Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját: 1823-ban ezen a napon tisztázta le és látta el dátummal Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. 1989 óta minden évben ez az az ünnep, amikor előtérbe kerül a nemzeti irodalom, a film, a gasztronómia, a zene, az építészeti örökségek, a hagyományok, és mindaz, ami a magyar kultúrát olyan egyedivé és különlegessé teszi, amilyen. Benne élünk, a részünké vált, ahogy mi magunk is a részévé váltunk. És hogy kinek mi szimbolizálja ezt a legjobban? Csíkszereda utcáin sétálva erről kérdeztük a járókelőket.

A Mézga család

Túlzás nélkül állíthatjuk: generációk nőttek fel a Mézga családon. Az 1968-as kezdéstől egészen a 2004-es ismétlésig állandó volt a sikere a nézők körében, habár a gyártó anyagi gondokkal küszködött, így a produkció többször is félbe szakadt. Az első szériát egy francia producer, Georges de la Grandière támogatásával sikerült befejezni, majd Nepp József az Animációsfilm-készítők Nemzetközi Szervezetének tagja lett, így a külföldi bemutatóknak és befolyásos producerekkel való ismeretségnek hála, elkészülhetett a második, majd a harmadik széria is.

Mézga Géza, Paula, Aladár, Kriszta, Máris, Blöki, Maffia, MZ/X, nameg az oly sokat emlegetett Hufnágel Pisti… Mindannyiunk gyerekkorát meghatározták, a magyar kultúra napja pedig kiváló alkalom arra, hogy úja leüljön a család egy közös filmezésre. Mézgáékban felnőttfejjel sem családik az ember.

Kodály Zoltán

Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas, valamint kiváló művész címmel kitüntetett zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja, majd 1946-tól 1949-ig elnöke.

Legtöbben a népzenekutatói munkássága kapcsán ismerik a nevét: önkéntes ismétlő volt a Zeneakadémián, amikor 1905-ben útnak indult, hogy a helyszínen személyesen jegyezze le a paraszt-énekesek – a „nótafák” – ajkáról a hamisítatlan népdalokat. Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1906-ban Magyar népdalok címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen, zongorakísérettel ellátva.

Kodály zenepedagógiai munkássága és elvei mai napig alapjai a szakmának. „Legyen a zene mindenkié!” – mondta.

A tanú

A tanú Bacsó Péter 1968–1969 között készült, majd 1979-ben bemutatott egész estés filmje, amely betiltása miatt tíz évig dobozban pihent, és csak zártkörű vetítéseken láthatta a kis létszámú közönség. 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar film közé. 2018-ban digitálisan felújították, majd 2019-ben előkerült a film eredeti, cenzúrázatlan változata, amit szintén digitálisan felújítva a 2019-es cannes-I filmfesztiválon mutattak be.

„Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk” – kinek ne lenne ismerős ez a mondat, amely mára már szállóigévé vált, és évtizedek elteltével is elhangzik olykor a legkülönbözőbb helyzetekben. Talán még az is hallotta már, aki a filmet nem látta, ha pedig így van, a magyar kultúra napja kiváló alkalom arra, hogy pótolja ezt a hiányosságot.

Szaffi

A Szaffi 1985-ben bemutatott rajzfilm, amely Jókai Móra 1885-ben megjelent, A cigánybáró című regényéből készült.

A Mézga családhoz hasonlóan a Szaffin is generációk nőttek fel. A fekete macska, a fekete hajú lány, Botsinkay Jónás, Puzzola, Arzéna, nomeg a végén hajsütővas-melegítőként sínylődő Feuerstein nem csupán a gyerekek, hanem a felnőttek kedvencei is. Van itt minden: „varázslat”, bosszúvágy, örökség, házasság és elásott kincs is, minden, ami csak kell egy tökéletes filmezős estéhez.

Vuk

A Fekete István regénye nyomán készült Vuk című rajzfilm immár a harmadik animáció, amely az embereknek eszükbe jutott a magyar kultúra napján. Az 1981-ben bemutatott film – a Szaffihoz hasonlóan – Dargay Attila rendezésében készült, és egyike a magyar filmgyártás legnézettebb alkotásainak. Ma már joggal nevezhető klasszikusnak.

A Pogány Judit hangján megszólaló kis róka története egyszerre megható, izgalmas, vicces és tanulságos. A bátor ravaszdi csúfot űz a villámló bottal járó Simabőrűből, végül pedig valóra váltja nevelőjének, Karaknak az utolsó kívánságát: a rókák szabad népe nem pusztul el.

Az Ezer Székely Leány Napja

Az Ezer Székely Leány Napja a székely népviselet, néptánc és népzene évente megszervezett hagyományőrző találkozója, amelyre rendszerint július első szombatján kerül sor Csíkszeredában és Csíksomlyón. Az 1931-es első rendezvény után néhány évig még sikerült megszervezni a találkozókat, majd több év kihagyás után, 1990-ben elevenítették fel újra, megőrizve eredeti hagyományápoló szerepét.

Az esemény seregszemlével kezdődik: Csíkszereda főterén felvonulnak a székely falvak népviseletbe öltözött leányai és legényei, népi játékok bemutatásával, körtánccal szórakoztatják az összesereglett közönséget. Csíkszeredából együtt vonulnak ki a csíksomlyói nyeregbe, ahol a szentmisét követi a népviselet, a népdal és a néptánc több órás ünnepe, a hagyományos népviseletbe öltözött csoportok bemutatkozása.

Örkény István Egypercesei

Örkény Egyperces novellák című kötete a magyar novellairodalom egyik legismertebb és legkedveltebb alkotása, amely a maga nevében műfajteremtőnek is mondható. A groteszk, abszurd, humoros, rendszerint egy-két oldalas történetek mindig egy váratlan csattanóval végződnek, gyakran burkolt (vagy kevésbé burkolt) társadalomkritikát megfogalmazva.

Örkény István maga így írt az egypercesekről, Használati utasítás című, lényegében az Egyperces novellák ciklus előszavának tekinthető írásban.

„A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmit­mon­dó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.

Figyelem!

Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

Kapcsolódó

Hasadóanyag a vizesüvegben – Örkény István emlékére

Jelen szöveg Örkény István Egyperceseinek, valamint más műveinek felhasználásával készült.

megemlékezés Örkény István

A kászoni bikaütés

Húshagyókedden még egyszer utoljára mulatnak a keresztények, akik hamvazószerdán húsvétig tartó negyven napos böjti időszakot kezdenek. Utolsó vigadozásuk muzsikaszó és eszem-iszom közepette zajlik, sok településen olyan többszázéves múltra visszatekintő népszokások keretében, amelyek az aktuális sorsfordulókban is kapaszkodóként szolgálnak. A Hargita megyei Kászoni-medencében bikaütést tartanak ezen a napon, amely a mulatozást és lakmározást követően megtisztítja az egybegyűlteket: noha az esemény keddre esik, szabadságot kapnak munkahelyeiken a falubeliek, akiknek apraja és nagyja végigkíséri az állatvásárt és a kivégzés, azaz cserépedény-törés, szalmaégetés, folyóvízzel való megtisztulás folyamatát.

Kapcsolódó

Cserépedényt törnek, szalmát égetnek, hamut szórnak: a húshagyókeddi bikaütés több százéves hagyomány Kászonban

A térség székely lakossága olyannyira ragaszkodott ehhez az ősöktől átörökített tradícióhoz, hogy a kommunista rezsim szigorát is kijátszotta, túljárt a párttagok eszén: „ha kellett, azt füllentette, hogy nem keresztény, hanem pogány szokás a bikaütés, így történhetett meg, hogy a kászoni székelyek Bukarestben is előadhatták állatvásáros játékukat”.

húshagyó kedd farsangtemetés Kászon

a bikaütés olyannyira sajátja a kászoniaknak, hogy annak már korát sem ismerik a falubeliek: mindenki gyermekként tanulta ük-, déd- és nagyszüleitől, életük része lett, egyfajta sorsfordító esemény, kapaszkodó. Szokásukhoz való ragaszkodásukat az is jelzi, hogy gyermekek, fiatalok, felnőttek és idősek egyaránt kíváncsiak az évente ismétlődő játékra, a kicsik alig várják, hogy az idősebbek nyomdokaiba lépve gazdaként, bikaként vagy vásárlóként álljanak a faluközösség elé.