Több mint negyven gyerek teszi meg minden héten kétszer a Székelyudvarhely és Csíkszereda közötti 50 kilométeres utat, hogy hokiedzésre járhasson. Vállalják ezt annak ellenére, hogy a kétszer 50 perces jeges gyakorlás 8 órájukat viszi el, de – amint Bán-Széll István edző figyelmeztet – ha nem oldódik meg a „jégprobléma” a városban, akkor Székelyudvarhelyen még azelőtt meghal a jégkorong, mielőtt igazán feléledt volna.

Az udvarhely jégkorongsport mindenkori problémája a fedett műjégpálya hiánya volt. A rendszerváltozás előtt és most is a hokisok csak a hideg időszakban, amikor a szabadtéri jégpálya használhatóvá válik, tudtak, tudnak hazai környezetben edzeni, versenyezni, ami rendkívül megnehezíti a munkát.  Így eshetett meg, hogy a rendszerváltozás környékén a jégkorong fokozatosan elsorvadt a városban, bár időnkénti próbálkozások, fellángolások voltak.  

Negyven gyermek várja két éve az ígéret betartását

Új időszámítás 2016-ban következett be, amikor a Székelyföldi Jégkorong Akadémia (SZJA) megkereste a Küküllő SE volt játékosát, Bán-Széll Istvánt, hogy kezdje el a toborzást, számíthat az akadémia támogatására. Ma már több mint 40 gyerek jégkorongozik három edző, Bán-Széll István és két segítője, Lukács Albert és László Zsolt irányítása alatt. Két korosztályban – U10 és U12 – már csapatot is ki tudnak állítani, jelenleg pedig folyik az U8-as korosztály feltöltése, egészen kicsi, akár 4-5 éves gyerekeket is szívesen látnak.

A székelyudvarhelyi kis hokisok semmivel sem tehetségtelenebbek a jobb körülmények között felcseperedő csíki és gyergyói gyerekeknél. Bizonyították ezt azon az U10-es tornán is, amelyet október közepén tartottak Karcfalván és ahol egy szünetben sikerült mikrofonvégre kapnunk Bán-Széll Istvánt, az udvarhelyi csapat edzőjét is.

Mint elmondta, az Akadémia vezetői állták a szavukat, az induláshoz több mint 30 rend felszerelést küldtek Székelyudvarhelyre, és a Magyar Jégkorong Szövetség is a csapat mellé állt. Budapestről 10 rend felszerelést, 10 botot, 2 kaput,  kapusfelszereléseket kaptak. Bán-Széll nem hallgatta el azt sem, hogy a gyerekek szülei is nagyon elkötelezettek, készek pénzt áldozni a kinőtt, meghibásodott felszerelések pótlására.

A jég, az istenverte jég

Beszélgetésünk állandó visszatérő eleme a jég hiánya volt. „Tavaly december elején, Mikulásra lett jég, februárban elkezdett sütni a nap, összesen két hónapig volt jegünk Székelyudvarhelyen. Jég nélkül nem lehet hokizni. Csíkszeredába járunk hetente kétszer, tehát hetente kétszer 50 percet vannak a játékosaink jégen” – magyarázta az edző. Hozzátette: ezt nem egyszerű dolog megvalósítani, egy 50 perces edzésért 4 órájuk is rámegy a gyerekeknek, hiszen egy-egy órát töltenek úton és a felszerelés fel-, illetve levételére is rá kell szánni egy egy félórát. „Ezt mind a gyerekek, mind a szülők annak az ígéretnek a tudatában vállalták, hogy idén befedik a jégpályát” – fakadt ki Bán-Széll István, aki viszont nagyon örül annak, hogy a gyerekek közül - egyelőre - egy sem adta fel, nem volt lemorzsolódás.

Mint megtudtuk, a jégpálya befedésére kiírt pályázatot egy bukaresti cég nyerte meg, amely nagyon sok halasztás után november elején kezdte el a fémvázas szerkezetű épület felhúzását, így elúszott annak az esélye, hogy az udvarhelyi gyerekek az idei szezonban saját fedett pályájukon edzhessenek, meccselhessenek.

A gyerekeknek nagyon nehéz. Jelenleg az 50 percet töltenek egy alkalommal a jégen, különböző korosztályokból. A pályát háromba osztják, külön vannak a teljesen kezdők, akik még csak totyognak, most tanulnak korcsolyázni. Egy külön harmadban gyakorolnak az U10-esek, s ugyancsak külön az U12-esek. Mint az udvarhelyi edző elmondta, ezért a lehetőségért is nagyon hálásak a Székelyföldi Jégkorong Akadémiának, amely immár több mint két éve a csapat minden kiszállását - edzéseket és mérkőzéseket - fedezi.  

Mikor lesz ismét saját felnőtt csapata Udvarhelynek?

Székelyudvarhely jégkorongcsapatának múltja visszanyúlik az 1930-as évekbe, pontosabban 1934-be, amikor megalakult az első hokicsapat a városban. 1948-tól kezdve már jegyzett jégkorongcsapatokról beszélhetünk: megalakult az UMTE jégkorong-szakosztálya, 1950-től Május 1 Sportegyesületnek hívták az udvarhelyi hokicsapatot, egy év múlva a Spartak nevet, majd az 50-es évek végén a Küküllő SE nevet vette fel. Az 1950-es esztendők második felében a B-osztályban játszott a csapat, 1959-60-ban bejutott a legfelsőbb osztályba, majd 1965-ben az országos bajnokságban negyedik helyre küzdötte magát, ez lévén azóta is minden idők legjobb székelyudvarhelyi hokieredménye.

Bán-Széll István aktív jégkorongozó volt a ’90-es évekig , az A-divíziós székelyudvarhelyi csapat tagja. Mint mondta, a rendszerváltozás után megszűnt a jégkorong a Küküllő-parti városban, hiszen a helyi vállalatok, amelyek addig támogatták a klubot, csődbe mentek. Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mikor lesz ismét saját felnőtt jégkorongcsapata a városnak, az SZJA székelyudvarhelyi alközpontjának vezetője keserűen megjegyezte, nem hiszi, hogy egyhamar, ha nem oldódik meg a jégprobléma. „Előbb-utóbb megunja a gyerek is, a szülő is a sok ígérgetést, mi pedig komolytalannak tűnünk. Sok ígéretet, biztatást kapunk a várrosházától, a polgármester is azt mondta, prioritás, hogy idén befedődjön a jégpálya” – ecsetelte Bán-Széll István.     

A saját, fedett jégpálya teljesen új perspektívákat nyitna Székelyudvarhelyen, hiszen ezáltal el lehetne kezdeni a toborzást azokban a környékbeli községekben - Farkaslaka, Zetelaka - ahol bőven van gyerek. Nem beszélve arról, hogy az udvarhelyi gyerekek is sokkal fiatalabb korban - már 4-5 évesen - megtanulhatnak korcsolyázni a más székelyföldi városokban is nagy népszerűségnek örvendő Korisuli program keretében.

​