Klasszikus és kortárs elemeket ötvöző Csajkovszkij-előadást mutat be a Nagyvárad Táncegyüttes és a GG Tánc Eger, meglehetősen bizonytalan és szokatlan próbafolyamat után. A diótörő létrejöttéről Györfi Csabát, az előadás egyik koreográfusát kérdeztük, miután a nagyváradi 4. Infinite Dance Fesztivál nulladik napján láthattuk a táncjáték nyilvános főpróbáját.

Vastapsot kaptak a fellépők A diótörő nyilvános főpróbáján Nagyváradon, ami nem is csoda, hiszen egy jól megkomponált, nagyon harmonikus előadást láthattuk a színpadon. Csajkovszkij zenéje, a fények, a minimalista díszlet (mindössze egy jelképes karácsonyfa és egy ágy), a jelmezek mind-mind a koreográfiát segítették, erősítették. A jelenlévő gyermekeket – de a felnőtteket is – kellemesen lepte meg a darabban megjelenő fekete kutya, talán ez az első alkalom, amikor a dog dancing elemeit is sikerült beemelni egy táncelőadásba.

Klasszikus és kortárs

A klasszikus balett és a kortárs tánc elemeit egyaránt használják az előadásban, az alkotók olyan nyelvezetet próbáltak találni, amely a GG Tánc Egernek is sajátja és a Nagyvárad Táncegyüttestől sem áll távol, amelyet mindkét csapat el tud sajátítani és magáévá tud tenni, mondta a váradi táncegyüttes koreográfusa, aki Topolánszky Tamással, a GG Tánc Eger rendezőjével közösen jegyzi a darabot.

Online is dolgoztak

„Topolánszky Tamással az alkotói munkát több mint egy éve elkezdtük. Együtt gondolkodtunk azon, hogy milyen anyagot dolgozzunk fel. Az igazi próbatermi munkát körülbelül egy hónapja kezdtük el, online térben kezdtünk el dolgozni a két csapattal. Ezt követte egy intenzív kéthetes próbafolyamat Egerben, amikor mi átutaztunk, és ott próbáltunk közösen” – magyarázta Györfi Csaba. Az egyes koreográfiákat, táncrészleteket tehát külön készítették elő, azt mindkét csapat betanulta, majd élőben, közösen folytatták a próbákat.

A koreográfus elmondta: számára az egyik legnagyobb élmény a közös munka kapcsán az volt, hogy a két csapat az alkotóstábbal együtt mennyire erőteljesen tudott együtt dolgozni. „Nagyon jól fuzionált ez a két gárda, holott most találkoztak először. Talán ez a leggyönyörűbb, hogy egy közös ügy, egy munkafolyamat hogyan hozta össze a két csapatot és mennyire jól működtünk együtt, ez szerintem zseniális volt” – tette hozzá. Azt is elárulta: kezdetben voltak kételyei, hogy online felületen egyáltalán működik-e a közös munka, de később kiderült, hogy egészen hasznos dolgokat tudtak így is megoldani.

Napról-napra változó körülmények

Megkerülhetetlen kérdés volt az is, hogy a járványhelyzet mennyire nehezítette meg a közös munkát. Mint megtudtuk, nagyon. Például azért, mert nem volt egyszerű megszervezni a váradiak átutazását Egerbe a közös próbákra, és azt sem lehetett tudni, hogy az egriek hogyan tudnak majd átjönni Nagyváradra, meg tudják-e tartani a közös előadást. „Igazából minden nagyon-nagyon kérdéses volt napról napra. Minden reggel változott valami. Ez egy nagyon élő próbafolyamat volt, egy dolgot tudtunk, hogy nekünk most ezt csinálnunk kell. Bármi történjen, nem dolgoztunk hiába, mert egyszer úgyis tudjuk folytatni a munkát” – érzékeltette helyzetüket Györfi Csaba.

A bemutatót Egerben is és Nagyváradon is decemberre tervezik, addig még csiszolgatják az előadást, kidolgoznak még professzionálisabb részeket. „Napról napra élünk, tehát fogalmunk nincs, hogy holnap dolgozhatunk-e, holnap játszhatunk-e, egyáltalán, a két csapatot össze tudjuk-e ereszteni akár Nagyváradon, akár Egerben... Igazából minden a levegőben van, minden kérdőjeles. Nagyon-nagyon szeretném, hogyha ezt az előadást tudnánk minél többet játszani Váradon is meg Egerben is. Már a főpróbán kiderült, hogy nagyon-nagyon szeretik a nézők és szükség van erre, úgyhogy remélem, lesz lehetőségünk tovább dolgozni, és bemutatni ezt az előadást más városokban is.”

„Egy pici boldogságot”

Györfi Csabától azt is megtudtuk, hogy a darab kiválasztásában is szerepet játszott a járványügyi helyzet. „Azon gondolkodtunk Tamással első sorban, hogy valami olyan anyagot próbáljunk találni, ami ebben a helyzetben egy pici boldogságot, egy pici örömet tud okozni a nézőknek. Első körben a Faust is terítéken volt, utána a Suttogások és sikolyok, én egyszer elmentem picit Bartók-irányba, a Fából faragott királyfi felé. Végül azt mondtuk, hogy hagyjuk ezeket a nagyon nehéz, drámai és erőteljes témákat, válasszunk valami könnyebbet, valami családit. Ebben a vírushelyzetben, ha három hónap karantén után valaki eljön színházba, azt érezheti, hogy semmi mást nem akar, csak boldogságot látni, melegséget érezni, és ezért válaszottuk A diótörőt” – mondta Györfi Csaba.

A koreográfus azt is elárulta: nagyon fontos volt a koncepciójukban, hogy egy picit elvontabban kezeljék a közismert történetet. „Picit próbáltuk kimozdítani az alapközegéből, picit másképp nyúltunk hozzá, úgy, hogy közben megtartottuk az alapgondolatát, az alaptörténetét és a mondanivalóját. Azt akartuk, hogy a táncok, a fények, a varázslónknak, azaz az artistánknak a jelenléte egy picit absztrahálja ezt az egészet és emelje egy más közegbe a fények meg a tér által. Ugyanígy kezeltük a zenét is, nem hagytuk meg úgy, ahogy ezt Csajkovszkij megírta, hanem egy picit hozzányúltunk, egy picit áthelyeződtek hangsúlyok. Valójában készítettünk egy új dramaturgiai vázat A diótörő-történetre. A saját dramaturgiánk kidolgozása vezetett oda, hogy rövidebb az előadás, ezt a történetet tömören meg lehet fogalmazni egy órában” – magyarázta a koreográfus.