Ma ünnepli 70. születésnapját Krasznahorkai László, Kossuth- és Nemzetközi Man Booker-díjas szerző, a világhírű Sátántangó írója.

Krasznahorkai László 1954. január 5-én, Gyulán született. 1960 és 1968 között a gyulai általános iskolába, majd 1968 és 1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára járt. Ezt követően Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974 és 1976 között, majd végül az ELTE Bölcsészkarán 1983-ben szerzett magyar–népművelő diplomát. Első írása, a Tebenned hittem, a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben. 1977 és 1982 között a Gondolat Könyvkiadónál volt dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író.

Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”.

1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat Az ellenállás melankóliája című regényéért. A Háború és háború című művének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, és akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét. Krasznahorkai legújabb regénye Zsömle odavan címmel két nappal ezelőtt jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában.

1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába, de 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben hat-hat hónapot töltött Japánban, Kiotóban is.

1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai és Tarr utóbbi utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói lóig együtt dolgozott, az író minden fontos döntésében segítette a rendezőt.

Számos díjjal ismerték el munkásságát, köztük a Kossuth-díjjal is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának és 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat: németül is megjelent Seiobo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját. 2015-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.