Lőrincz Magort és testvérét édesapjuk indította el a birkózás útján, hamar sikerült megszeretniük a sportágat. A Székelyudvarhelyi ISK sportolója a 11-13 évesek mezőnyében nyert először országos bajnoki címet, ekkor tudatosult benne először, hogy a jövőben nagy eredményeket érhet el. Őt és társait egyaránt nehezen érintette, hogy a román válogatott egyik napról a másikra megszűnt a korosztályában. Ezzel nehezedtek a felkészülési körülmények, de céljai változatlanok maradtak.

Lőrincz Magor 2008-ban született Székelyudvarhelyen. Korosztályos versenyeken már számos jó eredményt ért el. Tavaly bronzzal tért haza az U15-ös Európa-bajnokságról. Nemrég sikerült első helyet szereznie saját kategóriájában a román strandbirkózó-bajnokságon, ebben az évben további megmérettetések várnak rá.

– Testvéreddel mindketten birkóztok, hogyan vált részévé a sportág az életeteknek és mennyire volt könnyű megszeretni?

– Apukám korábban országos bajnok volt birkózásban, viszont különböző okok miatt nem tudta folytatni, de minket beíratott. Úgy volt vele, hogy fizikailag meg tud erősíteni ez a sport. A testvérem Balázs kezdte el először ötévesen, én két évvel később, ugyanabban a korban.

Nagyon egyszerű volt megszeretni az edzőnk miatt. Teljes mértékben mellettünk volt és megértett minket, ha valami problémánk volt. Olyan volt számunkra, mint egy második apuka, mindenben támogatott. Kezdettől fogva egyértelműen látszott, hogy jó ideig fogunk a sportágban maradni.

– Melyik volt az első olyan jelentős versenyeredmény, amely után úgy érezted, igazán sikeres sportkarrier lehet ebből?

– 2019-ben kezdtem el először gondolkodni, amikor a 11-13 évesek között először lettem országos bajnok. Akkor éreztem úgy, hogy lehet ebből hosszútávon valami komolyabb is. Korábban jártam megyei bajnokságokra, de gyerekként nem is igazán fogtuk fel a dolgokat. Jártunk versenyekre, hazamentünk, de  az országos bajnokság után folyamatosan jöttek az eredmények.

– Mennyi időt vettek el kezdetben az edzések a szabadidőből és az iskolából?

– Az elején keveset, de miután bekerültem a válogatottba, kéthetes edzőtáborokba is kellett járni. Akkor kezdett nehéz lenni, érződött, hogy ez nem lesz egyszerű. Lassan beleszoktam, mostanra már teljesen normálisan tudom kezelni, a tanulást össze tudom egyeztetni az edzésekkel.

– Ebben a hónapban sikerült megnyerned a strandbirkózó országos bajnokságot. Hogyan ismerkedtél meg ezzel a sportággal?

– Úgy kezdődött el a dolog, hogy elkezdtünk járni a strandra a karanténidőszakban. Nem volt szabad test-test elleni birkózást folytatni. Kitaláltak egy akadálypályást versenyt, amikor pedig a járványidőszak lejárt, elkezdődtek a homokbirkózások.  Minden évben megvolt tervezve egy országos bajnokság, amelyen részt vettünk. Nem kellett nagy erőfeszítés a felkészülésben, egész évben birkóztunk, és egy hónappal a verseny előtt kezdünk el konkrétan arra edzeni.

– Milyen célokat szeretnél elérni idén és a távolabbi jövőben?

– Most lesz július 18.-án a strandbirkózó Európa-bajnokság, azon szeretnék egy érmet elcsípni, akár a bajnoki címet is megszerezni. Ősszel lesz még egy országos bajnokságom, ahol szintén a győzelem lesz a cél.

– Mennyire megfelelőek a romániai körülmények arra, hogy egy nemzetközi versenyre megfelelően felkészüljetek?

–  Jelenleg Magyarországon edzőtáborozunk, jók a körülmények, anyagilag és minden más szempontból el vagyunk látva. Romániában is jó volt a helyzet, amíg volt válogatottunk, de az az idén felbomlott. Otthon most nehéz a felkészülés. Csak a klubcsapatokkal tudunk táborokba menni, összeségében kicsit kilátástalannak tűnik a dolog.

–Voltak-e előjelei annak, hogy ez a felbomlás meg fog történni?

– Nem voltak korábban nagy jelei ennek. Egyik napról a másikra mondták, hogy hamarosan vége lesz a válogatottnak. A tavalyi év végén az edzőtáborokban is bejelentették, idén már nem vehetünk részt rajtuk. Marosvásárhelyen volt a központ, így már nem kellett oda eljárnunk. Korábban az ország legjobbjaival tudtunk együtt birkózni és fejlődni. Most nem igazán van, akivel eddzünk.

– Látsz-e esélyt arra, hogy a jövőben ezt felválthatja a magyar válogatottal való együttműködés?

– Ezen is gondolkoztunk, hogy ki lehetne menni Magyarországra, de messze van, és nem lenne olyan egyszerű a családot és a barátokat otthon hagyni.  Ha eldöntenénk, még akkor sem biztos, hogy összejönne ez a megoldás.