Előkészítő osztályosként kezdte az asztaliteniszt Farkas Yvett, 2017-ben már Marosludast képviselve lett országos bajnok korosztályában. Most hivatalosan aradi színekben indul versenyeken, de Kézdivásárhelyen készül. Gyermekkorában többször érezte, hogy lenézik magyarsága miatt. Bár azóta kevésbé tapasztalta ezt versenyeken, hosszútávon nem Romániában képzeli el sportkarrierjét.

Farkas Yvett Bernadett Sepsiszentgyörgyön született. Asztaliteniszezőként már több csapattal is ért el kiemelkedő eredményeket a korosztályos országos bajnokságokban, jelenleg is a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Asztalitenisz SK-nál készül, viszont hivatalosan aradi színekben játszik. Szülővárosában a Református Kollégium teológia szakára jár.

„Hat évesen kezdtem, előkészítő osztályosként az asztaliteniszt. Egyik tornaóránkon megjelent egy sepsiszentgyörgyi edző, hogy olyan gyerekeket keressen, akik ki szeretnék próbálni a sportágat. Kaptunk szórólapokat is, rá néhány hétre pedig én el is mentem egy edzésre, így kezdődött az egész” –idézte fel a kezdeteket a fiatal sportoló.

Első edzője Simon Teodor volt, aki tehetségesnek találta őt, együtt elkezdtek kisebb versenyekre járni amatőr és országos szinten. Így indult el a pályafutása.

„Az első élményem az volt, hogy 2017-ben Marosludast képviselve megnyertük az országost, akkor sem realizálódott bennem, milyen nagy versenyen győztünk. Magas a szint, nehéz a színvonalat tartani, de a sok tornával belerázódtam, vitt és sodort magával az egész”– emlékezett vissza első jelentős sikerére Farkas Yvett.

Nehéz számára sepsiszentgyörgyiként feljárni a városba edzésekre, az iskola miatt hetente kétszer szokott erre lehetősége lenni. Ezzel együtt nagyon hálás a klubnak mindenért, amit tőlük kapott, mert nagy bajból húzták ki őt egy rosszul sikerült temesvári időszak után. Helyi edzője, Kerekes Barnabás akkor felkarolta őt és segített neki visszatalálni a formához.

A versenynaptárral kapcsolatban elmondta, nem túl zsúfolt számukra a program, az első fél évben négy-öt versenyük van, ősztől télig pedig még inkább lecsökken a szám, ott nemzetközi- és emlékversenyekre szoktak járni.

Nemzetközi tornákra a kézdivásárhelyi edző viszi magával. Elmondása szerint ezeken nincs olyan erős mezőny, mint az Európa-bajnokságon, de minimum tíz ország képviselteti magát és részt vesznek rajta válogatott játékosok is.

Céljai közé tartozik, hogy külföldön játszhasson, ott, ahol lehetőség adatik. Nem szeretne Romániában pingpongozni, úgy érzi, itt magyarként nehezebb lenne neki.

„Amikor kisebb voltam, akkor éreztem inkább lenézést a magyarságom miatt. Amikor játszottam egyik ellenfelemmel, szurkolás szempontjából az egész terem ellenem volt, mert magyar voltam. Ez az egész nagyon zavart, de idővel mindenki másképp állt hozzám, a versenytársak is olyan embert látnak bennem, aki ki tud állni ellenük és nem néznek le annyira” –emlékezett vissza nemzetisége miatt tapasztalt kezdeti rossz élményekre az asztaliteniszező.

Hosszútávú céljai közé tartozik, hogy egyszer külföldön játszhasson. Úgy érzi, bármilyen lehetőségnek örülne ezzel kapcsolatban és elsősorban ő maga kell ahhoz, hogy a közelébe kerüljön.

„Nekem az önbizalmammal van problémám, azt kéne kicsit felélesszem. Ez húz hátrafele. Valószínűleg a tét miatt van ez, régebb nem realizáltam a dolgokat, élveztem a játékot, nem tudtam hova tenni a meccseket. Most viszont tudom, hogy van tétje, jobban rástresszelek a dolgokra. Ha kikapok, elmegy az önbizalmam, utána megint kezdem elölről és így megy a körforgás” – tért ki Farkas Yvett a számára egyik legfontosabb tényezőre, amiben fejlődni szeretne a közeljövőben.

„Sepsiszentgyörgyön sportpszichológus nincs, más pszichológushoz jártam korábban, de nekem az nem vált be. Úgy gondolom, csak magamon tudok segíteni, teljes mértékben így vagyok vele. Inkább edzésen próbálom kezelni a helyzetet, több meccset játszok és így próbálom korrigálni a dolgokat, még nem tudom, hatásos lesz-e vagy nem” – hangsúlyozta a mentális felkészüléssel kapcsolatban a sportoló.

A legbüszkébb saját eredményére 2017-ben volt, az első versenye után, tavaly országos másodikok lettek, idén pedig harmadikok az aradi csapattal, viszont a saját teljesítményemmel nem volt megelégedve.

„Ismerjük egymás a csapattársakkal, de az egyik baj a nyelvhasználat. Tudom, hogy hadarnak és nekem néha nehéz megérteni vagy helyesen válaszolni a csapattársaknak és az edzőknek. Ez is gát bennem, de nem jelent nagy problémát. Kicsit lassabban fogom fel azt, amit mondanak és nem mindent értek teljes mértékben” – fejtette ki a román nyelvi közeggel tapasztaltak kapcsán Farkas Yvett.