A legjobb romániai alkotás díját nyerte a kézdivásárhelyi Gábor Balázs Ülök és nézem című kísérleti animációja az október 8. és 17. között zajló bukaresti Anim'est Nemzetközi Animációs Fesztiválon. A vizsgafilmnek készült alkotás tisztelgés az avantgárd előtt, és bizonyos értelemben a karantén terméke, tudtuk meg a rendezőtől.

Az Ülök és nézem valós és szürreális képek sora, amelyek fantáziadús művészi formában tükröznek társadalmi problémákat, olvasható az Anim'est díjazottakat bejelentő közleményében. A cím megegyezik Walt Whitman amerikai költő 1850-es években született versének címével, amelynek utolsó sora (Szilágyi Domokos fordításában: „Látom, hallom és hallgatok.”) adja az alkotás hármas felépítését. Akárcsak Whitman verse („Ülök és nézem a világ minden bánatát és minden/
elnyomást és szégyent/stb.”), Gábor Balázs filmje is egyfajta vizuális felsorolás, amelyet Roland Barthes Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról című esszéje alapján írt narráció szakít meg időnként. A cél a szinopszis szerint: felhívni a néző figyelmét a gondolkodás fontosságára.

A karantén hozta vissza az animációhoz

Gábor Balázs először a kézdivásárhelyi Kreakids Stúdió kreativitásfejlesztő magániskolában készített animációt, még iskolásként. 2016-ban készült el az animációval, amely a yesyes zenekar Papers című dalának videoklipje lett. Bár eredetileg inkább az alkalmazott grafika érdekelte, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán találkozott a filmmel, animációval is, vizsgamunkája a Fél óra csend című kísérleti film lett, amelyet beválogattak a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) helyi versenyére. Frissen díjazott animációja, az Ülök és nézem szintén vizsgamunka, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karának A kisjátékfilm művészete című mesteri képzését zárta le ezzel. Időközben a BBTE Történelem és filozófia karán is mesterizik, Kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok szakon, ahol szintén foglalkozik mozgóképpel.

Mint megtudtuk, Gábor Balázs az után döntött úgy, hogy a filmhez kapcsolódó mesteri képzéseket keres, miután Fél óra csend című vizsgafilmjéhez a filmművészet számos alkotásán átrágta magát. Az animációs műfajt az Ülök és nézem esetében, mint elárulta, kényszerből választotta, de nem bánta meg. „Másfél évig korona volt a mesteri alatt, ezért nem volt sok választás, adta magát az animáció. Kicsit kényszerhelyzet is volt, mert amikor elkezdődött az ötletelés erre a filmre, még nem animációként indult. De olyan grandiózus tervek voltak, hogy nem lehetett volna megoldani, pláne, hogy nem tud az egyetem külön költségvetést adni mindenkinek, így könnyebben meg lehetett csinálni” – mesélte az alkotó. „Otthon voltam az animációban is, ugyanannyira örültem volna a filmes változatnak is, mint amennyire örülök most ennek” – tette hozzá.

Öt év múlva lett film a padláson talált versből

Az irodalmi, filmes, képzőművészeti, zenei és művészetelméleti utalásokban gazdag film ötlete tulajdonképpen egy versélményből indult, Walt Whitman Ülök és nézem (I Sit and Look Out) című 1850-es években íródott költeményéből, és évekbe telt, amíg megszületett hozzá a megfelelő vizuális forma, árulta el Gábor Balázs. „2015-ben kezdődött a projekt története, akkor láttam a Holt költők társaságát (Dead Poets Society, szerk. megj.), ami egy közepes film, nem is lényeges, de abban említették Whitmant, és utánanéztem. Egy évre rá nagymamám padlásán kaptam egy Whitman-kötetet, magyar fordításban, a 60-as évekből. Abban találtam meg a verset. Nagyon megtetszett, már akkor gondoltam, hogy meg kellene filmesítsem, volt egy forgatókönyvem is, de nem éreztem úgy, hogy meg tudnám csinálni” – mesélte. A kép csak jóval később, 2020-ban „állt össze”, amikor Gregus Zoltán, a Kolozsvári Magyar Filozófia Intézet tanára figyelmébe ajánlotta Roland Barthes Világoskamráját, amelyben a whitmani sorok megfelelőjére talált rá.

Mint mondta, elhatározta, hogy a mesteri disszertáció alkalmával mindenképp végére jár az ötletnek. 2020 nyarán és őszén sokat ötletelt, anyagot gyűjtött, legfőképp az avantgárd irányzatokhoz, szürrealizmushoz, dadaizmushoz kapcsolódó filmek, festmények inspirálták, többek között René Magritte és Salvador Dali munkái. „A huszadik század eleji képek, legyen az mozgókép vagy állókép, olyan kifejezőek, vizuálisan nagyon erősek, hogy úgy éreztem, izgalmas visszatekinteni rájuk kicsit mai szemmel” – mondta az alkotó arról, hogy miért vonzotta a szürrealizmus.

Gábor Balázs filmjében konkrétan utal az első szürrelista filmnek tekintett 1929-es Andalúziai kutyára az ikonikus „szemfelnyitás”-jelenet parafrázisával. „Az Andalúziai kutyában az volt a koncepció, hogy a nézők szemét felnyissák a filmre. Annak már mindjárt száz éve, és nagyon eltávolodtunk attól a filmtől, amire a nézők szemét eredetileg megpróbálták felnyitni, hogy művészetként lássák, ne cirkuszi látványosságként. Nálam a kamera szeme, lencséje nyílik fel, utalásként arra, hogy a filmnek önmagára nyissuk rá a szemét. Most már a film távolodott el attól, mint ami Dali idejében volt, és ehhez kicsit vissza lehetne térni. Akkor is volt sok rossz film, de a jobbak talán jobbak voltak a mostaniaknál” – mondta. A film szaktanácsadója M. Tóth Géza Oscar-jelölt animációs rendező volt, aki segített az összegyűjtött képi elemeket „értelmezési hálóvá” alakítani. „Bucsi Réka Symphony No. 42 című filmje volt egy nagyon közeli példa, képkockáról képkockára néztem, teljesen szétszedtük, hogy értelmezzük. Ott is vannak utalások, és sok asszociatív kép, és mindenik kép valamilyen módon kapcsolódik egy másikhoz. Ez volt a cél nálam is, hogy ne essenek szét a képek, hanem álljon össze egy nagy mondattá. A másik az volt, hogy a hangon minél többet dolgozzunk, az is nagyon fontos, legalább annyira, mint a kép” – részletezte Gábor Balázs.

Az animáció végül 2020 decembere és 2021 júniusa között készült el, az Anim’est előtt többek között a marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon és a Toamnă la Voroneț Nemzetközi Filmfesztiválon vetítették.

Az alkotót, aki kolozsvári filmes és filozófiai tanulmányai után most a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban tanít grafikát, az „értelmiségi film” foglalkoztatja, az Anim'est díja pedig megerősítette abban, hogy van értelme annak a kísérleti, konceptuális alkotói módszernek, amivel már néhány éve foglalkozik. Ugyanakkor úgy látja, ha van is tere az ilyen típusú alkotásnak az alkalmazott animációban, az már nem ugyanaz: „Ennek az alkalmazását már nem lehet egyedül csinálni, van egy stáb, van egy producer, aki beleszól, annak érdekében, hogy el lehessen adni. Lehet ilyesmiben gondolkodni, csak kell tudni, hogy ebben az esetben már kevesebb a szabadság” - mondta.