Közel 100 évvel a mű születése után mutatja be Tamási Áron darabját, az Ősvigasztalást a Kolozsvári Állami Magyar Színház, ezzel emlékezve a 125 éve született íróra. A készülő előadásról Tompa Gábor és az alkotók sajtótájékoztató keretében számoltak be.

Az évad második bemutatójának kapcsán Tompa Gábor elárulta a darabválasztás okát. Mint mondta, Tamási Áron 1924-ben névtelenül küldte be Janovics Jenő drámapályázatára Ősvigasztalás című drámáját, amely akkor dicséretben részesült. Az író Amerikában írta a darabot, ahol Max Reinhardt misztériumjátékai is hatással lehettek alkotására, mivel az Ősvigasztalás merőben eltér a későbbi Tamási-daraboktól. Tompa Gábor szerint ha már akkor felfigyeltek volna Tamási Áron művére, nemcsak az író életpályája, de a magyar drámairodalom is másképp alakult volna.

A színházigazgató felidézte, Kolozsváron az 1970-es években volt utoljára Tamási-bemutató, az Ősvigasztalás első erdélyi bemutatójára Nagyváradon került sor 1982-ben Szabó József rendezésében, később pedig a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tűzte műsorra Bocsárdi László rendezésében.  

Az Ősvigasztalás rendezője Béres László, aki korábban a nagysikerű Valahol Európában, Légy jó mindhalálig és a jelenleg is repertoáron lévő Hegedűs a háztetőn alkotója. Az október 5-én bemutatandó darab kapcsán elmondta, Tamási egy sajátos mitológiát teremt, amelyben a kereszténység és a kereszténység előtti egyaránt keverednek. „Az előadás szövegteste  nem egy olyan magyar nyelv, amelyet ma használunk, leginkább a liturgiákhoz lehetne hasonlítani, ahol rendszerint elhangzik a szöveg, de annak az érzelmi töltete van hatással az emberekre” – magyarázta a rendező.

A kolozsvári előadásnak egy nagyon egyszerű és lecsupaszított díszletet álmodott meg a jelmez- és díszlettervező, Bocskai Gyopár. A forgószínpad központi eleme a kereszt, amely a forgásnak köszönhetően életfa is, ez szimbolikusan az alsó és felső világot köti össze. Az előadásban nem történelmileg hű jelmezeket viselnek a színészek, de formájában és elemeiben törekedtek az autentikusságra.

Bokor Attila, az előadás koreográfusa a darab kapcsán a rendező, Béres László útmutatását idézte, aki nem koreográfiákat, hanem mozgásszínházat kért az alkotótól. A koreográfus a szertartásjellegű mozgást ötvözte a kortárs modern tánc és a székely néptánc elemeivel. Az előadásban hangsúlyt kap a maszkhasználat, ez is kihívást jelentett a koreografálásban.

Közel harmincéves pályafutása során ez a második Tamási-darab, amiben a Csorja Ádámot alakító Bogdán Zsolt játszik. Elmondása szerint most fedezi fel ezeket az ízeket, a szavak mögötti zeneiséget, s bár a bőre alatt hordja ezt a világot – csíkszeredai lévén –, mégis nehéz megfogni, mivel túlságosan közel van hozzá. „Mindig lenyűgöz Béres Lászlóban az a fajta tisztánlátás, ahogy a dolgokat egymás mögé helyezi és a minimális eszközökön alapuló színháznak megadja a színes árnyalatait” – mondta Bogdán Zsolt.

A Csorja Ambrus szerepébe bújó Orbán Attila megjegyezte, ez már a 4-5. előadás, amelynek az első 10 percében meghal. Mint mondta, számára nem volt nehéz sem helyzetileg, sem szövegileg belehelyezkedni a darabba, hiszen gyerekkorában is találkozott olyan havasi emberekkel, akiknek cselekvéseiben megláthatta a kereszténység mögötti pogányságot.

Kiss Tamás párhuzamot vélt felfedezni a Rómeó szerepe és az Ősvigasztalásban alakított Gálfi Bence szerepe között. Ahogy Rómeó élete is fordulatot vesz, amikor megöli Tybaltot, úgy Gálfi Bence élete is végérvényesen megváltozik, amikor meglátja Csorja Ádámban a testvért és segít neki megszökni.

Román Eszter szerint – aki egyedüli színésznőként szerepel a darabban – nehéz a szerepről beszélni néhány nappal a bemutató előtt. Neki sokat segített a próbafolyamat alatt, amikor már a kész jelmezekkel és díszlettel dolgozhattak. Laczkó Vass Róbert szerint azért érdekes az Ősvigasztalás, mert egy lokális történetből kiindulva mutat az univerzális felé. A községi jegyzőt alakító színész szerint szerepe azért izgalmas, mert a jegyző bár ismeri és érti a bürokrácia szabályait, mivel a közösségből származik, megérti annak is a motivációit, tiszteli a hagyományait.

Sinkó Ferenc, a kar egyik tagjaként elárulta, hogy számára a legnagyobb kihívást a néptáncelemekkel való találkozás jelentette. A próbákon úgy érezte magát, mint egy workshopon, éppen ezért nagy nyereségként élte meg, hogy részt vehet az előadásban. A kolozsvári színház előadásában három színészhallgató is lehetőséget kap a kar részeként bemutatkozni. Ábrahám Gellért, Fazakas Hunor és Tulogdi Botond a sajtótájékoztatón elmondta, hálásak, hogy a szakma fortélyait elleshetik az idősebb színészektől.

„Ez az előadás egy igazságtétel Tamási Áronnak, aki 98 évvel ezelőtt a kolozsvári színház pályázatára írta a darabot, de nem részesült méltó elismerésben” – összegezte Marosán Csaba színművész.

Nyitókép: Bíró István