Két közönségtalálkozó erejéig hazatért a Hunyadi sorozat főszereplője, a zabolai származású Kádár L. Gellért, aki nem mellesleg Kézdivásárhelyen koptatta a középiskolája padjait. Kedd este Kézdivásárhelyen, szerdán pedig Sepsiszentgyörgyön lehet ismerkedni a fiatal színésszel. A nagy visszhangot kiváltó Hunyadi sorozat főszereplője a magánéletéről és a forgatás kulisszatitkairól is mesélt a hallgatóságnak.

A 29 éves Kádár L. Gellérttel Máthé Kincső rádiós műsorvezető beszélgetett, aki már a találkozó elején belevágott a sűrűjébe, arról kérdezte a színészt, hogy miként telnek mindennapjai a nagy felhajtás közepette. A Hunyadi János alakját formáló, korábban a marosvásárhelyi Tompa Miklós társulatnál dolgozó színész kifejtette: most szokja a rivaldafényt, bár az a meglátása, hogy ezt nem lehet megszokni, mindössze tudomásul venni. A felhajtással jár az is, hogy ilyen vagy olyan megvilágításban, de a címlapon szerepel, ezt a színész azonban mellőzni próbálja, mert ahogy fogalmazott: olyan dolgokat is olvashatna magáról, amiről ő sem tud semmit, számára is újdonságot jelentene.

A kritikákat is mellőzi, nem akarja, hogy a leírt mondatok vagy gondolatok formálják őt. Ezzel összefüggésben a beszélgetés későbbi részében is érintette – bár más kontextusban – a témát, amikor a moderátor arról kérdezte: mit kell tennie valakinek, ha valami célt el akar érni?

„A legfontosabb, hogy higgy magadban, függetlenül attól, hogy ki mit mond vagy ki mit gondol. Én nagyon sokáig hittem másoknak, és a másoktól jött vélemény nem emelt fel, hanem épp lehúzott. Mindenki számára az legyen a legfontosabb, hogy mit gondol magáról. Én tudom, hogy mire vagyok képes, ezért fektettem ebbe időt és energiát” – magyarázta.

Kifejtette: az általa alakított Hunyadi is arra emlékezti, hogy az álmok és a célok eléréséhez a hit és az akarat mindennél fontosabb, ez a közös vonásuk. Nem kell a dolgoktól félni – tette hozzá. „Ha megjelenik valahol a félelem, akkor abba bele kell állni, foglalkozni és megoldani azt a helyzetet, ami szembejön” – mondta a színész. Ezzel maga is küszködött, amikor a sorozatba beválasztották: feladja-e a társulat nyújtotta egzisztenciális biztonságot, a megszokott lakást, a körülötte lévő embereket. Legyőzte a félelmeit és megtette a lépést – mondta.

Kifejtette: a forgatás számára kihívás volt, fejlődött mind szakmailag, mind emberként, és a továbbiakban is szeretne olyasmivel foglalkozni, ami hozzájárul az önismerete kiterjedéséhez, formálni tudja emberként. Kérdésre beszélt arról, hogy miként jutott el a sorozatban lévő fizikuma elnyeréséhez: kilépett a komfortzónájából, legyőzte a lustaságát és azóta is folyamatosan edz, hogy formában tudja magát tartani.

A forgatás több kulisszáját is érintette a beszélgetés. „Volt egy olyan időszak – azt hiszem az első pár hónapban – hogy nem kaptam visszajelzést a rendezőtől, ez pedig elbizonytalanított. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz volt? Sőt a rendezők között is megvoltak az attitűdök, volt, aki megengedte, hogy visszanézzem a jelenetet, volt, aki nem engedte. Ha nem tudtam visszanézni magam, akkor nehezebben tudtam az utasításait végig csinálni. Az rendben van, hogy színpadon nem tudod magad visszanézni, de filmnél számomra nagyon nagy előny, hogy ha kér valamit a rendező és te nem érted vagy épp nem tudod mit óhajt, akkor meg tudod kérni: hadd nézem vissza azt a felvételt. Voltak olyan forgatási napok, amelyek elbizonytalanítottak, mivel nem mondott senki semmit. Aztán túltettem magam, mondván: ti vagytok a rendezők, én bízom bennetek, én itt vagyok, ha szeretnétek változtatni” – magyarázta, hozzátéve: így volt a szinkronizálással is.

A forgatás közben egyetlen sérülése volt, jóllehet amennyire lehetett mellőzte a dublőrjét, mert bizonyítani akart. „Az utolsó két hétben forgattuk azt a jelenetet, amikor Hunyadi kiszorítja a törököket a kapu alól, rengeteg kaszkadőr – lehettek százan is – vett részt. Az volt a feladat, hogy én bevágtázom, leszökök a lóról és kiszorítjuk a törököket, majd be kell csukni a kaput. Bár alaposan le volt beszélve, hogy mi fog történni, én kicsit féltem, hiszen be kell vágtázzak száz, fegyverrel hadonászó ember közé és nem kizárt, hogy nem találnak el. Ennek ellenére felvettük a jelenetet hiba nélkül, de odajött az operatőr és azt mondta: nagyon jó volt, de jó lenne a kamerába is látni téged. Így felvettük még egyszer, bevágtáztam, kaszaboltuk a törököket, vagyis a kaszkadőröket és már a végénél tartottunk – jól is sikerült a dolog –, amikor balra fordulva csak annyit láttam, hogy egy fejsze tart felém, aztán elsötétült minden. Hallottam magam körül a zajt, de az erő elhagyott, és amikor valaki kiáltotta, hogy állj le, valaki hátulról már fogott, amikor rogytam össze” – mesélt az esetről.

A Hunyadi sorozat eléggé megosztó, ami az intim, vagyis az ágyjeleneteket illeti, így a közönségtalálkozón ez a téma is terítékre került. Ami a nézőnek túlfűtött erotikának tűnik, az a színészek számára eléggé kellemetlen helyzet, főleg a szebbik nem számára. És minden gondosan koreografálva van – Kádár Gellért egy jól megkomponált tánchoz hasonlította az ilyen jeleneteket, amelyeket egyébként az úgynevezett intim koordinátor vezényel le. És annak ellenére, hogy minimális személyzettel, ún. zárt szettben veszik fel, nagyon megterheli a színészeket. „Korábban én sem forgattam ilyen jeleneteket. Bár volt olyan megjegyzés, hogy de jó neked, ez koránt sincs így, bár nem vagyok szégyenlős, az edzőteremben gond nélkül átöltözöm, ami vetkőzéssel jár. De ez a helyzet más, nagyon kemény munka, mivel több kameraállásból veszik fel és ugyanúgy kell alakítani minden ismétlésnél, a mozdulatok ugyanazok kell legyenek, mert hanem összevágásnál kuka a felvétel. Kiszolgáltatott helyzetben vannak ilyenkor a színészek és talán a lányok ebben még jobban érintettek” – magyarázta a forgatás és a képernyőn látható különbségeket.

Mivel a forgatás több ország színészeivel zajlott, ez is pozitívumként csapódott le benne: tanulni tudott a többi kollégától, a tapasztaltakat pedig elraktározta magában. Mátray László színművésszel kapcsolatos kérdésre kifejtette: amikor közös jelenetet forgattak, mindig az volt benne: ez biztos jó lesz. Biztonságot adott és adtunk egymásnak – mondta. „Volt egy képem Mátray Lászlóról, de a forgatás alatt ez letisztult és megkaptam azt, hogy ki ő” – osztotta meg gondolatait.

Ami Hunyadi János megformálást illeti, kifejtette: a történelmi alakról nem sokat tudott, hiszen az iskolai történelemkönyvek is csak felszínesen érintik. „Amit a forgatókönyvben írtak róla, azok révén bele tudtam kerülni egy olyan világba, ami ugyanolyan, mint a mai, csak más kontextusban. Hatalmas lehetőség megjeleníteni azt a magyar hőst, aki olyan dolgokat vitt véghez pár ezer szedett-vedett katonával, ami számomra elképesztő. Olyan emberekkel állt össze, akiket a magyar vagy szerb királyság kivetett magából, és összeállított egy olyan sereget, amellyel egységként tudott létezni. Ilyen értelemben véve példa lehet a mai embereknek, hogy fontos az egység és létezhet is, ami bebizonyosodott évszázadokkal ezelőtt. Képesek vagyunk megtalálni azt, amiben hiszünk, és ha azt a hitet nagyon el tudom hitetni magamban, akkor olyan nincs, hogy nem lehetséges. Az élet ugyan beinthet és megállíthat, de ezeket is lehet olyan szemüvegen át nézni, hogy mit tanultunk a kellemetlenségből” – zárta gondolatait.