14. századi szentségtartó fülke és valaha füstarannyal borított fiatorony-részlet került elő a vakolat alól a helyreállítás alatt álló kolozsvári Szent Mihály-templomban. Szathmári Edina művészettörténész vezetésével jártuk be a jelenleg felállványozott főszentélyt és mellékszentélyeket, ahol többek között közelről szemügyre vehettük az Erdélyben egyedülálló középkori pillérfejezeteket is. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)

Miután 2019 őszén bepillantottunk a nyugati homlokzat és a karzat kőrestaurálásába, most visszatértünk az építőtelepre, amely több éve foglalkoztatja Erdély műemlékvédőit, művészettörténészeit, restaurátorait. Mikor beléptünk a templomba, épp az utolsó állványokat bontották le a hajókban, ezek helyreállítása ugyanis márciusban befejeződött. Ezeken az állványokon készült nemrég a Szent Cecília kórus emlékezetes felvétele. A munka most a szentélyben zajlik, ez pedig, mint a középkori templomoknál általában, a legrégebbi rész. Bár többször átépítették, a 14. század több izgalmas részletét rejti, tudtuk meg vezetőnktől, Szathmári Edinától.

Kapcsolódó

Kőrestaurátorral néztük meg az újuló kolozsvári Szent Mihály-templomot (VIDEÓ)

A kolozsvári Szent Mihály-templom felújításának egyik leglátványosabb részét a kőrestaurátor-csapat végzi Kolozsi Tibor vezetésével. Kamerával másztunk fel az állványzatra, hogy közelről megmutathassuk a munkájukat.

Szent Mihály-templom Kolozsvár restaurálás

A fiatal marosvásárhelyi szakember a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végezte a művészettörténet alapképzést, majd műemlékvédelemre szakosodott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem mesterképzésén. A Szent Mihály templomban a falkutatás, művészettörténeti dokumentáció – fotózás és rajzos felmérés –, a munkálatok általános felügyelete a feladata. A 20 méteres belmagasság ellenére biztosan lépkedett az állványokon – velem ellentétben, aki inkább csak óvatosan kúsztam felfele – kezében lámpa és az érdekes felületek leporolására használt elmaradhatatlan ecset.

Mint megtudtuk, a restaurálás munkafázisai a következők: miután a falkép-restaurátorok átnézik a falat, hogy beazonosítsák és letakarják az esetleg megmentendő részeket, a vakolatot eltávolítják, hogy alatta elvégezhessék a szükséges állagmegőrző javításokat, és ez az a pillanat, amikor a művészettörténészek elvégezhetik a falkutatást. A falkutatás során az építéstörténet számos mozzanatára derül fény, igazolni, cáfolni vagy árnyalni lehet korábbi feltételezéseket, a datálásban nagyon hasznos kőfaragójelek mellett sokszor másodlagosan beépített, azaz újrahasznosított kődarabok segítenek abban, hogy a változtatásokat időben elhelyezzék.

A főszentély és a mellékszentély falainak vizsgálata már megtörtént, így megtudhattuk a legfontosabb következtetéseket:

• korábban többször is javították a templom falait, a repedéseknél vonóvassal, a falpilléreknél beépített fémdarabokkal igyekeztek azokat megerősíteni már a barokk korban, illetve a 19. században is
• a déli mellékszentély boltozata 19. századi, a gótikus bordákat stukkóból készült pántokkal imitálták, viszont a középkori záróköveket visszahelyezték rá
• a templom boltozatának bordái a 18. században zöld színűek lehettek, a déli szentélyben látható konzoltöredékeken, de máshol is megmaradtak ennek nyomai
• a főszentély 14. század második felében készült öt figurális ábrázolással díszített pillérfejezete hétköznapi jeleneteket ábrázol a kor erdélyi művészetéhez képest meglepő részletességgel: kondás, szerelmespár, tettlegességig fajuló veszekedés és kőfaragó mester is látható rajtuk;
• a szentélyzáradék egy 14. századi szentségtartó fülkét rejt, amelyet téglával befalaztak, amikor a liturgiához már nem volt szükség rá
• a falba beépítve találtak egy korábban aranyozott fiatorony-részletet, párkánnyá átfaragott lábazat-részletet és egy fülke részletét is      

A Szent Mihály-templom helyreállítása – amit az M&M Design tervei alapján a KÉSZ Csoport romániai leányvállalata végez – a tervek szerint 2021 végéig tart. A sérült részeket megerősítik, javítják, majd a tégla vagy törtkőfalat a középkori technikához hasonló, durvább felületet eredményező ún. kanálhátas módszerrel visszavakolják. A munkálatok során talált érdekes részleteket, a vakolat alól előkerült szentségtartó-fülkét, fiatorony-részletet és más faragványokat, valamint a megtalált kváderfal-részleteket a nagyközönség számára is láthatóvá teszik.