Az elmúlt napokban-hetekben több kerek évfordulóra is sor került, amelyeket a keményebb rockzene rajongói minden bizonnyal számontartanak. Ezen a téren pedig igenis van ok az emlékek felelevenítésére, mert a metálzene több mérföldkövének is kerek évfordulóját ünnepelhetik a rajongók.

Kezdjük rögtön az elején: James Hetfield, a legendás Metallica frontembere augusztus 3-án ünnepelte 60. születésnapját. Szép kor, annál is inkább, hogy ebből a hat évtizedből bő négyet a színpadon töltött és jelenleg is töretlenül folyik a show tovább, mert a Metallica épp Észak-Amerikában turnézik a legújabb, 72 Seasons címet viselő nagylemezével, egy nagysikerű, teltházas európai körutat követően.

Az idáig vezető út természetesen hosszú volt, és ahogyan ez hasonló esetekben lenni szokott, korántsem volt egyszerű. Ezzel pedig el is érkeztünk a metálzene történetének egy másik kerek évfordulójához, ugyanis július 15-én volt kereken negyven éves a Metallica első nagylemeze, a Kill ‘Em All. Ha pedig már kerek évfordulók, akkor a Metallicával, Hetfielddel és a szóban forgó első kiadvánnyal szervesen összefügg egy másik, azóta a metálszíntéren szintén hatalmas sikereket elérő zenekar, a Megadeth története, amely szintén négy évtizede alakult, az ikonikus gitáros, Dave Mustaine vezetésével.

Mielőtt rátérnénk a két zenekar közötti összefüggésekre, szóljunk néhány szót a születésnapos rocklegendáról, James Alan Hetfieldről, aki 1963. augusztus 3-án született a kaliforniai Downey városában. Zsenge ifjúkorától gitározik, ami értelemszerűen vezetett el egy zenekar alapjainak lefektetéséhez, amely kezdetben különböző gitár- és énektémák variációival kísérletezett, elsődleges inspirációs forrásuk pedig a Diamond Head volt. A ’80-as évek elejére tehető a rockzenei színtér gyökeres átalakulása Amerikában – erről bővebben ITT írtunk – amely változások egyik, ha nem a legjelentősebb, katalizátorává és úttörőjévé a Hetfield és Lars Ulrich dobos által grundolt Metallica lépett elő. Köszönhető ez nem utolsósorban Dave Mustaine szólógitárosnak is, aki egy Lars Ulrich által 1982-ben feladott hirdetésre válaszolva lett a Metallica tagja. Bár pályafutása nagyon rövid volt a zenekarban, kivételes dalszerzői képességei nagyban rányomták a bélyegét mindarra, amit a Metallica zeneileg létrehozott a korai időszakban. Ebbe beleértendő az 1983-ban megjelent Kill ‘Em All nagylemez, amelyre mind a mai napig nagyon sokan úgy tekintenek, mint egy olyan anyagra, ami egy új zenei műfaj – a thrash metál – születését fémjelezte. Az olyan dalok, mint a Jump in the Fire, a Whiplash vagy a Hit the Lights mai napig a Metallica-életmű alapjait képezik. Mustaine egyébként négy dal társzerzőjeként is szerepel az albumon, bár ekkor már nem volt a zenekar tagja, ezek a szerzemények pedig a mai napig vita tárgyát képezik a Megadeth-frontember és a Metallica jelenlegi tagjai között.

Visszatérve magára a lemezre, az együttes New Yorkban vette fel az anyagot, a korabeli beszámolók szerint pedig a stúdiózás sem volt zökkenőmentes, mivel a producer és a hangmérnök a zenészek megkérdezése nélkül pakolta tele különböző effektekkel a felvett témákat, ami aztán a végeredményen is hallatszik. Ez a szempont viszont különösebben nem zavarta a rajongókat, mivel a megjelenést követően pillanatok alatt elkapkodták a Kill ‘Em All példányait. Mellesleg egy, az első nyomásból származó darab ma már kisebb vagyont ér a fanatikus gyűjtők körében. A lemez mind a mai napig alapmű, nem valószínű, hogy létezik olyan metálzene-rajongó, aki néha ne bömböltesse a maximumon, jónéhány dal pedig ma is a Metallica-setlistek szerves részét képezi.

Ilyen körülmények között James Hetfield méltán tekinthető úttörőnek a rockzene történetében, főleg hogy a Kill ‘Em All-t olyan, mára szintén klasszikussá vált lemezek követték, mint a Ride the Lightning, a Master of Puppets és az… And Justice for All. A Metallica számára az igazi áttörést az 1991-es ún. fekete album, a Black hozta meg, aminek következtében az együttes már nemcsak a thrash-rajongók körében lett népszerű, hanem igazi mainstream-zenekarrá avanzsált, mai napig széles rétegek kíváncsiak a koncertjeikre. Nyilván egy ilyen lépés óriási felbolydulást okozott a rajongótáboron belül is, hogy akkor most a Metallica eladta-e magát vagy sem, nagyon sokan pedig úgy vélekednek, hogy a Justice-albummal le is záródott a klasszikus korszak. Ez a vita mindmáig időről-időre fellángol, de több szót nem is érdemes vesztegetni rá. A lényeg, hogy a Metallica köszöni szépen, jól van, ennek pedig – ízléstől függetlenül – örülni kell.

Ami magát Hetfieldet illeti, nos, ő a bő négy évtizedes pályafutása alatt nem mindig volt jól. Az ő karrierjében is megtaláljuk mindazokat a hullámvölgyeket, amelyek a sikerekkel és a népszerűséggel együtt járnak. Többször küzdött depresszióval, valamint alkoholproblémái miatt gyakran vonult elvonóra, de a lényeg, hogy eddig minden nehézség ellenére sikerült talpra állnia.

Ezúton is boldog születésnapot kívánunk, és ha már a problémáknál tartunk, akkor röviden kanyarodjunk vissza a korai időkre és ejtsünk néhány szót a Hetfield–Mustaine viszonyról.

Mint említettük, Mustaine nagyon rövid ideig volt a Metallica tagja. Ennek oka az volt, hogy kimagasló tehetsége ellenére a személyisége gyakorlatilag elviselhetetlen volt, ezt pedig csak súlyosbította az alkohol- és drogfüggősége. Egy 1983-as verekedést követően ki is rúgták a Metallicából, bár erre Mustaine másképp emlékszik. Egy korábbi interjúban tömören össze is foglalta a saját verzióját, mondván: „James belerúgott a kutyámba, én pedig kirúgtam a bandát.” Ezt követően szinte azonnal létrehozta saját zenekarát, a Megadeth-et, amelynek bemutatkozó albuma, a Killing is my Business… and Business is Good! ugyan csak 1985-ben jelent meg, viszont hivatalosan az együttes idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Pontosabban, Dave Mustaine ünnepel valójában, hisz gyakorlatilag majdnem az összes Megadeth-album más felállásban készült, aminek oka a frontember már említett összeférhetetlen természete. Tény az is, hogy az elmúlt évtizedekben sokat szelídült Mustaine is, és már jó ideje nyoma sincs a Metallicát becsmérlő kijelentéseknek, de azért a viszony közte és Hetfield, valamint Ulrich között korántsem nevezhető felhőtlennek. Az ok a már említett négy közös szerzemény az első Metallica-albumról, amelyet Mustaine szerint elloptak tőle a többiek. Úgy tűnik, hogy ez a divergencia áthidalhatatlan akadályt képez, így a közeljövőben a rajongók továbbra se számítsanak semmilyen Hetfield–Mustaine közös együttműködésre, bár egy ilyenfajta közös projekt lehetőségét nemrég megszellőztette a sajtó.

Legyen bárhogy is, a szóban forgó úriemberek munkássága akkor is megkerülhetetlen. Mind a Metallica, mind pedig a Megadeth egy olyan életművet tudhat maga mögött, amelyet még nagyon sokáig fognak iránymutatóként értékelni a szakemberek és a rajongók egyaránt. Köszönjük ezt a négy évtizedet, remélhetőleg az út itt még korántsem ér véget.

(Nyitókép forrása: James Hetfield Facebook-oldala)