Paradox módon a Székelyföldi Jégkorong Akadémia (SZJA) összes alközpontja közül a régió legnagyobb magyar közösségével rendelkező Marosvásárhelyen készülnek a legmostohább körülmények között a kis akadémisták. A lelkesedés óriási és amennyiben a vállalt ígéreteket betartják, a fejlődés sem marad el. 

A 2011-es népszámlálási adatok szerint Marosvásárhelynek 134 ezer lakója van, ezek körül közel 60 ezer magyar nemzetiségű, akik a Székelyföld, sőt egész Románia legnagyobb lélekszámú magyar közösségét alkotják. A várost az utóbbi évtizedekben joggal nevezik „frontvárosnak”, a román-magyar együttélés pozitív és negatív oldalai egyaránt tetten érhetőek. Marosvásárhelyen a mindennapok velejárója a jelképes honfoglalás, ha egyik vagy másik közösség „ráteszi a kezét” az élet valamelyik szegletére, akkor azt igyekszik foggal-körömmel megtartani.

Így alakult ki a békés egymás mellett élés a sportban is, az utóbbi években kimondott vagy kimondatlan egyezségek alapján a város sikeres csapatsportjait is „elosztották”: a labdarúgást a románok, a kosárlabdát a magyarok „kapták”. Ha csak az emberi erőforrásokon múlik, akkor pár éven belül a magyar vonalat a jégkorong is erősíti majd.

Marosvásárhelyen 1993-ban zárt be a Ligetben található városi műjégpálya. A ’80-as években gyerekek ezrei tanultak meg ott korcsolyázni - többek között e cikk írója is. A városban szervezett korcsolyázási lehetőség ezután évekig nem volt, telente a befagyott Maroson vagy a Víkend-telepen lehetett jégre menni, ha az időjárás engedte. A műjégpálya bezárása automatikusan magával vonta a városi sportiskola keretében működő jégkorongszakosztály megszűnését is, így Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgyhöz és Székelyudvarhelyhez hasonlóan lekerült a jégkorongsport térképéről.

Öt évvel ezelőtt egy megszállott testneveléstanár, Nagy ’Kuksi’ Árpád újraalapította a marosvásárhelyi jégkorong egyesületet, gyerekeket toborzott egy olyan sport számára, amelynek a legalapvetőbb feltétele – a jég – nem volt adott a városban. Sok-sok száraz edzéssel készültek arra a 2-3 téli hónapra, amikor élesben is kipróbálhatták magukat. Az edző, a szülők, a gyerekek kitartása meghálálta magát, ugyanis 2016-ban segítő kezet nyújtottak nekik a magyar jégkorongsport bölcsőjének számító Csíkországból, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia védőszárnyai alá vette az egyesületet, amely ekkortól az SZJA marosvásárhelyi alközpontjaként működik. A gyerekek felszereléseket kaptak, rendszeresen részt vesznek az SZJA által szervezett korosztályos tornákon, szépen fejlődnek.   

2018 nyarától a csapat edzője Kui Csaba, aki Csíkkarcafalván, az U10-es csapatok tornáján szánt egy pár percet arra, hogy bemutassa a Hokisztorik számára az SZJA legnyugatibb, de ugyanakkor legmostohább körülmények között levő alközpontját.

Mi a fene történik a fedett műjégpályával?

Az 1993-ban bezárt műjégpálya ügye minden helyhatósági és parlamenti választási kampányban terítékre került. Millió ígéret és nyomásgyakorlás után 2008-ban elkezdték az ifjúsági és sportminisztérium tulajdonába tartozó létesítmény befedését, a szaktárca az elmúlt 10 év alatt – saját auditja szerint – 7,5 millió eurót fektetett az épületbe, ám ahhoz, hogy rendeltetésszerűen lehessen használni további 3,6 millió euróra lenne szükség. Időközben a műjégpálya mindenféle más rendezvényt befogad, e sorok szerzője például pár évvel ezelőtt egy nemzetközi kutyakiállításra vitte el kislányát.  

A szaktárca tájékoztatása szerint a munkálatokat az Országos Befektetési Vállalat (CNI) vette át, amely 12 hónap alatt be tudná fejezni a munkálatokat, … amennyiben valóban el is kezdik azokat. Egymást követő sportminiszterek látogattak az elmúlt években Marosvásárhelyre és kiáltották ki a műjégpálya befejezését első számú prioritásnak, viszont a szavakat nem követték tettek is.

A patthelyzetet a helyi tanács próbálta meg feloldani azzal, hogy elfogadott egy határozatot, amelynek értelmében a városi önkormányzat átvenné a jégpályát, azzal a feltétellel, hogy a minisztérium bocsássa a polgármesteri hivatal rendelkezésére az elvégzett munkálatok leltárát. Helyi forrásaink szerint viszont ez is csak „pótcselekvés”, politikai alibizés volt, ugyanis Dorin Florea polgármester és a környezetébe tartozó érdekcsoportok számára sokkal kifizetődőbb biznisz a szezonális szabadtéri jégpálya felállítása a téli hónapokban.

A sátortetős pályát is „kiűzték” a városból

Ugyanezzel magyarázta a helyi viszonyokat jól ismerő forrásunk azt is, hogy a Székelyföldi Jégkorong Akadémia megjelenését sem fogadta kitörő örömmel a városvezetés. Az SZJA - mint tette azt a többi alközpontja esetében is - Marosvásárhelynek felajánlotta a hokizáshoz elengedhetetlenül szükséges jégpálya megépítését. A Maros-parti város a csíkszeredaihoz, a sepsiszentgyörgyihez és a gyergyószentmiklósihoz hasonló sátorborítású jégpályát kapott volna, ám a városvezetés a fentebb ismertetett okok miatt elszabotálta a tervet.

Az SZJA vezetésre így aztán megkereste Maros Megye Tanácsát, amely már sokkal befogadóbbnak bizonyult. Mint arról annak idején beszámoltunk, idén nyáron Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, Tánczos Barna, a Mens Sana Alapítvány elnöke és Szőcs Levente, a Visit Mures Egyesület elnöke aláírták azt az együttműködési megállapodást, amelynek értelmében egy mobil jégpályát fognak felállítani és működtetni a város közvetlen közelében, a Sapientia Egyetem kampuszának is otthont adó Koronka határában. A tervezett mobil jégpálya 30x60 méteres lesz és megfelel a nemzetközi standardoknak, így alkalmas lesz arra, hogy országos és nemzetközi versenyeket szervezzenek itt a junior kategória számára. A munkálatok kissé megkéstek, így kevés a valószínűsége annak, hogy az idei szezonban ott edzést tarthat Kui Csaba.

Olyanok vagyunk, mint a jamaicai bobcsapat

„Olyanok vagyunk, mint a jamaicai bobcsapat” – él plasztikus hasonlattal a helyzet érzékeltetésére a marosvásárhelyi kis hokisok edzője. Kui Csaba ugyanakkor nem győzte hangsúlyozni, hogy a gyereket és a szülők lelkesedése nem csökkent, az U10-es csapatot alkotó 11 hokista heti három alkalommal jár edzésre, egy iskolai tornateremben száraz edzéseket tart nekik, botoznak, a kapus szabályszerűen beöltözik, lőnek neki és erőnléti gyakorlatokat végeznek. „Az Akadémia minden segítséget megad a mostani körülmények között is, nemrég ellátogatott hozzánk Del Pedrick technikai igazgató, aki felajánlotta, hogy hetente legalább egyszer tartsunk jeges edzést a 120 kilométerre levő Gyergyószentmiklóson. Ez oda-vissza úttal minimum 6 órát jelent” – fogalmazott Kui Csaba.  Az edző nagy reményeket fűz a sátortetős jégpálya megnyitásához, mint mondta, Marosvásárhelyen és vonzáskörzetéből több száz gyereket lehet majd toborozni.   

Kétszeres bajnokok

A jégkorongot a Csíkszeredából a marosvásárhelyi Kereskedelmi Szakközépiskolába került Eugen Telea diák honosította meg, de szervezett formában először 1935-ben játszottak a Ligetben, az egykori „Gödörben” (a mai sportcsarnok helyén), ahol jégpályát létesítettek. 1936-ban már két helyi csapat vesz részt az országos bajnokságban (Mureșul és MSE) és 1938-ban, illetve 1940-ben a tabella harmadik helyét szerezték meg, két vállra fektetve a nagynevű csíkszeredaiakat és gyergyóiakat is.

Az áttörés a háború utáni években történt meg, 1950-ben és 1951-ben Marosvásárhelyre került az országos bajnoki cím a Locomotiva–RATA együttesének köszönhetően. Az „aranycsapat” 1954 után pénzhiány miatt megszűnt, de a jégkorong hagyományát a városban a Spartac, majd a Constructorul csapata folytatta.

A korongot most a Székelyföldi Jégkorong Akadémia vette fel...