sepsi-SIC néhány héttel ezelőtt jelentette be hazatérését, ő is a megfiatalított keret tagja lesz.

– Mi vett rá arra, hogy gyerekkorodban lemenj a kosárlabdapályára?

– Az édesapám kosárlabdaedző, kiskorom óta vitt magával edzésekre, edzőtáborokba. Megszokott volt számomra ez a környezet. Tízéves lehettem, amikor mondta, hogy indul egy csapat és szeretné, ha kipróbálnám a sportot. Akkor még a fiúk és a lányok vegyesen játszottak, az edzők is váltakoztak. Jártam egy ideig abba a csapatba, aztán idővel rájöttem, hogy tetszik nekem a kosárlabda és szeretnék benne fejlődni.

– Hogyan lett ebből sportkarrier?

– A szentgyörgyi klubbal mindig részt vettünk az iskolai bajnokságban, ahol nem értünk el mindig jó eredményeket, de volt egy olyan konstans csapatunk, amellyel versenyezhettünk. Az U15-ös korosztály után volt egy döntő tornánk, amelyen jól teljesítettem. Ezután keresett meg a Sepsi-SIC együttese, akik a felnőtt csapatukba akartak fiatalokat beépíteni, ez pedig jó lehetőség volt számukra és számomra is. Ez nagy kihívásnak tűnt nekem, de belementem, mert a fejlődésem szempontjából fontos lépésnek bizonyult.

– Gondolom, nagy váltás volt számodra, hogy a fiatal korosztály után egyből a felnőtt csapattal kezdtél el edzeni, nálad jóval tapasztaltabb játékosokkal. Éreztél-e lelki nyomást a helyzet miatt?

– Akkor még nagyon fiatal voltam, tanuló évként éltem meg. Megnéztem, hogy állok a felnőttekhez képest, tudok-e érvényesülni, miben kell fejlődnöm. Még fel sem fogtam, mekkora nyomást kellett volna éreznem. Bár komolyan vettem a sportot, kicsivel lazábban álltam hozzá az egészhez, mint most. Nehéz időszak volt az számomra, de sikeresen alakult.

– Később Magyarországra szerződtél, két évet töltöttél ott. Könnyű volt-e meghozni a döntést?

– Kerestük az opciókat, hol tudnék még többet fejlődni. Az ELTE BEAC Újbuda jó lehetőségnek tűnt, de az iskolaváltás miatt is meg kellett fontolni a döntést. Végül elmentem oda és az új környezet miatt kezdetben hasznomra tudott válni, hogy nyitott személyiség vagyok. Hamar barátokat szereztem a csapaton belül és a suliban is, mindenki segítőkész volt. Ennek ellenére néha hiányzott az otthon.

– Most viszont lehetőséged nyílt a visszatérésre, azonnal igent mondtál a Sepsi-SIC-nek?

– Nehéz volt meghozni a döntést, mert a Magyarországon töltött két év sokat adott nekem, önállósodtam, megtanultam egyedül mindent megcsinálni. Ezzel együtt úgy éreztem, jönnie kell a következő fázisnak a karrieremben, mert Sepsiszentgyörgyön felnőtt szinten többet tudok fejlődni, mint a budapesti utánpótlásban.

– Hogy látod az esélyeidet, fogsz-e majd elég játéklehetőséget kapni ahhoz, hogy ez a fejlődés meglegyen?

– Sehol sem garantált a játékidő. Minden percért meg kell dolgozni a kosárpályán. Én megpróbálom a lehető legtöbb munkát beletenni a felkészülésbe, ami tőlem telik, meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Összeségében bizakodó vagyok és remélem, minél többet játszhatok majd a szezonban.

– Megtapasztalhattad már azt is, milyen a román utánpótlás-válogatottban játszani. Milyen volt az atmoszféra a csapatnál és mennyire volt könnyű beilleszkedni?

– Az elején nehezebben ment, mert rajtam kívül mindenki románul beszélt. Amikor odakerültem, nem volt azon a szinten a nyelvtudásom, mint most. Sok időt töltöttem a lányokkal a pályán és a pályán kívül, ennek köszönhetően is fejlődtem. Most érzem igazán azt, hogy nagyon jó csapatunk lett összhang szempontjából, mégha a pályán ez idén nyáron nem látszott annyira.

– Mit szeretnél elérni játékosként a Sepsi-SIC-kel ebben az évben?

–Általában egyéni célokat szoktam kitűzni. Az most az, hogy fizikailag minél többet fejlődjek és részt vegyek minden egyéni edzésen. Mint sokan tudják, nagyon fiatal csapatunk van idén, de szeretnék velük a lehető legelőrébb jutni. A cél ugyanaz, mint az előző években, megnyerni a bajnokságot és a kupát. A keret nem olyan tapasztalt, mint korábban volt, de a kemény munkát mindenki beleteszi a felkészülésünkbe.

– A leginkább terhelt időszakokban mi tudja levenni a terhet a válladról?

– Leginkább a családommal töltött idő. Most többet tudok majd velük lenni, mint az előző két évben. Amikor kicsit úgy érzem, hogy egy időszak sok volt nekem és kell egy kis pihenő, elmegyünk valahová négyen, fürdeni, kirándulni vagy várost nézni. Szintén ki tud kapcsolni a barátaimmal töltött idő is.