„Az idők változnak, de az egészséges tanítás az örökérvényű. (…) Ne csak őrzői, hanem továbbadói is legyünk annak, amit elődjeink alkottak” – mondta Böcskei László, római katolikus megyés püspök csütörtökön a nagyváradi püspöki palotában, amikor az Országos Széchényi Könyvtár küldöttségének és meghívottak társaságában bejelentették Schlauch Lőrinc tanításainak a digitalizálását, és megállapodást írtak alá a Szentjobb-ereklye budapesti restaurálására.

A püspöki palota Schlauch-emléktermében tartott esemény alkalmával elhangzott, hogy a 200 esztendővel ezelőtt, március 27-én Új-Aradon született Schlauch Lőrinc; a római katolikus egyház egyetlen, Nagyváradról regnáló bíborosának a neve sokaknak ismerősen csenghet. Mély nyomot hagyott ugyanis a történelemben, tanításai pedig ma is időszerűek.

A palotában az emléktermet tavaly avatták fel, mivel a bíboros oldalági leszármazottai jelentős hagyatékkal bővítették az egyház gyűjteményét. Akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy a kiemelkedő egyházpolitikus, egyházfő, teológus emlékét korszerűen és időszerűen ápolják, ezért bőséges nyomtatott irodalmi hagyatékát az Országos Széchényi Könyvtár digitalizálta és a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) nyilvánossá tette.

Böcskei László megyéspüspök kiemelte, hogy a digitalizálás még tágabb lehetőséget biztosít a szentbeszédek megismeréséhez. Meglátása szerint Schlauch Lőrinc gondolatai korszerűek.  „Beleolvasva sok olyan témát fedezhetünk fel, amely ma is foglalkoztatja embereket. Akár tömbmagyarságban él, akár szórványban, akár régi, akár új realitásokkal néz szembe. Utalások, tanítások arra, hogyan próbáljuk meg helytállni” – magyarázta. Az egyházfő kiemelte, hogy bár az idők változnak, az egészséges tanítás az örökérvényű. „Jó felfigyelni, követni és jó ebből meríteni, azért, hogy mi is ne csak őrzői, hanem továbbadói is legyünk annak, amit elődjeink alkottak” – mondta.

Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója kiemelte, hogy az erdélyi magyar keresztény kultúra gyűjtése, megőrzése, feldolgozása és továbbörökítése az a küldetés, amely voltaképp összeköti a püspökséget és Magyarország nemzeti könyvtárát. „Az Országos Széchényi Könyvtár az összmagyarság könyvtára, az összmagyarság gyűjteményeiben gondolkodik, ezért számunkra teljesen természetes, hogy a nagyváradi vonatkozást kiemelt figyelemben részesítjük” – mondta. Bejelentette, a MEK felületén már több mint 40 kötetet tettek elérhetővé és ingyenesen letölthetővé. Ezek szerzői Schlauch Lőrinc, és Rózsa Dávid szerint kivétel nélkül mindegyik dokumentum gondolatébresztő olvasmány. Hozzátette, a másik nagy életmű, Bunyitay Vincéé, aki kortársa volt Schlauch Lőrincznek, ő maga is jeles egyházi személyiség és történész. Az ő munkái is elérhetőek a MEK-ben, ugyanakkor folyamatosan dolgoznak, az egyéb, váradi vonatkozású könyvek és folyóiratok digitalizálásán és hozzátételén.

Restaurálják a Szentjobb-ereklyét

Böcskei László és Rózsa Dávid az esemény alkalmával aláírták a partneri megállapodást a Szentjobb-ereklye budapesti restaurálására vonatkozóan is. Ez a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye egyik legjelentősebb műtárgya, a szentjobbi katolikus közösség tulajdonában van. Már a sajtómeghívóban megemlítették, hogy a kisméretű, Mária Terézia királynő személyéhez köthető, festett Szent Jobb ábrázolás arra a selyemkendőre készült, amely Szent István jobbját takarta, amikor az 1771-ben, uralkodói közbenjárásra visszatért Raguzából Magyarországra. A római katolikus egyház, épp ezért érintéses ereklyeként tekint az uralkodónő autográf ereklye-igazoló és adományozó szövegével ellátott műtárgyra.

Böcskei László hangsúlyozta, hogy a felújított püspöki palotában arra törekszenek, hogy ne pusztán őrizzék a „nyomokat”, hanem tovább is adják azokat. „Vannak olyan nyomok, amelyek megismételhetetlenek. (…) Számunkra a Szentjobb-ereklye megismételhetetlen. A mi történelmünkhöz hozzátartozik ez a nyom, amit nem csak őrizni akarunk, de vigyázni is arra, hogy ne veszítsen az értékén és hosszú időn át megmutatható legyen” – mondta.

Rózsa Dávid is hangsúlyozta, hogy ez a Szentjobb-ereklye különleges ékessége a püspökség gyűjteményének. A könyvtár restaurátor szakemberei szerdán első lépésként felmérték az ereklye állapotát, majd egy következő lépésben az elérhető legjobb technológiát felhasználva a lehető legjobb állapotba igyekeznek majd helyreállítani.

Rendkívül értékes darab

Lakatos Attila, a püspökség egyházművészeti gyűjteményének vezetője a Maszol érdeklődésére elmondta, hogy ez az egyik legérdekesebb liturgikus műtárgy a gyűjteményükből. A története izgalmas, mondta. Az köztudomású, hogy Szent István karereklyéjét, amit Szentjobbként szoktunk megnevezni, Bihar megye területén egy bencés kolostorban őrizték, azon a településen, amelyet ma Szentjobb néven ismerünk. A középkorban elsodródott, Raguzában bukkant fel a tizenhatodik században, majd 1771-ben Mária Terézia királynő rendeletére került vissza Magyarország területére, Budára. „A történet kevésbé ismert része, hogy az a delegáció, amelyik Mária Terézia királynő megbízásából Raguzába ment az ereklyéért, hazafelé tett egy kis kitérőt Schönbrunnba, ahol az akkor már idős Mária Terézia lakott. Bemutatták neki ezt az ereklyét, és jelképes ajándékként neki ajándékozták azt a selyemleplet, amivel letakarták. Mi úgy ismerjük a Szentjobbot, ahogyan azt kiállítják. Mária Terézia pedig készít vagy készített – erről még folyik egy kis vita – erre a selyem lepelre egy rajzot arról, ahogyan ő akkor látta a Szentjobbot, sőt még egy autográf ereklye-igazoló iratot is készít hozzá. És ezt odaajándékozta Somogyi Dániel főapátnak, aki a delegációt vezette. Ő később ezt tovább ajándékozta a szentjobbi apátnak, és így került az egyházmegye tulajdonába” – magyarázta Lakatos Attila.

Kiemelte, hogy ez egy kettős ereklye, rendkívül különleges darab. Azt viszont még pontosan nem lehet tudni, hogy mit takar majd a restaurálása, hiszen ahhoz előbb a szakembereknek fel kell mérniük az állapotát. „Amit már látunk, hogy ehhez 200 éve nem nagyon nyúlt hozzá senki. (…) Szinte a pusztulás fenyegeti az autográf részt. Komoly szennyeződések vannak rajta, tehát mindenképp indokolt a restaurálása” – magyarázta.

Kiemelte, hogy ez is annak a széleskörű partnerségnek a részében történik, amely révén a Schlauch-hagyaték digitalizálva lett. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a Schlauch Lőrinc neve elsősorban a nevéhez fűződő tárgyi alkotások kapcsán vált közismertté, azt kevesen tudják, hogy mekkora „szellemóriás” volt. „A magyar teológiai gondolkodás egyik nagy pillére volt a 19. században. Ezt ma már csak a nyomtatásban megjelent írásaiból lehet tudni, amelyek nem forognak közkézen, nem is könnyen hozzáférhetőek. Ezt a teljes anyagot digitalizálták. A továbbiakban hasonló projektek lesznek. (…) A lényeg minél több erre a vidékre, erre az egyházmegyére vonatkozó írott nyomtatott forrás közkincsé váljon” – mondta Lakatos Attila.