Az idén tizenegyedik alkalommal adják át a kortárs magyar irodalom fiatal alkotóinak megsegítésére 2013-ban létrehozott irodalmi ösztöndíjat december 8-án Budapesten, az Írók Boltjában. Mutatjuk a legnagyobb pénzösszeggel járó, független irodalmi ösztöndíj elnyerésere esélyes tíz szerzőt.

A Horváth Péter irodalmi ösztöndíj célja a legtehetségesebb pályakezdők, a már rendszeresen publikáló, az adott évben új kötetet megjelentető, 35 évesnél nem idősebb szerzők támogatása, számukra egy évnyi nyugodt munkakörülmények biztosítása, új művek megszületésének ösztönzése, a kiadott mű németországi megjelentetésének elősegítése.

A kiemelkedően jelentős, az Aegon- és a Libri-díjak megszűnése óta a legnagyobb pénzösszeggel járó támogatásnak számító, független irodalmi ösztöndíjat dr. Horváth Péter professzor, egyetemi tanár, a stuttgarti székhelyű Horváth vezetési tanácsadó cég alapítója, a magyar kultúra németországi közvetítésének, megismertetésének Pro Cultura Hungarica díjjal és a Magyar Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett mecénása, támogatója hozta létre. A program az alapító tavaly júniusban bekövetkezett halála ellenére a jövőben is folytatódik.

Az ösztöndíj összege nettó 6 ezer euro. A díjazott a pénzjutalom mellett lehetőséget kap a Solitude Akadémia által biztosított egyhónapos stuttgarti, valamint a Literarisches Colloquium Berlin (LCB) által felajánlott, jelentős összegű külön ösztöndíjjal járó – ugyancsak egyhónapos – berlini alkotói tartózkodásra, továbbá a stuttgarti Magyar Intézetben történő bemutatkozásra, szerzői estre is.

Az ösztöndíjat első ízben, 2013-ban Krusovszky Dénes, 2014-ben Mán-Várhegyi Réka, 2015-ben Áfra János, 2016-ban Bencsik Orsolya, 2017-ben Závada Péter, 2018-ban Simon Márton, 2019-ben Harag Anita, 2020-ban Bartók Imre, 2021-ben Kormányos Ákos, 2022-ben pedig Hegedüs Vera nyerte el.

A legjobbnak ítélt három közé jutott könyv további két szerzője 500-500 Euro jutalomban részesül.

Az ösztöndíj kuratóriuma: Keresztury Tibor, Parti Nagy Lajos, és Szilasi László.

Az ösztöndíjat idén december 8-án 17 órakor adják át Budapeste, az Írók Boltjában. A díjátadón felolvas a legjobb három közé jutott három jelölt, akik nevét a Litera egy héttel az eredményhirdetés előtt hozza majd nyilvánosságra.

A zsűri által a kiadók javaslatai alapján összeállított Top10-es lista az idén a következő:

André Ferenc, Antalovics Péter, Kali Ágnes, Kellerwessel Klaus, Kemény Zsófi, Mechiat Zina, Oláh Péter, Pál Sándor Attila, Szilágyi Zsófia Emma és Vados Anna

André Ferenc: kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról (Jelenkor)

André Ferenc burjánzó költészete az itt és most kísérlete. Gyöngykagyló. Sokirányú próbálkozás, mely a mai magyar valóság és a költészet kapcsolatát térképezi fel: hogyan lehet a posztmodern iróniát túllépve, lekicsinylő kézlegyintés nélkül, mégis játékosan és halálkomoly humorral Madách-parafrázist írni, megidézni a bibliát, ezeréves magyar szövegemlékeket, népballadát vagy épp társadalmi jelenségeket? És hogyan lehet nem megalkudni? Mindezzel a költészet magját keresi. Mert szükség van a kagylóra és a kagyló testében a törmelékre ahhoz, hogy létrejöjjön a gyöngy.

Antalovics Péter: Magánbeszélgetés (Forum)

Antalovics Péter verseiről a verssorai beszélnek legszemléletesebben: gránitba öntött képek, gyönyörű metafizika, csendes sírás a falon túlról, csupasz vidék fölött a kétség gomolyog, és a ködös kavargásban átlátszóvá válnak az arcok. Alámondott történelem ez, részenként érthető nyomor, a tó tükrében idegen árnyékok, az áramlás a mélyben körbeér. Áramlik itt minden, mert minden mindennel össze: az őserő a jövő nélküli jövővel, akkor is, amikor a felejtés vegytiszta, a tudat pedig zavaros.

Amikor nem vagyunk egyedül, akkor is egyedül vagyunk e sorokban, anélkül talán, hogy az önmagunkhoz visszavezető útra mindig rátalálnánk. Mert minden attól lesz igaz, hogy sosem történik meg.(Aaron Blumm)

Kali Ágnes: Megvakult angyalok (Kalligram / Bookart)

Kali Ágnes angyalai nem befogott szemű angyalok. A vakság itt nem megalkuvás, nem gyávaság, hanem a tisztánlátás egyetlen útja. Kali Ágnes angyalai nem lesütött szemmel, fejüket lehajtva járnak a világban, hanem töretlenül és behódolást nem tűrve a Napba tekintenek. Épp ilyenek ezek a versek is: rémisztően bátran és rémisztően szépen mondják ki mindazt, amit mások még suttogni sem mernek. A szavak mágiája, a tekintetek találkozása, egy távolról áthallott müezzin-ének. Kali világában a fenyegetés mindig és mindenkor az „üres mondatok horzsolása”, a félrenézés és a mellébeszélés. Ezt számolják fel szövegei a kimondás által, mindent megolvasztó fekete tűzként. Hiszen az elhívás félreérthetetlenül és tisztán így hangzik: „Megírni és életben maradni, megírni és életben tartani a többieket.”

Kellerwessel Klaus: Hátam mögött a hulló porcelán (Magvető)

A fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője Kellerwessel Klaus, aki egyaránt otthonosan mozog a klasszikus verselésben, a rendhagyó kísérletekben és a slam poetryben is. Mégis szuverén: minden hatást sajátjává csiszol. A Magvető Időmérték sorozatában debütáló kötete lendületes tempót diktál, miközben hol humoros, hol megejtő módon mutatja be azt a torokszorítóan várakozásteli érzést, hogy milyen ma huszonévesnek lenni.

Kemény Zsófi: Most vagyok soha (Jelenkor)

Kemény Zsófi versei kétféle akaratról beszélnek: függetlenedni és elszakadni - és közben valahogy mégis egymásba kapaszkodni, amikor elkerülhetetlenül megérkezik az ár. Hogy szívünkben ugyan megül a penész, de azért úton vagyunk, jövünk. Könnyezve-kacagva lépkedünk az emelkedő vízben.
Hogy lehetséges legyen az őszinteség, újra és újra ki kell szolgáltatnunk magunkat, a csalódások árán és a kudarcok ellenére is. Vakon és süketen tapogatózunk a másik után - ez maga a remény. De számíthatunk-e egymásra, mielőtt végleg elmossa az idő az utolsó esélyeket? Kemény Zsófi második verseskötete: a tehetetlenségből kinyújtott kéz.

Mechiat Zina: Álomból föl, vidékre le (Scolar)

Mechiat Zina kötetében a versek úgy építenek ki egy világot, mintha apró szilánkokból raknánk össze újra az életet, miközben ezen összerakáson keresztül figyelnénk meg, hogyan működik az ember, mint keresi magát, és hogyan próbál belecsimpaszkodni az időbe. Apró részletek felől igyekszünk az egészlegesség felé, apró részleteket figyelünk, mintha apró szilánkokon át látnánk rá egy-egy pillanatra, érzelemre, amit felnagyít előttünk a szerző. Minden egyes szilánk, ami ezekben a versekben megjelenik, kimerevíti az időt, felnagyítja a pillanatot, s a pillanatban bukdácsoló, érző, élő embereket. Mozdulatok, hiány és várakozás elevenedik meg előttünk, egy ember élete áll össze, lépései a maga útján, melyek néhol nem engedik látni a kiutat, ennek ellenére érződik, hogy ezek a versek vezetnek, visznek bennünket magukkal, valahová.
A kötet erőteljesen hordozza magában a négy évszakra utaló cikluscímekkel az előrehaladás, az időmúlás és a változás hatását. Múlik bennük az idő, s tolja magával tovább az olvasót. Ahogyan formálódik az idő nyomása alatt az ember, a lélek, úgy formálódik a kötet hangulata, lassan áttevődik a témák fókusza. A kötet végére már olyannyira kinyílik az egészlegessé vált világ, hogy a lírai én már kifelé tekint, mintegy részévé válik egy még nagyobb egészlegességnek: a világnak, a nőknek, az emberiségnek és annak az elkerülhetetlen sorsnak, ami minden ember sajátja, s ami mindnyájunk esetében mutatja azt, hogy senki sem kerülheti el a fájdalmat, a szenvedést, a gyászt, a félelmet, és kapaszkodót keres, mert fogózkodni szeretnénk valamibe mindannyian, lépdelni szeretnénk előre mindannyian. Azt hiszem, jó ezekbe a versekbe kapaszkodni. (Terék Anna)

Oláh Péter: a delfinek nem alszanak (FISZ)

Mi leszel, ha nagy leszel? És ha szöveg leszel? Valaki szájában, mi leszel akkor? Nagy vagy kicsi? De mi? Oláh Péter első kötetében bármikor felfalhatnak. Bármit és bárkik. A szöveg anyagcseréje fékezhetetlen. Kell bele rozmárhús és szilvás Bombi puszedli. De ettől csak átváltozunk, hogy a következő sarkon már új fajként etessük tovább a vágygépeket. Mintha a nyelv nem tudná kienni magát ebből a világból: a mondatok faunája újra és újra bekebeleződik. Egzisztenciális bizarro fiction, de a fikciót megzabálták a krokodilok. Ha szöveg leszel, nem tudsz felnőni, hiszen a metamorfózis nem a nevelés, hanem a sokasodás eszköze. Vagyis nem történik semmi, mert minden megtörténik. „Valaki jöjjön, és csináljon valamit, mert a harkályok addig ütnek minket, amíg kérges nem lesz a csőrük.” (Nemes Z. Márió)

Pál Sándor Attila: Daloskönyv (Magvető)

Pál Sándor Attila verseskönyve egy énekes-dalszerző szólólemezéhez hasonlít: különböző stílusokat és hangnemeket próbálva szólalnak meg a hol melankolikus, hol fanyar dalok, vagy éppen a monumentális hosszúversek. A Balladáskönyvhöz hasonlóan az újabb kötet a dal mint műfaj megszólalási lehetőségeit keresi egy jellegzetesen középeurópai térben, ahol az irodalmi hagyományok olyanok, mint a ritkán látott rokonok: akikre nem tudunk nem hasonlítani, és akiktől nem tudunk nem különbözni.

Szilágyi Zsófia Emma: Szonja (Helikon)

„És abban sem voltam biztos, hogy a szerelem egyáltalán létezik, legalábbis abban a formában, ahogy számon van tartva. Gyerekkorban a Mikulásban, a Jézuskában, a Fogtündérben és a Rézfaszú Bagolyban hiszünk, később meg olyan fogalmakban, mint például a szerelem. Pedig ezt is csak kitalálták, hogy az unatkozó úri kisasszonyok fűzővel megnyomorított testében megfelelően keringjen a vér. A szerelem csupán vágyálom, bájos verejtékezés, romantikus formába öltött igyekezet, mézzel töltött, gömbölyű, puha hólyag, ami elnyomja a józan észt és a kritikai szellemet, miközben egyre csak dagad, dagad és dagad... A legősibb és legravaszabb marketingfogás, hogy ne legyen kedved felhúzni magad az első fára, hogy elhidd, van értelme a létnek, még annak ellenére is, hogy a legtöbbször pont a szerelem miatt szemezel a legvastagabb ággal, ami elbírja a szenvedéssel terhelt seggedet.”

Szonja, a fővárosba költözött alföldi lány az apjának mesél az életéről. Ami nem olyan egyszerű, ugyanis egyéves volt, amikor a férfi elhagyta a családját, és csak annyit tud róla, hogy szerette a Rolling Stonest. Hogyan lehet a legintimebb titkainkat is megosztani egy olyan szülővel, akit hiába szeretnénk közel tudni magunkhoz, teljesen idegen nekünk? Hogyan próbálhatjuk megismerni önmagunkat egy ismeretlen emberen keresztül, ha az ráadásul úgysem válaszol semmire, akár kérleljük, akár szidjuk?
Miközben a Stones zenéjétől kísérve Szonja rajongva habzsolja a szépséges Budapestet, és egyik balszerencsés szerelmi kalandból a másikba evickél, mégis mesél, őszintén és szókimondóan: csalódásokról és örömökről, bizarr élményekről és sorsfordító találkozásokról, de még arról is, hogy a szexuális élete finoman szólva sem problémamentes. „I can't get no satisfaction...” - Ám egy talpraesett fiatal nőnek semmi sem lehetetlen, főleg, ha van egy őrangyala, aki időnként átsegíti az effajta gondokon...
Szilágyi Zsófia Emma regénye kínzó hiányokkal - elsősorban az apa és a szerelem hiányával - vet számot, és teszi mindezt játékosan és szórakoztatóan. A Szonja izgalmas ötletek magával ragadó áradata, ahol a privát szorongások a mindennapok kollektív abszurdjával keverednek, és a legválságosabb pillanatokat is áthatja a boldogság akarása és az (ön)ironikus humor.

Vados Anna: Nincs véna (Magvető)

Vados Anna első verseskötetében a társas kapcsolatok zajlásait kísérhetjük végig. Az idő mintha köröket írna le: a történeteknek „se eleje, se vége nincsen”; a tér pedig - legyen az lakásbelső vagy egy városi utca - éppen a múltat és az elmúltat jeleníti meg, így rajzolva körbe a hiány alakzatait. Tóth Krisztina pontos szavaival: „magamban úgy hívtam ezt a fajta költészetet, hogy veszteséglíra, minthogyha mindig egy téma körül gyűrűznének a sorok, minthogyha mindig ugyanazt próbálná körbejárni, feldolgozni.” Vados Anna költészete radikális kísérlet egy olyan nyelv megalkotására és működtetésére, amely leírja a kapcsolatok, a patthelyzetek és a függőségek mélyszerkezetét. Mennyire vagyunk megírhatóak? Miképpen lehet magunkat vagy másokat kiolvasni? A Nincs véna sűrű szövésű, egymással is párbeszédben álló verseiben így kerül egymással metaforikus közelségbe a sebezhető, kiszolgáltatott test és a rejtőzésre alkalmas város, a dadogás és a kiabálás, a csönd és a visszhang, a zuhanás és a repülés, „az emlékekből épített palota” és a „felejtés azonnal őrölni kezdő malma”.