Szoborsorsaink című könyvét mutatta be Orosz Örs, a felvidéki Sine Metu Egyesület elnöke, Nyitra megyei képviselő péntek délután a Mathias Corvinus Collegium (MCC) központjában. Művében olyan magyar vonatkozású hánytatott sorsú műemlékeket és emlékjegyeket jegyzett fel, amelyeket a Sine Metu egyesület kutatott fel és helyezett biztonságba.

Az MCC által szervezett könyvbemutatón Orosz Örs, a felvidéki Sine Metu Egyesület elnöke a szervezet zászlós hajójáról, Gombaszögről beszélt, ahol már száz évvel ezelőtt is megszervezték a Gombaszögi Nyári Tábort, ami ma már Szlovákia legnagyobb magyar rendezvényévé vált. „Ez a csapat, amellyel értéket mentünk, néha politizálunk is, mert korábban a nyelvi jogokért küzdöttünk, ezt ezzel a csapattal a nulláról építettük föl, ugyanis Gombaszög közel húsz évvel ezelőtt megszűnt” – kezdte bemutatóját a könyv szerzője.

Gombaszög azért is fontos az egyesületnek, mert ide kerülnek azok a szobrok, emlékjegyek, amelyeket nem tudtak eredeti helyükön elhelyezni, ilyenek voltak a szútori református templom harangjai is, melyeknek különleges történetét és nehéz sorsát meg is osztotta velünk a jogvédő aktivista. Szútor falujából a 20. század folyamán a falu magyar, református lakosságát kitelepítették és helyettük önkét jelentkező magyarországi szlovák lakosokat telepítettek be, így történt a térség több magyar lakta településein is. A szútori református templomot ezután üzemen kívül helyezték, aminek állapota egyre inkább leromlott. Az egyesület megtalálta a harangokat és az egyház jóváhagyásával kimentették a templom tornyából. „Egy öt évvel ezelőtti januári vasárnapon hóesésben meghirdettünk a szociális hálón egy utolsó istentiszteletet a templom mellett, előtte és utána megkondítottuk a harangokat. Az esemény után pedig leengedtük ezeket a harangokat a toronyból és a gombaszögi völgyben állítottuk fel újra.” Orosz Örs hozzátette, körülbelül kétszázan gyűltek össze a templom előtt, hogy meghallgassák a harangok utolsó kondulását.

Gombaszögre került még Tompa Mihály református lelkipásztor, költő mellszobra is, amit egykor a Feketehegy-fürdőn üdülni szerető költő emlékére helyeztek el a gyógyfürdőnél. A szobrot Trianon után döntötték le, a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmával, amely Tompa Mihály kétszázadik születésnapjával is egybeesett, ennek apropóján az egyesület eldöntötte, hogy újraállítják a szobrot. A gyógyfürdőn levő szobortalapzatot lebontották és képek alapján Gömbaszögön újrafaragták. Orosz Örs kiemelte, az értékmentésnek nem a költöztetés a célja, hanem az, hogyha lehet akkor az eredeti helyükön mentsék meg ezeket az emlékműveket.

Ezeknek a projekteknek olyan jó volt a visszhangja, hogy úgy döntöttek, hogy Gombaszög egyik feladata az lesz, hogy újraszője a sorsközösség érzését, és a fiataloknak találkozási pontul szolgáljon. Hozzátette „keressük azokat a regionális szimbólumokat, és próbálunk olyan központi szimbólumokat teremteni, amelyekre egy-egy apró mozaikot hozzátesznek ennek a közösségnek az integrálódásához”.

A Tompa-szobor után kezdtek el szisztematikusan dolgozni, amihez egy jó leltározás volt az első lépés és ennek az egyik termékeként született meg a Szoborsorsaink című könyv, amely bár Orosz Örs neve alatt fut, még két társszerzője van, akik egy és három cikkel járultak hozzá az egyébként 50 település, 90 szoborrombolását és revitalizálását feldolgozó monográfiához. A könyvbe a teljesség igénye nélkül minden fontos történet belekerült. A 440 oldalt magába foglaló kötetben ezer fénykép található, a kortárs fotókon kívül, amelyeket Nászaly Gábor, az egyesület fotósa készített, olyan archív felvételek kerültek bele, amelyeket saját gyűjteményekből, levéltári forrásokból és 16 szlovák közgyűjteményből szedtek össze, köztük van 40 olyan fotó is, amely most először jelent meg nyilvánosan, nyomtatásban.

A könyvben a 90 történet közül 6 olyan van, ahol a szobor revitalizációját az egyesület látta el, ezek jellemzően Szlovákia északi részén találhatóak, ahol ma már nincs kellő létszámú magyar közösség. A könyv szerzője kiemelte Dél-Szlovákiában a rendszerváltás után a költők szobrait felújították és helyére tették, ilyen például a Komáromban található Klapka György tábornok bronzszobra, amely az egyik legelső határozata volt az új városvezetésnek a demokráciában. „Az északi területen található emlékjelek máig gazdátlanok, és mi ebbe álltunk bele az egyesületünkkel, hogy ezeket lépésről-lépésre visszatesszük. Mégpedig úgy, hogy ehhez megtaláljuk a szlovák partnereket, mert egy köztéri szobornak akkor van értelme, hogyha az ott élők magukénak érzik, hogyha annak van társadalmi támogatottsága és súlya” – jelentette ki Orosz Örs.