Ha azt mondjuk, hogy rock ‘n’ roll, akkor minden bizonnyal az egyik első kép, ami beugrik, az a Rolling Stones, valamint a zenekart alkotó ikonikus zenészek, akik mai napig generációk számára testesítik meg mindazt az életérzést, amit rock ‘n’ roll gyűjtőnéven szokás emlegetni. Ebben a vonatkozásban különleges nap a mai, mivel ma van a legendás frontember születésnapja. Ráadásul kerek évforduló, ugyanis Mick Jagger július 26-án, ma ünnepli 80. szülinapját.

Kimondani is sok, annál is inkább, hogy ebből az nyolc évtizedből Jagger bő hatot gyakorlatilag a színpadon töltött és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy küszöbön állna a nyugdíjba vonulás. A Rolling Stones tavaly monumentális világkörüli turnéval ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, amely nemes egyszerűséggel a Sixty címszó alatt futott, és mint az egyik koncert szerencsés résztvevője, én is tanúsíthatom, hogy – a tavaly látottak és hallottak alapján – valóban semmi ok nincs egyelőre a visszavonulásra, mivel a Stones a színpadon továbbra is a világ legjobb zenekara szerintem (és minden bizonnyal még nagyon sokan osztják ezt a nézetet), mert az a mintegy kétórás show, amelyet Jagger vezényletével a közönségnek elhoznak, az egyszerűen a maga nemében felülmúlhatatlan. Benne van ugyanis mindannak az életérzésnek az esszenciája, amely a ’60-as évektől kezdődően lázba hozta a világot.

A Rolling Stones rajongótáborában jelentős részben találkozhatunk nagypapákkal – ahogyan a színpadon levő zenészek többsége is az –, de ez távolról sem jelenti azt, hogy egy nyugdíjasklub összejövetelére vált jegyet a nagyérdemű. Személyesen ismerek olyan rajongót, aki az elmúlt két évtized során pénzt és energiát nem kímélve mintegy harminc koncertre utazott el a világ különböző pontjaira, Los Angelestől Rión keresztül tucatnyi európai helyszínig, csak azért, hogy láthassa kedvenceit. Ez pedig korántsem ritka eset, ilyen körülmények között pedig nem is csoda, hogy a zenekar tavaly nem egy búcsúturnéval egybekötött szülinapi körutat szervezett. Mick Jagger egyébként a turné előtt a svéd P4 rádiónak nyilatkozva megerősítette, hogy egyáltalán nem úgy gondolja, hogy ez lesz az utolsó turnéjuk, annál is inkább, hogy előrehaladott kora ellenére imád turnézni és nem valószínű, hogy végig tudna egy világkörüli körutat csinálni, ha nem élvezné minden pillanatát.

Ha pedig már ennek a legendás zenésznek az életkoránál tartunk, akkor tekintsük át röviden az életrajzát. Mick Jagger – teljes nevén Sir Michael Phillip Jagger – 1943. július 26-án az angliai Dartford városában született. Apja, Basil Fanshowe Jagger tornatanár volt, anyja, Eva Ensley Mary Scutts pedig a brit Konzervatív Párt kötelékében aktivált. Ez azért érdekes, mert Mick Jaggerről – különösen pályafutása korai éveiben – egy olyan kép alakult ki, mint aki az angliai külvárosok munkásnegyedeiből érkező rosszfiú, holott származási hátterét tekintve ennek nem sok köze volt a valósághoz. Az már a múlt homályába vész, hogy ebben a rosszfiú-mítosz megteremtésében mekkora szerepet játszott a tudatosság, és milyen mértékben volt jelen a valódi lázadás, amely oly sok korabeli együttes hangzására rányomta a bélyegét. Maga Jagger mindenesetre később nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget, mondván, hogy mindössze egy csapat tinédzser voltak, akiknek akkori attitűdjében nem játszott különösebb szerepet semmilyen tudatosság. Egy dolgot viszont sikerült elérni, mégpedig azt, hogy a sorozatos balhék miatt sikerült élesen elkülönülni a korszak másik ikonikus együttesétől, a The Beatles-től, amelyet a közönség sokkal inkább látott jól fésült srácoknak, mint a Stonest, holott mi sem állt távolabb a valóságtól, hisz a Beatles valóban Liverpool egyik munkásnegyedéből emelkedett fel. Ha pedig már balhék, akkor abból akadt bőven Jaggerék háza táján, hisz a rock ’n’ roll-életforma magában foglalta az alkohol- és drogfogyasztás különféle formáit, ami egyik korabeli tag, Brian Jones számára tragikusan végződött 1969-ben, mert a zenész, miután sikeresen kiütötte magát, belefulladt saját medencéjébe.

Ami a Rolling Stones alapjainak lefektetését illeti, a legenda szerint 1961-ben Mick Jagger egyik iskolatársával, Keith Richardssal és a már említett Jones-szal találkozott a dartfordi vasútállomáson, ahol eldöntötték, hogy közösen alapítanak zenekart. A többi pedig már történelem, az a bizonyos kő pedig azóta is gurul, miután egy évvel az ominózus találkozást követően sor került az első Rolling Stones-koncertre. Jagger és Richards között nem csak az italozás és drogozás terén működött nagyon jól a kémia, hanem a két zenész már a kezdetektől remekül kiegészítette egymást, olyannyira, hogy a zenetörténet egyik leghatékonyabb dalszerző párosaként tartják őket számon. Nevükhöz olyan klasszikus szerzemények fűződnek, mint az (I Can’t Get No) Satisfaction, Sympathy for the Devil, Brown Sugar, vagy a Honky Tonk Woman. A sor pedig folytatható, de igazából semmi értelme, mindenki tudja, hogy miről van szó. Annyit még hozzátennék, hogy a Brown Sugart a PC jegyében mostanában élőben nem játsszák.

A hullámvölgyek ellenére a zenekar népszerűsége mind a mai napig töretlen, ezen pedig az sem változtatott, hogy Jagger és Richards között a viszony egyre inkább elmérgesedett, ami a kétezres évek elejére érte el tetőpontját, olyannyira, hogy a legenda szerint azóta sem beszélnek. Nem tudom, ha ez valóban igaz, számomra a színpadon látottak alapján ez nehezen hihető, tény viszont, hogy a gitáros 2002-ben finoman szólva sem volt elragadtatva Mick Jagger lovagi címétől, olyannyira, hogy egyenesen képmutatónak nevezte zenésztársát, miután az akkor még hercegi címet viselő Károlytól átvette a kitüntetést. Ez viszont a Rolling Stones mindenkori teljesítményére szerencsére egyáltalán nem nyomta rá bélyegét, a dolgok mind a mai napig folynak tovább a megszokott kerékvágásban. Ez pedig nagyon jól van így.

Sokakban megfogalmazódott persze a kérdés, hogy ilyen idős korban hogyan lehet még maximális szinten teljesíteni, mi több, azzal az életmóddal, amit – a két éve, szintén 80 évesen elhunyt Charlie Watts dobos kivételével – a tagok folytattak, egyáltalán hogyan vannak még életben. Egy anekdota szerint egy amerikai állam (azóta már jobblétre szenderült) kormányzója egyszer egy olyan kijelentésre ragadtatta magát, hogy bármi lesz is, de az nem létezik, hogy ő hamarabb haljon meg, mint Keith Richards. Hát tévedett. A legendás gitáros egyébként szintén idén tölti a nyolcvanat.

Visszatérve a mai nap ünnepeltjére, kétségtelen, hogy egy jó ideje Mick Jagger a színpadon kívül jelentősen visszavett a tempóból. A már kétszeres dédnagyapa – az énekesnek összesen nyolc gyereke született öt különböző nőtől, ugyanakkor öt unoka nagyapja – a hírek szerint a mindennapokban nagy hangsúlyt fektet az egészséges étkezésre és a rendszeres testmozgásra. Elnézve a színpadon nyújtott teljesítményét, elmondható, hogy a recept teljes mértékben működik és mindenképp bámulatos az az akaraterő, amivel formában tudja tartani magát, nem beszélve arról a kisugárzásról, ami az elmúlt hat évtized során a védjegyévé vált ennek a minden szempontból különleges ikonnak. Isten éltessen még sokáig, Legenda!

(Nyitókép forrása: a Rolling Stones Facebook-oldala)