A kolozsvári TranSilva klub ifjú sportolójával, a 14 éves Bőjte Sárával jártuk végig azt, hogyan jutott el oda, hogy ma versenyszinten űzze a tájfutást.

Hogyan és mikor ismerkedtél meg a tájfutással?

Az iskolánkban, a délutáni Leonardo program keretében tartottak nekünk edzéseket (a Kolozsvári Waldorf Iskola tanórán kívüli művészeti-gyakorlati programja – szerk.megj.). Órák után több osztályból begyűltünk egy terembe, ahol eleinte csak elméleti rész volt, majd kisebb parkokba és közeli, biztonságos erdőkbe vittek ki minket.

Ez előtt tudtál a tájfutásról?

Arra emlékszem, hogy elmentünk a Fellegvárra, és ott sötétben tartottak meg egy tájfutó versenyszerűséget, amiből én csak annyit észleltem, hogy apa fogta a térképet és magyarázta, hogy most jobbra megyünk, most meg balra. 5 éves lehettem, de most így utólag visszagondolva rájöttem, hogy igen, ez biztos az volt. De, hogy így konkrétan létezik ez a sport, azt a sulis foglalkozások előtt nem tudtam.

Mi ez a tájfutás?

Legjobb sport! Annyiból áll, hogy egy térkép segítségével – majd később jön az iránytű és más okosabb cuccok –  futás közben meg kell találni az azon bejelölt pontokat. Ezek a pontok minden kategóriának másképp, az ő szintjéhez és képességeihez mérten vannak elhelyezve. Erdőben szokták megtartani a hagyományos versenyeket, de újabban már van egy rövidtávú versenyforma is, a sprint, amit parkokban vagy városokban rendeznek meg.

Hány versenyen voltál eddig és milyen jellegűeken?

Pfú, sokan voltam. A kedvenceim mégis azok az aranyos kis körzeti versenyek, amik itthon vannak és a barátokkal, ismerősökkel vagy akár osztálytársakkal megyünk el oda, viszont voltam már országos versenyeken is és egyszer Magyarországon.

Mire van szükség ahhoz, hogy valaki versenyen indulhasson?

Futócipőre, de kell ismerni a térképjeleket, mert valójában azok után megyünk és azok irányítanak, azok segítségével tájékozódunk. Nagyobb kategóriákban már persze nem elég az, hogy tudod, hogy a zöld az bozótot jelent, hanem irányszöget kell tudni lemérni, tudni kell olvasni a domborzatot és mivel ez időre megy, fizikai felkészültség is szükséges.

Ha már felbukkant a futócipő, milyen teljes felszerelés szükséges a verseny szinten űzött tájfutáshoz?

Szeges vagy gumistoplis futócipőnk van az erdei futásra, parkban vagy városban pedig rendes futócipőt húzunk. Ezen kívül bozótruhának nevezett öltözetünk van, ami nagyon jól bírja az erős megpróbáltatásokat: nehezebben szakad-lyukad és esős időben nem szívja a vizet, könnyen szárad futás közben is. Kezünkbe tájfutásra alkalmas iránytű kell.

Mit szeretsz a legjobban e sportban?

Talán azt, amikor egy-egy edzésen nagyon sokat beszélünk meg röhögünk a barátainkkal. Az olyan jó! De mint sport azzal fog meg, hogy a természetben van, meg hogy nem kifejezetten mozgás vagy szaladás, hanem gondolkodni is kell.

Mi a legnehezebb számodra benne?

Számomra az, amikor egy pálya nehéz ponttal kezdődik és még a start hevében kell hirtelen dönteni. Tehát mikor ott a rajt és attól mérve az első pont ott van az erdő másik felében úgy, hogy hirtelen fogalmam sincs, hogy hogy jutok el oda: lehetne kerülőn menni, de az túl hosszú, és akkor irányszöget próbálok, de az nem annyira biztonságos. Érdekes, hogy ha könnyűvel kezdődik, akkor végig jó lesz az iramom.

Kapcsolódó

Hétvégén rendezik meg az országos tájfutó bajnokságot

A szervezők mintegy 300 résztvevőre számítanak.

tájfutás Sepsiszentgyörgy

Kolozsvári tájfutó klub leigazolt sportolója vagy. Milyen volt bekerülni a tájfutást verseny szinten űző klubtársaid közé, a 9–14-es korcsoport iskolásait foglalkoztató megindító programokból? 

Egy-két társamon kívül, akik szintén az iskolás edzésekről jöttek a klubhoz eleinte senkit sem ismertem, és ez kezdetben kicsit ijesztő volt. De mostanra ez már feloldódott, és azóta többen is csatlakoztak a klubhoz a régi társaink közül.

Akkor, az elején mégis mi tartott ott a klubedzéseken?

Valahogy mégis az, hogy tudom, hogy tartozom egy helyre és ezenkívül azért járok oda, mert akarok tanulni.

Melyik volt eddig a legjobb versenyed, amin a legjobban érezted magad?

Sok volt, de kedvenceim a tavaly, Felsőbányán megrendezett Román Kupa, ahol közép és hosszútávon is bronzérmes lettem, emellett Zilahon a Pro Silva kupa volt nagyon aranyos, mert a pálya fentről indult egy hegy tetejéről és végig csak lefele kellett szaladnunk rajta, de élveztem a magyarországi Boróka kupa technikás pályáit is. Felsőbányán a dobogós helyezésen kívül, ami nekem nagyon jól esett az az volt, hogy mikor visszaértem, a pályám láttán az edzőm, Árpi fogta a fejét, hogy ezek normálisak-e, hogy ilyen nehéz pályát adnak 14 éves leánykáknak, pedig nekem nem tűnt fel, hogy olyan nagyon veszélyesen nehéz lenne. Örültem, hogy Árpi megdicsért, hogy végigmentem  rajta. Mondhattam magamnak, hogy hát jó, Sára, mégis képes vagy te teljesíteni egy neked kitalált pályát.

Miért, van ez fordítva is? Van legrosszabb versenyed, tapasztalatod?

Az első nagy versenyem, a 2020-as Transylvania Open első napja. Hiába volt itt Kolozsváron, mégis épp ez lett az a próba, ami miatt azóta is félek az első ponttól. Második vagy harmadik versenyem volt így összességében, ráadásul az első pontja nagyon messze volt, amibe több próbálkozás után belebonyolodtam. Így utólag visszagondolva a legészszerűbb az lett volna, hogy irányszögön menjek, de én attól még féltem. Visszamentem a rajtba és mondtam az edzőnek, hogy OK, kész, én ezt befejeztem, mármint hogy aznapra, mert ezen nem tudok végigmenni. Akkor megkérte egy klubtársamat, hogy menjen vissza velem  a rajtba és  végül versenyen kívül elkísért a pályán, hogy megbirkózzam a feladattal. De mégis azóta megmaradt, hogy ha hosszú az első átmenet, mindig kicsit megijedek, ha pedig az első rövid, akkor jöhet akárhány hosszú is, semmi gond.

Akkor eléggé embert próbáló beindulni ebben a sportban, mi adja ilyenkor a biztatást?

Elsősorban anyáék és a társaság, de az is, hogy következő alkalommal már jobban boldogulok.

Talán részben említetted, de mit jelent a kavarás tájfutó szóhasználatban?

Most túlzok egy kicsit, de azt hogy teljesen máshova lyukadsz ki, mint ahova indultál. Valójában eltévedni és aztán ott menni körbe-körbe az erdőben, amíg véletlenül megtalálod a pontodat vagy rosszab esetben meg sem találod. Ez a kavarás, melynek vannak különböző fokozatai.

Hogyan lehet ilyenkor visszatalálni?

Én általában visszamegyek oda, ahonnan tudtam biztosra, hogy na jó, most itt vagyok és akkor onnan újra.

Idén töltöd be a 15 évet. Miben áll egy 16-os kategóriába lépett, de még 14 éves lánynak az éves felkészülése?

Télen a fizikai felkészülés az, ami topon van. Most pont ebben vagyunk február végéig, és arra koncentrálunk hogy nagyobb távokat szaladjunk, mert már hozzá kell szokjon a testünk ahhoz, hogy igen, tudunk hosszat is futni. A 16-os korcsoport pályáin már többet kell majd szaladni és gyorsabban, mert ez a kategória már nemzetközi hivatalos bajnokságokon is indul (szerk. megj.: ifjúsági európai és délkelet-európai bajnokságok). Tavaszzal rövidül a fizikai edzések távja és visszatérünk a térképes edzésekre is. Addig is van, hogy előveszem s nézegetem a régi a térképeimet, az elméleti részt is szinten tartani, és ilyenkor, a 16-os pályákra gondolva sírok, hogy uramisten milyen könnyű pályáim voltak eddig.

Nyáron szünet van, mint a foci BL-ben?

Nem, nyáron van az, hogy minden hétvégén verseny van, ha nem is rangsoroló, akkor is van valami körzeti összeröffenés, hogy na azért tájfussunk. És nyáron van az az idő, amikor nem kell attól félni, hogy nem fognak látszani az ösvények az ősszel lehullott falevelektől, vagy mert hó van rajtuk, és el fognak tévedni a kicsi gyermekek.

Melyik az aktívabb szezon? Egész évben topon kell lenni felkészültségben.

Szerintem egész évben topon kellene lennünk nagyjából, de van a téli versenyszünet és nyáron a június talán az, amikor kicsivel kevesebb verseny van. Versenynaptárból a nagyobb versenyek előtt nagyobb a felkészülés.

Te most nyolcadikos vagy és vizsgáznod kell év végén, hogyan tudod összeegyeztetni a sporttal a tanulást?

Szerintem azért jó helyen vagyok és azt mondhatom, hogy nem tömnek meg házival és el tudok járni rendszeresen edzésekre, viszont én például nagyon szeretek olvasni és jártam már úgy ebben az évben, hogy három hétig nem olvastam semmit, mert vagy tanultam, vagy mert, na jó, menjünk edzésre.

Mennyi idődet veszi fel egy fizikai vagy egy térképes edzés egy napon, kilincstől kilincsig számítva?

A fizikai maximum egy órát vesz fel, a térképes pedig legtöbb három órát.

Ez a három óra azért kicsit sok a többi sporthoz képest.

Kicsit sok, viszont utána én úgy vagyok, hogy ha úgy ülök le tanulni, hogy edzésről jövök haza, akkor befejezem fél óra alatt azt, amit hogyha iskolából érnék haza, másfél órán keresztül nyűgölnék mellette. Nem tudom pontosan miért van ez, de rájöttem, hogy edzés után valamiért könnyebben megy. Szerintem az lehet, amit sokan mondanak, hogy a futás és a kintlét segítenek koncentrálni és talán az is, amit anyával szoktunk beszélni, hogy amikor sürget az idő, hogy jaj, már mindjárt késő van s le kell feküdni, mert holnap iskola, akkor gyorsabban elvégzem a házit, nem megyek ki közben háromszor vizet inni meg csokit enni.

Egy héten hányszor van térképes edzésed?

Nyaranta van olyan, hogy verseny előtt minden nap van, de azonkívül hetente kétszer, télen pedig december végétől februárig egyszer sem, mert akkor csak szaladunk. Én két különböző helyre járok edzésekre: az egyik a TranSilva klub edzései a másik pedig az iskolás edzéseknek a folytatása, ahol hétfőnként mindig más erdőbe visznek ki. A transilvásakon egy kicsit bonyolultabb helyekre visznek, nehezebb pályákat kapunk, a hétfőiek pedig a közeli erdőkben szoktak lenni, nem szabad elmenni világvégére, mivel más iskolákból is sokan eljárnak, és órák után mind ki kell érnünk. Ezeken figyelnek arra is, hogy tanulni kell.

Milyen egy pálya, ha nehezebb?

A rajttól messzibb visz, távolabb vannak a pontok egymástól, és nem az úthoz közel vannak elhelyezve, hanem akár ott a semmi közepén is lehetnek. Egy időben volt, hogy nyűgöltem ezek miatt, hogy miért kapunk nehéz pályát, versenyen úgysincs ilyen, viszont most már örülok neki, mert versenyen, ha véletlenül olyat kapok, akkor eszembe jut, hogy ó, hát ilyen volt edzésen, ez sem sokkal másabb. Azóta már úgy vagyok vele, ahogy a svájciak is szokták mondani, hogy: train hard, win easy.

Mi az, amit felhasználsz a tudásodból, hogy a semmi közepén megtaláld ezeket a pontokat, amikor az útról, ösvényről le kell térni a semmibe?

Iránytűt és azt, hogy biztosan tudjam, hogy honnan indulok. Tehát, ha én itt vagyok ennél és ennél a fatuskónál, ahonnan elindulok egy irányba és megyek mondjuk 50 métert, akkor tudom, hogy ott lesz a pont. Viszont, ha nem tudom pontosan, hogy hol vagyok és úgy próbálok elindulni sacc per kábé arra, amerre sejtem a pontot, akkor úgy már valószínüleg nem lesz olyan sikeres a megtalálása.

Milyen céljaid vannak erre az évre tájfutás szempontjából?

Bekerülni az orzságos válogatottba.

Egy hét alatt miket futsz a téli alapozásban. Milyen e téli heti edzésterved?

Most a cél, hogy háromszor-négyszer fussak napi 6-8 kilométert egy héten és más napokon még jó végezni erőgyakorlatokat, illetve lazító sportokat, mint az úszás vagy a rugalmasságra valamilyen labdajátékot.

Szerinted mire van szükséged ahhoz, hogy fejlődni tudj ebben sportban és Kolozsváron meg tudod-e szerezni azt az elméleti és fizikai felkészültséget, hogy eredményes versenyző legyél?

Szerintem persze, meg tudom szerezni. Csak kitartásra van szükségem. Ez az, ami a legfontosabb és valójában ennél több nem is kell, mert ha kitartó vagy, mindent meg tudsz csinálni egy idő után.

Bátorítanál mást erre a sportra?

Ó, hogyne, főleg a lányokat, mert a klubnál most nagyon kevesen vagyunk és másokat is, mert ez az a dolog, ami nem úgy megy, mint például a foci, hogy na jó, negyven éves vagyok és akkor már nem járhatok, vagy nem szerveznek nekem meccseket, legfennebb a haverokkal egy-egy összeröffenés. Nem, itt versenyeken vannak 75, 80 éves korcsoportok is és egészen kicsi kortól lehet kezdeni szalagozott pályákon. Aki már és még lábra tud állni, mind jöhet. 

 Hány évesen a legjobb elkezdeni?

Akármikor el lehet kezdeni, felnőtt korban is, viszont én úgy érzem, hogy ez a 8-9 éves kor az, amikor már annyira megérett a gyerek, hogy már meg tudja érteni a térképet és nem is fél egyedül az erdőben, és mire versenykategóriákba jut, már jól tudja olvasni a térképet.