Tubák Adél már gyerekkorában eldöntötte, felnőttként a sporttal szeretne foglalkozni. Akkor még a fitnesz fogalmával nem is volt tisztában, az egyetem után viszont rögtön edzőnek állt, idén pedig már igazolt sportolóként is remek eredményeket ért el országos versenyeken. Úgy gondolja, ha valaki kitartóan dolgozik a változásért és a céljaiért, idővel el fogja tudni érni azt. Szerinte napjaink egyik legnagyobb problémája az időhiány, ami miatt nem főzünk, hanem rendelünk vagy gyorséttermekben étkezünk. A napi négy nagyobb étkezés mellett azt javasolná mindenkinek, hogy hetente három-négy alkalommal kerítsen időt a mozgásra.

– Hogyan kezdődött a kapcsolata a mozgással és melyik volt az első sport, amit űzni kezdett?

– Gyermekkorom óta része a sport az életemnek, édesapámtól örököltem ezt a fajta szeretetet. A kosarazással kezdtem általános iskolás koromban, emellett néhány futóversenyen is részt vettem a diákolimpiákon. Ezt követően jött egy kisebb szünet, ami a sportot illeti, később az egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg a fitnesz világával.

– Az egyetemválasztásnál fontos szempont volt a sport?

– Az az érdekes, hogy nem. Román–angol szakra jártam, de ezalatt a három év alatt rájöttem arra, pályát tévesztettem és nekem a sport az életem, azzal kell foglalkoznom. Akkoriban döntöttem el, edző szeretnék lenni. Csoportos edzésekre jártam, az ottani edzőt nézve alakult ki bennem ez az érzés. Az egyetem után nekiálltam a kurzusoknak, most pedig már elmondhatom, hogy öt éve edzősködöm.

– Mennyire volt könnyű kezdetben elérni az embereket ezzel a lehetőséggel?

– A kezdetekben nehéz volt. Az embereknek meg kellett ismerniük engem itt, Csík környékén. Az első két-három év bizonyult a nehezebbnek, ez idő alatt másodállásként foglalkoztam ezzel, két éve viszont csak ezt csinálom. Az edzősködés mellett a táplálkozással is foglalkozom, tehát étrendeket is írok.

–Az ön életmódjára milyen hatással volt ez a pálya? Sokat kellett változtatnia élete korábbi szakaszaihoz képest?

– Régebb nem ezt az életmódot folytattam, szépen lassan álltam át erre, lépésről lépésre. Nem volt könnyű, eleinte csak az alapdolgokkal kezdtem. A cukrot elvittem itthonról, a lisztet és az olajat kicseréltem, később egyre inkább kezdett érdekelni az egészséges táplálkozás. Három éve azt is eldöntöttem, hogy szeretnék versenyezni, akkor kezdtem el ebbe az irányba menni.

– A versenyzés gondolata honnan jött?

– Gyerekkori álmom volt, hogy versenyezzek és leigazolt sportoló legyek. Akkor még nem tudtam pontosan, milyen sportágban szeretnék, hiszen akkoriban még a kosárlabda és a futás volt az életemben, a fitneszről szinte semmit nem tudtam. Miután a döntést meghoztam, két évig tudatosan készültem a versenyzésre, az edzést és a táplálkozást is szem előtt tartva.

– Bár csak rövid ideje kezdett el aktívan versenyezni, már most sikerült remek eredményeket elérnie. Hogyan emlékszik a legelső alkalomra?

– Nagyon élveztem. A legelső versenyem néhány héttel ezelőtt volt a tenger mellett. Sikerült harmadik helyezést szereznem. Amikor felmentem a színpadra, az első megérzésem az volt, hogy jó helyen vagyok és jó az, amit csinálok.

Ugyanezen a helyszínen másnap egy másik versenyt is szerveztek, ahol már első lettem. Az első magánrendezvény volt, a másodikat a román szövetség rendezte. Nem számítottam arra, hogy nyerhetek, de sokan biztattak és hittek bennem. E mögött nekem sokkal több van, mint egy díj. Elsősorban a személyes fejlődésemet tűztem ki célul, sikerült túlteljesítenem az eredményeket, amelyeket magamtól vártam.

– A közeljövőben tervez-e újabb versenyeken indulni?

– Rövid időn belül három versenyem volt, a harmadik szeptember hatodikán. Úgy gondolom, kezdőként ez a három erre az évre elég, most szükségem lesz egy pihenési és tömegnövelési időszakra.

– Mi az, ami edzőként és versenyzőként a legjobban motiválja, hogy további eredményeket érjen el?

– Ami leginkább előre hajt, az a sport iránti szeretetem. Szeretek edzeni és mozogni. Gyerekkoromban nem tudtam, mi szeretnénk lenni, de abban biztos voltam, hogy a sport az én utam. Bebizonyosodott számomra is, képes vagyok eredményeket elérni. Az érmek és a diploma is megerősítést jelentett, bár nem ezek megszerzése volt az elsődleges célom.

– A kliensekkel kapcsolatos munkára visszatérve, mennyire nehéz az embereket változásra és kitartásra ösztönözni?

– Nem mondanám sem egyszerűnek és túl nehéznek sem. Ez is személyfüggő, általában bele tudnak lendülni az emberek, ha ők is akarják. Ha ezzel a felfogással jönnek, motiváltak lesznek, amikor meglátják az eredményt. Aki nem szeretné teljes szívből a változást, azzal sajnos nem igazán lehet mit kezdeni, eljön egyszer-kétszer edzésre, utána viszont feladja.

– Melyek a legfőbb problémáink a mindennapi életben étkezési szempontból és milyen tanácsokat adna az egészségesebb táplálkozáshoz?

– A legnagyobb probléma abból fakad, hogy az embereknek nincs ideje főzni, inkább rendelnek vagy beülnek éttermekbe gyorskaját enni. Nem szakítunk időt az ételek otthoni elkészítésére. Az ízfokozókat, a cukrot, és a fehérlisztet mindenképpen ki kéne venni az étrendből az egészséges táplálkozás érdekében. Minimum négy étkezésre lenne szükség egy nap, az ún. csipegetéseket elhagyva. Egyesek úgy gondolják nem jó este 6 után enni, ez nem igaz. Lehet enni, de nem mindegy mit és mennyit. Az viszont betartandó, hogy az utolsó étkezés lefekvés előtt 1-2 órával legyen meg.

–Mennyit kellene hetente mozognunk?

– Heti három-négy edzést ajánlanék. Ez természetesen sok mindentől függ, attól is, hogy ki hány kiló és milyen céljai vannak. Attól is függ, milyen munkánk van, egyesek fizikai munkát végeznek, mások ülőmunkát, de én ezt a három-négy alkalmat mindenkinek ajánlanám.