A bemutatója után 15 évvel is az egyik leginkább „vadászott” kolozsvári színházi előadás, a Ványa bácsi rendezője, Andrei Șerban visszatért a Kolozsvári Állami Magyar Színházba, ahol, mint mondta, kedvenc színészei dolgoznak. Az Oidipusz adaptációját március 11-12-én, pénteken és szombaton mutatják be a színház nagytermében, más-más szereposztással.

Kettős szereposztásban, a társulat „középgenerációját” és a legfiatalabb tagokat bevonva született meg a kolozsvári Oidipusz. Amint a színház hétfői sajtótájékoztatóján elhangzott, a darabválasztás Tompa Gábor igazgató ötlete volt, igaz, ő Szophoklész eredetijére gondolt, Șerban azonban úgy találta, a precíz struktúra miatt ezt nehéz lett volna színpadra állítani. A modern adaptációiról híres, fiatal brit dramaturg, Robert Icke szövege viszont megfogta a rendezőt, mivel képes meglepni – ami a színház lényege Șerban szerint –, de úgy, hogy közben hű marad az apagyilkos, vérfertőző király közismert történetének eredeti részleteihez. Icke szövegét Upor László magyar fordításában hallhatjuk majd.

Ebben az Oidipuszban a fotók alapján lesz nyakkendő és öltöny, a színlap alapján sofőr, titkosügynök és hotel is. Illetve rockzenekar, ami egyrészt a kolozsvári színészek zenei képességeinek köszönhető, másrészt az lesz a szerepe, hogy elmélyítse a történet érzelmi dimenzióját, mondta el a rendező. Hasonló „érzelmi gesztusként” működik majd az előadásban a vetítés is, amit annak ellenére használnak, hogy Șerban alapvetően idegenkedik tőle, úgy gondolja, ma már banálisnak számít színpadon videót használni, ráadásul túlságosan leköti a néző figyelmét, ezzel „megölve” a színészt. Az előadás díszlet- és jelmeztervét egyébként Carmencita Brojboiu jegyzi, akárcsak Șerban eddigi kolozsvári előadásaiban.

Oidipusz szerepében Szűcs Ervint és Bodolai Balázst láthatjuk, Jokasztét Kató Emőke és Györgyjakab Enikő alakítja, Kreónt Bács Miklós és Farkas Loránd, Antigoné és Lichas szerepében Tőtszegi Zsuzsa és Román Eszter váltja egymást, Eteoklész és Polüneikész szerepében pedig Gedő Zsolt és Kiss Tamás. A teljes szereposztás ide kattintva olvasható. A kettős szereposztás, mint kiderült, Șerbannál a rendezői koncepció része. Mint mondta, éppen azért szereti, mert egy szerepet nem csak egyféleképpen lehet előadni, két színész játéka sosem lesz egyforma, hiszen mindenki a saját energiáját adja hozzá. Egy-egy este ugyanaz a szereposztás játssza majd végig az előadást, ám a próbafolyamat alatt kipróbálták a gyors váltásokat is, amit a színészek rendkívül tanulságos folyamatként írtak le: a perspektívaváltás kihívás volt számukra, minden percben készen kellett állni, ugyanakkor lehetőséget adott a kísérletezésre, és hasznos tükröt is tartott.

A szereposztás tagjai közül többen a feszült, gyors munkatempót emelték ki, valamint azt, hogy ennek ellenére úgy érezték, nem díszletelemként, hanem emberként kezelik őket, lenyűgözte őket a 78 éves rendező vitalitása, szellemi frissessége. „Tudod, hogy mire vagyok képes, azt hiszem, én is tudom, de amikor provokálsz, úgy elrepítesz, hogy nem tudom, hol érek földet… Azt tudom, hogy nem esem el, de állandóan érzem, hogy átlépem a határaimat. Megörvendeztet, hogy nem csak számomra, hanem minden kolléga számára van egy-egy kihívásod” – mondta a rendezőnek Kató Emőke színművész.

A rendező alkotótársa, felesége, Dana Dima dramaturg elismeréssel beszélt a kolozsvári színészekről, akik „készek felfedezni önmagukat”, fejlődésként fogják fel azt, amit csinálnak, ami szerencsés, hiszen az alkotópárosnak fontosabb a munkafolyamat, mint a végeredmény.

Kapcsolódó

Újra műsoron Kolozsváron a Suttogások és sikolyok és a Hedda Gabler

Februártól újra műsoron szerepel a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Andrei Șerban két rendezése, a Suttogások és sikolyok és a Hedda Gabler.

színház Kolozsvári Állami Magyar Színház

Andrei Șerban az ukrajnai háborúról: a színház segít megérteni valamit az őrült világból

A mai világ teljesen irányvesztett, kaotikus, őrült, szenvedéssel és áligazságokkal teli, mondta az orosz-ukrán háborúra utalva Andrei Șerban. „Azért van szükségem arra, hogy színházban legyek, hogy valamit megértsek ebből a világból” – fogalmazott a rendező, aki szerint az Oidipusz története éppen arról szól, hogy az őrült világban vannak törvények, amelyek minden felett állnak.

Șerban szerint a szomszédunkban zajló háborúra reagálhatunk pánikkal, de ez nem segít. Ami segít, az az önismeret, ha magunkba fordulunk, és elgondolkodunk azon, hogy hogyan élhetnénk felelősebben az életünket, mutatott rá. Oidipusz megvakítja saját magát, de ez a befelé fordulást, az új utak kezdetét is jelenti, emelte ki.

A rendező ugyanakkor leszögezte, hogy semmi sem áll tőle távolabb, mint aktuálpolitikai kommentárként kezelni a színházat. Az aktuálpolitika a média feladata, a színház mással „sokkol”, jelentette ki.