Anne Lepper kortárs német drámaíró kövér gyerekeknek létrehozott szanatóriumban játszódó Seymour – Csak véletlenül kerültem ide című darabját mutatja be stúdiószínpadon a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Sinkó Ferenc rendezése hangsúlyozza, jelképes „kövérsége” mindenkinek van.

A március 31-én, csütörtökön este nyolc órára meghirdetett bemutató előtt, kedden sajtótájékoztatón ismertették az előadást az alkotók. Anne Lepper darabját, amelyet Biró Eszter fordított, felolvasószínház formájában már bemutatta a kolozsvári színház 2016-ban. Mint megtudtuk, Sinkó Ferenc akkor ismerkedett meg a szöveggel, amelybe „első hallásra” beleszeretett, később pedig rendezőként közelített hozzá – annak ellenére, hogy a tőle megszokott mozgáscentrikus munkáktól eltérően itt sokkal fontosabb szerepet kap a szöveg. A korábbi alkotók közül többet meghívott az új projektbe: munkatársként Bodolai Balázst, aki a felolvasószínházi előadást rendezte, szereplőként Albert Csillát és Orbán Attilát, akik mellett fellép még Imre Éva, Tőtszegi Zsuzsa, Gedő Zsolt és Kiss Tamás.

Anne Lepper népszerű kortárs szerző, ami nem csoda, hiszen témái nagyon maiak, és könnyen átültethetőek egyik kultúrából a másikba, mondta el a sajtótájékoztatót moderáló Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója. A Seymour esetében ez a téma a testkép, az, hogy milyennek látjuk önmagunkat és milyennek látnak mások, illetve hogy mi az, ami ezt befolyásolja: önmagunk vállalásáról és a testtel kapcsolatos külső nyomásról szól a darab.

A produkció célja, hogy a nézők megtalálják saját „kövérségüket”, vagyis azt a valamit, amitől külső elvárásra szívesen megszabadulnának, és képesek legyenek legalább kérdéseket megfogalmazni ezekkel a külső elvárásokkal, illetve saját megfeleléskényszerükkel kapcsolatban, ha a válaszokra nem is találnak rá, derült ki a sajtótájékoztatón. Éppen ez indokolja azt a rendezői döntést, hogy ne a fizikai értelemben vett kövérségről szóljon az előadás, ne ezt jelenítsék meg a szereplők, hangsúlyozta Sinkó Ferenc.

A rendező elárulta: eredetileg a színészek személyes élményeiből szeretett volna kiindulni, később azonban mégis az előre megírt karakterek követésének „klasszikus útját” választotta, és a köztük kialakuló viszonyt firtatta, remélve, hogy a nézők tudnak majd velük azonosulni. A magunkra ismerést segíti a nézőtér rendhagyó elrendezése is, erről azonban az alkotók nem akartak sokat előre elárulni.

Az előadás díszlet- és fénytervezője a társulattal két korábbi produkciójában is közreműködő Mihai Păcurar, akinek „sűrű” képi világa fogta meg a rendezőt, a jelmeztervező pedig Sinkó Ferenc gyakori munkatársa, Gábor Zsófia, aki székelyföldi színházakkal, a Kolozsvári Nemzeti Színházzal és a Váróterem Projekttel is többször dolgozott. Fontos szerepe van az előadásban Danaga zenéjének: a zilahi származású Daniel Aga első sorban DJ, de az utóbbi időben a színházzal is szemez, Sinkó Ferenccel például a kolozsvári Ecsetgyárban bemutatott Parallelben dolgozott. A szöveg feszessé tétele Vajna Noémi dramaturg feladata volt, a színészeknek és neki is külön kihívást jelentett, hogy a szöveg központozás nélkül íródott, így alaposan át kellett gondolni az értelmezési lehetőségeket.

A színészek számára a keresés és a testtel kialakított viszony volt a próbafolyamat kulcsfogalma, derült ki az előadással kapcsolatban megfogalmazott gondolataikból. Orbán Attila a test gyötrelmeit megszenvedő, külvilág számára láthatatlan lélekre csodálkozott rá, Albert Csilla az ölelés- és szeretethiányt emelte ki saját karakterével kapcsolatban, Imre Éva elárulta, csalódott, amikor rájött, hogy az előadásban nem az lesz számára a kihívás, hogy olyan testet alakítson, ami eltér a sajátjától, így új értelmet kellett keresnie a szerepében, Gedő Zsolt a beilleszkedés érdekében gyakran észrevétlenül beáldozott nyitottság, kíváncsiság, másság árnyalatain töprengett el, Tőtszegi Zsuzsa az általa alakított szabálykövető karakter kapcsán a külvilág felé mutatott számtalan maszkot fejtette le magáról gondolatban, Kiss Tamás pedig egyenesen a szakmájára kérdezett rá, azt latolgatva, hogy milyen előnyei és hátrányai lehetnek annak, ha a színész megkeresi a személyes kapcsolódási pontokat a szerepéhez.

A Seymour – Csak véletlenül kerültem ide című előadás bemutatója március 31-én lesz a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében. A következő előadások április 7-én és 28-án lesznek, ezekre a biletmaster.ro-n, illetve a színház jegypénztárában lehet jegyeket váltani.