Névadóját ünnepli a sepsiszentgyörgyi magyar színházi társulat, Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából. Az új évad nyitóelőadásaként egy Tamási Áron darabot mutatnak be, illetve a neves írót bemutató kiállítás is nyílik a színház előcsarnokában.

Tamási Áron: Hullámzó vőlegény című darabja alapján készült előadást az író születésnapján, szeptember 19-én este 7 órától tartják a sepsiszentgyörgyi színház nagytermében. Ezzel egybekötve egy Tamási-kiállításra is sor kerül az előcsarnokban, az előadás előtt, 18 órától.

A tiszta lelkiismeret szavának akartam szabadságot adni... című kiállítást Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője és Bocsárdi László, a színház aligazgatója nyitja meg, akinek Tamási Áron: Énekes madár című darabja nyomán készült A csoda című előadását az egyik legfontosabb Tamási-feldolgozásnak tartja a magyar színházi szakma. A kiállítás három hétig látogatható majd.

A művészi lét alapkérdései

Az új évad nyitóelőadását, Tamási Áron: Hullámzó vőlegény című darabját Albu István, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója rendezte, aki szerint a művészi lét mindenkori alapkérdéseit feszegeti az író ebben a művében, melyek az előadás alkotóit is érzékenyen érintik.

„Adódott egy ilyen lehetőség, hogy Tamásit rendezhetek a Tamási Áron Színházban ezen az évfordulón, és nem hagyhattam ki. Hogy miért a Hullámzó vőlegény? Talán azért, mert egy művészről szól, az ő vergődéséről, megélhetési gondjairól, azokról az anyagi, intellektuális és érzelmi síkon létező értékekről, melyek engem is folyamatosan foglalkoztatnak” – vallotta Albu István rendező a készülő előadásról.

A Hullámzó vőlegény egy fiatal keramikus – a sepsiszentgyörgyi előadás esetében festőművészből lett képkeretező –, Bodrogi Antal kilátástalannak tűnő életébe enged betekintést, aki tehetséges, ám hiába járja a városokat tucatárujával, az anyagi csőd szélén áll, rengeteg embernek tartozik. Reménytelen helyzetében elfogad egy házassági ajánlatot, és egy számára gyakorlatilag ismeretlen, de gazdag vénlányt készül elvenni, miközben valójában egy másik lány iránt vonzódik. Érzi, hogy értelmetlen az érdekházasság, tudja, hogy értéktelen portékákat alkot a haszonszerzés reményében, mégsem lát más kiutat a helyzetéből, így magánemberként és művészként is válságba kerül az önazonossága. Vajon az anyagi érdekek vagy a „tiszta lelkiismeret szava” kerekedik felül a döntésében, vajon a jólét vagy a szerelem fogja meghatározni a további életét? Vajon lehet-e kompromisszumok nélkül élni? Vajon meddig mehet szembe az ember a saját meggyőződésével, ízlésével a megélhetéséért?

Tamási Áron meseszerű példázata a második világháborút követő válság kontextusában íródott, így annak erkölcsi tanulságai mintaként szolgálhatnak a mindenkori válsághelyzetben élő ember boldogulásához. Vajon mi lehetne most aktuálisabb színpadi mű számunkra, akiket egyre komolyabb válsághelyzetekbe sodornak a világban zajló társadalmi, politikai és gazdasági események, amelyek egyénileg és közösségileg is kibillentenek egyensúlyunkból, felborítják az értékítéletünket?

Az új előadás színpadra állításában Albu István rendező közvetlen munkatársai voltak: Szőke Zsuzsa (díszlet- és jelmeztervező), Bocsárdi Magor (zeneszerző), Rancz András (video design), Demeter Márk-Cristopher (rendezőasszisztens), V. Bartha Edit (ügyelő) és Dobra Mária Magdolna (súgó). Előadók: Kónya-Ütő Bence, Pálffy Tibor, Vass Zsuzsanna, Erdei Gábor, Derzsi Dezső, Benedek Ágnes, Pál-Ferenczi Gyöngyi, Szakács László, D. Albu Annamária, Márton Lóránt, Fekete Zsolt, Szalma Hajnalka, Beczásy Áron, Varsányi Szabolcs, Nagy-Kopeczky Kristóf, Korodi Janka, Bocsárdi Magor, Gáspár Csaba, Pignitzky Gellért.