„Történetkönyv ez a város” – Florin Mărginean régésszel jártuk be a kolozsvári Farkas utcát
A 15. századi utca járószintjét, az egykori ferences kolostor kőből faragott csatornáját és a templom félbehagyott tornyának alapjait is megtalálták a kolozsvári Farkas utcában zajló régészeti feltárás során.
A Farkas utca és környékének felújítási munkálatai 2021 júniusában kezdődtek el, ezzel párhuzamosan indult el az Erdélyi Történeti Múzeum régészeti feltárása is, Oana Toda, László Keve és Florin Mărginean közreműködésével. Az ásatásokat tavaly a szomszédos mellékutcákban kezdték, jelenleg a Farkas utcában és az Egyetem utcában dolgoznak. Florin Mărginean régésszel jártuk be a terepet, amely a középkortól a XX. század elejéig tartalmaz értékes információkat a városról, amelyet Petőfi Sándor már 1847-ben „történetkönyvnek” látott.
A Farkas utcát a Király (ma I. C. Brătianu) utcával összekötő mellékutcákban elsősorban a modernkori város struktúrájának elemeit tárták fel. Mindenik mellékutca rejtegetett valamilyen meglepetést, és a régészeti feltárás jó kiegészítésnek bizonyult a rendelkezésre álló dokumentumokhoz, mondta el Florin Mărginean. Mint megtudtuk, a legérdekesebbnek a középkori sikátorból kialakult Főiskola (ma Gaál Gábor) utca bizonyult, ahol egy 16. századi kutat tártak fel, amelyet később szemétgödörként használtak körülbelül a 18. század közepéig. A kútban talált szemét értékes információkkal szolgál a kor étkezési, lakberendezési szokásairól. A kút eredetileg a Herepei-házhoz tartozó telek részét képezte, majd átszelte a telekhatárt jelző kőkerítés, ma pedig az utca területén található – így jelezve a városszerkezet változását.
A Minorita (ma Hermann Oberth) a legrégebbi a Farkas utca három mellékutcája közül, már a 17. században kialakították. Itt egy kőkerítéssel jelölt telekhatárt és egy késő-középkori lakóház sarkát tárták fel.
A Színház (ma Emmanuel de Martonne) utca újkori eredetű, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) mai főépületének helyén álló egykori jezsuita kollégium udvarának részét képezte korábban. Amint régi neve is mutatja, itt állt korábban a kolozsvári színház – a magyar nyelvterület első kőszínháza –, amelyet az 1930-as években bontottak le, és amelynek 19. század eleji alapjait szintén azonosították a régészek.
Körülhatárolják a 18. századi Mária-oszlop talapzatát
Mint a Maszol is beszámolt róla, az egyik legnagyobb változás a Farkas utca környékén az lesz, hogy visszaállítják eredeti helyére Kolozsvár első köztéri emlékművét, a 18. századi barokk Mária-oszlopot. A fogadalmi emlékművet az 1740-es években állíttatta Kornis Antal gróf, készítője pedig Anton Schuchbauer, az erdélyi barokk kor jeles szobrásza volt, nemrég pedig előkerült kettejük szerződése is, amelyet Kovács Zsolt művészettörténész közölt. A Mária-oszlopot az 1950-es években költöztették el az Egyetem utcából, előbb a ferences templomban raktározták el, majd a Szentpéteri templom mögé került. Nemsokára azonban restaurálják és az Egyetem utcai parkolót megszüntetve visszaállítják a BBTE főépülete elé.
Florin Mărgineantól megtudtuk, a talapzat feltárásánál egyelőre olyan információ nem került elő, amely magyarázná, hogy az 1744-es szerződésben leírt szobor végül miért nem pontosan a tervek szerint készült el, viszont azt megállapították, hogy rendkívül mélyen megalapozták ezt a barokk emlékművet, az ásatás során a római kori rétegig is eljutottak.
Megtalálták a 15. századi utca járószintjét
A platea Luporum (azaz a Farkas utca) a középkori Kolozsvár egyik legrégebbi utcája, már a 15. század első feléből maradt fent írásos említése. Ez még a ferences kolostor (a mai református templom) építését megelőző időszak, amikor az utca a város szélének, némileg „rossz környéknek” számított. Bár nagy meglepetés nem érte a régészeket, a mostani felújítás esélyt adott a középkor óta feltáratlan rétegek elemzésére, és olyan új adatok megszerzésére, amelyek kiegészítik mindazt, amit eddig csak a dokumentumokból ismertek a szakemberek, mutatott rá Florin Mărginean.
A legérdekesebb felfedezés annak a toronynak az alapja, amelynek építését statikai okokból 1648-ban abbahagyták. A fennmaradt dokumentumokból ismert volt a létezése, azonban nem derült fény a pontos elhelyezkedésére. A templom nyugati oldalán elhelyezkedő, mintegy 12x13 méter alapterületű tornyot azért kezdték építeni, mert a ferences kolostor templomának déli tornya szintén statikai problémák miatt omlásveszélyessé vált, a harangokat el is távolították belőle.
Megtalálták ugyanakkor a torony építése előtti időkből egy igényesen kifaragott kődarabokból álló kanalizálás maradványait, ami az egykori ferences kolostorból a középkori Farkas utcára vezette ki a vizet. A kőcsatorna eredetileg fedett volt, hiszen a templom bejárata előtt haladt el.
Bár a toronykezdemény a kolostor melletti temető egy részére ráépült, megmaradtak azért sírhelyek. Ezek közül most mintegy két tucatot tártak fel. A sírhelyek több korszakból származnak, a temetőt ugyanis a ferencesek, a jezsuiták, majd a reformátusok is használták, körülbelül a 17. század elejéig. A temetőben talált leletanyag nagyrészt az elhunytak viseletére korlátozódik, találtak például egy női pártát, mondta el Florin Mărginean. A régész ugyanakkor kiemelte, hogy felfedezték a kolostor építése előtti időkből származó lakóházak elemeit is – igaz, másodlagos pozícióban.
A tervek szerint 2023 júniusára újul meg a Farkas utca és környéke
A mintegy 10 millió eurós, európai uniós forrásokból finanszírozott projekt kivitelezése a cikk megjelenésének időpontjában mintegy 30 százalékban állt készen, a befejezés határideje 2023. június közepe. A tervet a MOSSFERN és MVAA irodák készítették el, és a részletekről Facebook-oldalon is beszámolnak, a kivitelező pedig az Astor Com KFT. A Farkas utca (ma Mihail Kogălniceanu) mellett megújul az Egyetem utca, illetve a Színház (ma Emmanuel de Martonne), a Bolyai János, a Minorita (ma Hermann Oberth), a Kovács Dezső, a Főiskola (ma Gaál Gábor), a Bethlen (ma Baba Novac) és a Szentegyház (ma Iuliu Maniu) utcák, továbbá a Hunyadi tér (ma Piața Ștefan cel Mare) egy része.
A régészek a kivitelező „nyomában járva” igyekeznek dokumentálni a még elérhető archeológiai kontextust. „Megértő kivitelezővel dolgozhatunk, ez segít abban, hogy elfogadható körülmények között vigyük végig mindenkik feltárásunkat” – fogalmazott Florin Mărginean, aki arra számít, hogy akár az újkőkorszaki lakószintet is sikerül megtalálni, de abban egészen biztos, hogy új kiegészítő információk bukkannak még fel a középkori városstrukturáról.
CSAK SAJÁT