Nem az eredményorientáltság, hanem a fejlődés hajtja az idén létrehozott Sapientia U23 hokicsapatát. A Székelyföldi Jégkorong Akadémia (SZJA) korosztályos együttese az országban egyedi, hiánypótló formáció: hidat képez az utánpótlás korosztályok, illetve a felnőtt csapatok között. Ezzel nemcsak a fiatal játékosok magasabb szintre való felkészítését biztosítják, hanem egyrészt játékban tartanak ifjú tehetségeket, másrészt gátat szabnak a székelyföldi fiatal hokisok elvándorlásának. Csíkkarcfalván jártunk a csapat edzésén.

A Székelyföldi Jégkorong Akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány és a Sapientia EMTE együttműködése jegyében augusztusban, a Tusványoson írták alá a Sapientia U23 nevű jégkorongcsapat alapításáról szóló megállapodást. Ekkorra már túl voltak a jelentkezők felmérésén, így a csapat már összeállt, és benevezhettek a román bajnokságba, valamint a magyarországi U20-as korosztályos bajnokságba is. Az egyetemistákból és továbbtanulni szándékozó középiskolásokból álló együttes csodabogár a maga nemében: nálunk még önmagában az sem megszokott, hogy az egyetem padjait koptató hallgatók rendszerszerűen a jégcsarnokok jegét is koptatják, de ami igazán különlegessé teszi, az az úttörő szerepe. A Sapientia U23 ugyanis az egyetlen olyan csapat jelenleg Romániában, amely a korosztályos hokisok lemorzsolódásának megakadályozását, a tehetségek fejlesztését hivatott biztosítani.

Ne a palánk mellett üljenek!

A Sapientia U23 hazai pályája a csíkkarcfalvi műjégpálya. A felcsíki pályára szervezetten szállítják a hokisokat Csíkszeredából, és – hacsak nincs meccsnap vagy valami kivételes alkalom – naponta két edzést tartanak: délelőtt fakultatív edzés folyik, délután viszont kötelező – tudtuk meg Lajos Tamás másodedzőtől.

„Határozottan egyetemi csapat vagyunk. A nevünkben a Sapientia azt jelzi, hogy az egyetem hallgatói hokiznak a csapatban, illetve olyan középiskolásuk, akiknek eltökélt szándékuk a továbbtanulás. Ebben a csapatban egyaránt fontos a szellemi oktatás és a sportoktatás is. Az U23-ból sem engedünk: csakis 23 év alatti játékosokkal foglalkozunk, aki kinövi ezt a kort, felnőtt csapatban kell helytállnia. Éppen ez a mi küldetésünk: felkészíteni a fiatal tehetségeket a szintlépésre, és vigyázni, hogy ne morzsolódjanak le vagy távozzanak más országba azok az ifjak, akik a korosztályos csapatokból kinőve nem találnak helyet azonnal a felnőtt csapatokban. Nem akarjuk, hogy a tehetségek a palánk mellett üljenek” – fejtette ki Lajos Tamás.

Mint elmondta: húsz fiatallal dolgoznak, akiknek nagyjából fele egyetemista, másik fele középiskolás. Csíkszeredai, gyergyószentmikósi, karcfalvi  felcsíki fiatalok alkotják a csapatot. Éppen ezért a Csíkszeredai Sportklub és a Gyergyói Hoki Klub farmcsapataként határozzák meg magukat. E két csapattal szemben rivalizálásról szó sincs – mondja a másodedző –, de a tisztes helytállás és a sportos ambíció minden téren elvárás.

„A román bajnokságban talán csak a Sportul Studențesc lehet ellenfelünk, a nagy csapatokkal szemben nincs reális esélyünk. A magyar U20-as bajnokságban azonban van keresni valónk, ott több olyan csapat van, amelyik a mienkhez hasonló játékerőt képvisel. A bajnokság menetrendje elég furcsa, nehéz megérteni, számunkra viszont annyi a lényeg, hogy az alapszakaszból jussunk fel a rájátszásokba, vagyis végezzünk az első öt hely valamelyikén. Mindez azonban nem az eredményorientáltság szellemében történik, hanem a játékosok fejlesztése céljából” – fogalmazott Lajos Tamás.

Valami teljesen új felépítése

A jégkorongban – enyhe túlzással – presztízst jelent minden, ami finn. Márpedig a Sapientia U23 vezetőedzője a 31 éves Eemeli Parikka. Csak néhány rövid percet kértünk tőle az edzés előtt, de hiába: egyfelől a tréninget nem lehet elviccelni, másfelől pedig a hokiról nem lehet röviden beszélgetni. Így az edzés után faggattuk a személyes ambícióiról, az elvárásairól, valamint egy kis finn–székely párhuzamról.

„Az edzők sokfélék. Én szívem szerint fejlesztő típusú edző vagyok: szeretek a semmiből felépíteni valamit, ezért örömmel mondtam igent erre az ajánlatra. Hiszen a munkánk erről szól. Akik hozzánk kerülnek, mondhatni öt év múlva válhatnak igazán profi játékosokká. Mi ennek a folyamatába kapcsolódunk be, annak érdekében, hogy kitartsanak a jégkorong mellett – nyilatkozta Parikka, aki karcfalvi munkáját megelőzően néhány év erejéig Miskolcon edzősködött.

Úgy véli, a román bajnokságban is nyerhetnek néhány mérkőzést, de az igazi erőfelmérő számukra a magyarországi U20-as bajnokság.

„A jégkorong Erdélynek csupán ebben a kicsi szegletében nevezhető a legkedveltebb sportágnak. Finnországban viszont a teljes ország legfőbb sportja. Mintegy 70 ezer igazolt játékosunk van! »Újszülött« finn csapattal sosem dolgoztam ugyan, de beláthatjuk, hogy ott teljesen más alapokról indulna egy csapat, legyen szó emberállományról vagy infrastruktúráról. Viszont ennek a térségnek is megvannak a maga olimpikonjai, legendás jégkorongozói, hokis kultúrája. Erre pedig építeni lehet – mutatott rá Eemeli Parikka, hogy milyen irányba fejlődhetünk.

Nem könnyen, de összeegyeztethető a tanulás és a sport

A sapis diákok minden edzésnapon erre a célra fizetett busszal érkeznek Csíkszeredából Karcfalvára. Az egyetemi tanulmányok és a diákélthez „kötelezően járó” szórakozás mellett tehát ők ezt is bevállalják. Megkönnyíti a dolgukat, hogy számukra ez is része a szórakozásnak.

A 18 éves gyergyószentmikósi Tódor Csaba és a 19 esztendős csíkszeredai Magyar Áron egyaránt a kommunikáció és PR-szak hallgatója. Mint mondták, a pünkösd előtti próbajátékokra jelentkeztek, és ekkor válogatta be őket a mentoredző. A reggeli edzéseken csak akkor tudnak résztvenni, ha az órarendjük megengedi, a kötelező délutánin azonban igyekeznek mindenképp ott lenni. Egy kis késés néha-néha belefér, de mindent megtesznek a pontosságért, mert szenvedélyes játékosok, akik a hokiban képzelik el a jövőjüket.

„A következő tanévtől várhatóan testnevelés és sportszak is indul az egyetemen. A mostani szakunk mellett mindketten szeretnénk beiratkozni erre a szakra is, és közben építeni a hokis karriert. Ha mégsem bizonyulnánk kellőképpen jó játékosnak, akkor edzőként szeretnénk folytatni” – mondta a két fiatal. Csabának természetesen a Gyergyói Hoki Klubhoz húz a szíve, Áron a Sportklubot erősítené.

Fejlődni állományban és infrastruktúrában

Nagy Attilától, a SZJA ügyvezető igazgatójától megtudtuk: a következő évadtól emberállományban és infrastrukturális beruházások szempontjából is erősödik a csapat. Az U18-as korosztályos csapatokból érkezik még várhatóan 15–20 újabb fiatal játékos, továbbá már idén átadják a jégpálya szomszédságában épült orvosi és metodika központot. Az ugyanide megálmodott 100–120 játékos befogadására alkalmas kollégium tervei várhatóan tavaszra készülnek el, későbbi megvalósítása viszont újabb lendületet adhat a felcsíki hokisportnak, ennek részeként pedig a Sapientia U23-nak is.

„Ez a csapat kifejezetten egyetemi formáció, és az is marad. Egyelőre nincs szándékunkban más városban ugyanilyen csapatot létrehozni, tehát nem tekinthetünk ebből a szempontból kísérleti csapatként a Sapientia U23-ra. Ez az együttes egyszerűen hidat képez az utánpótlás és a felnőtt csapatok között – szögezte le Nagy Attila. – Érdeklődnek továbbá a csapat iránt olyan játékosok is, akik Magyarországra költöztek éppen azért, mert nem volt, ahol a karrierjüket építhették volna. Beszédes, hogy nemrég a Győrrel játszottunk, és az ellenfél állománynak mintegy fele székely játékos volt. Célunk, hogy a körülményeket és lehetőségeket teremtsünk, amilyenek külföldön adottak. Ezzel itthon marasztalhatnánk a tehetségeinket.

Nagy Attila megerősítette: nincs rivalizálás a csíkszeredai vagy a gyergyói csapattal. Csupán két elvárás van: a szenvedélyes munka és a mérhető egyéni fejlődés.