A Hagyományok Háza Corvin téri székházában lép fel november 5-én a Nagyvárad Táncegyüttes. Előadásuk a régi szép időket idézi, szerelem, csalódás fűzi a szálakat, a romantikus történetet táncosok, színészek, zenészek jelenítik meg – tájékoztat közleményében a társulat. 

„Kiválóan ismerjük az együtteseket határon innen és túl, így a Nagyvárad Táncegyüttes munkásságát is követjük”– beszélt a partiumi együtteshez fűződő kapcsolatáról Kocsis Enikő, az előadás Harangozó Gyula-díjas társrendező-koreográfusa. „Ez az első közös munkánk, jóllehet hét év óta folyamatosan felvetődik a felkérésünk gondolata, az utolsóra, férjemmel és alkotótársammal, Fitos Dezsővel igent mondtunk. A munkához szabad kezet kaptunk, s a történetet, a műsor tematikáját, dramaturgiáját is mi határoztuk meg. Nagyvárad a századfordulón igen pezsgő szellemi-kulturális élettel büszkélkedett. A magyar szecesszió egyik fővárosában – az autentikus környezetben – az aranykor bemutatását nyugodtan a táncegyüttes és a színház művészeire bízhattuk” – magyarázta a koreográfus. 

A Boldog Békeidők produkcióban a sokszor váratlan, szeszélyes és kiszámíthatatlan, de mindig mindent elsöprő szerelem kerül a középpontba. Vilmát, a nagyváradi fényképészkisasszonyt felkérik, hogy dokumentálja a gainai leányvásárt. Itt találkozik Gyulával, a falusi muzsikussal és hangszerkészítővel. A fiatalok között azonnal szikra lobban, Gyula elkéri Vilma címét, és levelezésbe kezdenek. Képes levelezőlapokon és táviratokon keresztül vallanak egymásnak magukról, és egymás iránti érzelmeikről, írásaikban egyaránt megelevenednek a városi és a falusi mindennapok.

A leveleket személyes találkozók követik. Jóllehet Vilma és Gyula boldogok egymással, de egy idő után kénytelenek szembenézni azzal, hogy egészen máshogy gondolkodnak a világról. Mind a kettejüknek határozott elképzelései vannak arról, hogyan is szeretnék leélni az életüket, de vajon elég állhatatos-e a szerelmük ahhoz, hogy együtt legyőzzenek minden akadályt?

„A főszereplőkkel kapcsolatban a városi és falusi kultúra közös értékeit tekintettük át, ami által a két fiatal közeledik egymáshoz az előadás folyamán” – folytatja Kocsis Enikő. „Fontos szempont volt részünkről, hogy Nagyvárad környéki táncanyagokat válasszunk. Sokat dolgoztunk Kárpát-medencei együttesekkel. Ezek szellemisége, gondolkodásmódja megegyezik a magyarországiakéval, a határ nem lehet akadály. Otthon éreztük magunkat Nagyváradon, számos ismerőssel is együtt dolgozhattunk. Ragaszkodtunk a Tokos zenekarhoz, aminek tagjai kiváló zenészek, énekesek, s egyben színpadi emberek. A női főszerepet a Szigligeti Színház művészére, Kocsis Annára bíztuk, aki a táncosokkal tökéletes egészet alkotott. Kiváló szellemben folytak a próbák, minket is inspirált a tehetséges, kiváló társaság” – tette hozzá a társrendező-koreográfus.  

További információk ide kattintva érhetők el.