Elhunyt 91 éves korában a kanadai születésű hollywoodi színész, Christopher Plummer.

Több mint hat évtizedes filmes pályafutása alatt Plummer számos különböző zsánerű filmben játszott karakterszerepeket A tetovált lánytól a Fel! című animációs filmen át A muzsika hangjáig. Utóbbiban Julie Andrews mellett alakította von Trapp kapitányt 1965-ben, és ez a szerep tette igazán ismertté.

Christopher Plummer Torontóban született egyedüli gyermekként, majd szülei válása után anyai nagyszülei házában nőtt fel Montrealban. Koncertzongoristának készült, de közben elkezdte érdekelni a színház, majd Laurence Olivier V. Henrikjének hatására végképp a színészet mellett döntött.

A Broadwayn a The Starcross Story című darabbal debütált, de a mű már a bemutató estéjén megbukott. A színház iránti szerelme mégsem ingott meg, Katharine Cornell, Tyrone Power, Julie Harris oldalán szerepelt, majd Elia Kazan egyik színházi rendezése következett, amelyért Tony-jelölést kapott.

A Broadway-sikerek után Londonba költözött. 1963-ban címszerepet kapott Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című darabjában, ezután hatalmas sikert aratott Peter Shaffer A Nap birodalmának hanyatlása című színpadi művében, amelynek filmváltozatában (1969) is a főszerepet játszotta. 1974-ben Tony-díjat vehetett át Edmond Rostand Cyranójának megformálásáért. 1997-ben második Tony-díját is elnyerte a legendás színészről, John Barrymore-ról szóló dráma címszerepéért. A darabból 2011-ben film született, amelyben szintén a főszerepet kapta meg.

Filmes karrierje 1958-ban indult, amikor Sidney Lumet egy fiatal író szerepével bízta meg a Henry Fonda főszereplésével forgatott Stage Truck című drámában. Az igazi áttörést az öt Oscar-díjjal jutalmazott 1965-ös film, A muzsika hangja hozta meg számára.

A hatalmas siker ellenére az 1970-es években főként mellékszerepeket kapott, majd egy-egy sikerfilmben is felbukkant, mint például az Aki király akart lenni, A názáreti Jézus című minisorozat vagy a Csendestárs 1978-ból.

A következő évtizedet a B-kategóriás mozik jellemezték, nagy népszerűségnek örvendett viszont az 1983-ban vetített A tövismadarak című televíziós sorozat, amelynek négy epizódjában játszott. Az 1990-es évek második felétől ismét egyre több hollywoodi szuperprodukcióban bukkant fel. 1995-ben Terry Gilliam 12 majom című sci-fijében Bruce Willis oldalán jelent meg, majd Russell Crowe és Al Pacino partnere volt 1999-ben A bennfentesben. 2001-ben Ron Howard Oscar-díjas produkciója, az Egy csodálatos elme egyik szereplője volt, 2005-ben a Sziriánában George Clooney-val játszott, egy évvel később született A belső ember, majd 2009-ben a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma.

Első Oscar-jelölését 2009-ben, nyolcvanévesen kapta Lev Tolsztoj megformálásáért az Aztán mindennek vége című filmdrámában, amelyben feleségét Helen Mirren játszotta. Végül a díjra egészen 2011-ig kellett várnia, amíg az Oscar történetében legidősebb díjazottként átvehette a szobrot a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a Kezdők című filmben nyújtott alakításáért, amellyel a Golden Globe-díjat, valamint a brit filmakadémia és az amerikai filmakadémia díját is kiérdemelte.