Szombat délután a helyi református templomban gyülekeztek a bálványosváraljai Árvalányhaj néptánccsoport tagjai, hogy hálát adjanak az elmúlt 25 évért. A Kolozs megyei település temploma zsúfolásig megtelt ünneplőkkel, hozzátartozókkal és a környékről, valamint a magyarországi testvértelepülésről érkező néptáncosokkal.

Orbán Csaba helyi lelkipásztor köszöntőbeszédében kiemelte: ígéretes dolog a születésnapot a templomban kezdeni, és ha továbbra is lelkesen és alázatosan végzik tevékenységüket, az Árvalányhaj a 100. évét is megéri.

 A kezdetekről

Hunyadi Tünde szervező, a néptánccsoport alapembere a Maszolnak elmesélte, hogy a csoport a falu határain növekvő árvalányhajról kapta a nevét, amit Váralján fehér fűnek is neveznek. A régi időkben a férfiak és a legények ezt tették a kalapjukba különböző virágok mellé, ezért a tánccsoport legényei is ezt hordják ma a kalapjukon.

„Húsz éve táncolok az Árvalányhaj együttesben, és ez volt életem legjobb döntése, mert azr a sok élményt, amit itt megkaptam, biztos vagyok benne, hogy semmilyen más civil szervezet nem tudta volna megadni. Az itt kialakult barátságok egy életre szólnak, és aki egy ilyen tánccsoportban részt vesz, tudja, hogy ez mit jelent. Természetesen, az évek során voltak nehézségek, de volt rengeteg jó élmény, ami a nehézségeket feledteti” – mesélte Hunyadi Tünde.

Az egyik legnehezebb periódus a koronavírus-járvány idején volt, mert nem tudtak táncpróbákat tartani, összeülni, együtt mulatni. De a járvány és a nehézség sokkal erősebbé tette őket, mert előtte körülbelül húszan voltak, most hetvenen, harminc kisgyerek és negyven 15 és 35 év közötti fiatal. Ezenkívül van egy zenekaruk is helyi fiatalokból, ők is tagjai voltak a tánccsoportnak, és ők biztosították a szombat esti fellépés koreográfiájához a zenét.

Több száz fellépés és tánc, ami hivatássá vált

Az Árvalányhaj néptánccsoport megalakulásakor az alapító tagok oktatták a helyi fiatalokat, majd az évek során az idősebbek betanították az újabb generációkat. Jelenleg viszont Kovács Norbert, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem néptánc szakos hallgatója oktatja a gyermekeket és a fiatalokat, rajta kívül női oktató is van, „mikor, ki tud besegíteni”.

Az Árvalányhaj néptánccsoportnak, amellett hogy a megyét bejárta, volt, hogy heti két fellépése is volt, de ezen kívül külföldön is szerepelt: Törökországban, Bulgáriában, Észak-Macedóniában, Franciaországban, és visszatérő vendégek Magyarországon.

„Úgy gondolom, hogy a néptánc nemcsak hobbi kell legyen, hanem hivatás is. Mi, akik megmaradtunk az első generációból, ezt hivatásunknak érezzük. Azt, hogy a fiatalokat betanítsuk, hogy ilyen eseményeket szervezzünk. Gyerekként a gyermekek nem akarnak táncolni, a szüleim voltak azok, akik noszogattak, hogy bizony el kell menni, és meg kell tanulni táncolni. Köszönöm nekik, hogy ezt akkor megtették, mert ez egy életcél lett számomra. Az, hogy az egyesületért dolgozom, a néptánccsoportért, és örömet okoz számomra, hogy segíthetek a fiataloknak abban, hogy ők is ugyanazokat az élményeket és érzéseket megéljék, mint én, vagy ha lehet, ennél többet és ennél sokkal jobbat” – mondta Hunyadi Tünde.

A jelen

Az Árvalányhaj minden évben biztosítani próbál a fiataloknak egy néptánctábort, amikor új táncot tanulhatnak, vagy esetleg egy már ismert táncot tovább fejleszthetnek. Vagy ők mennek, vagy ők rendeznek táborokat, amelyekben egy pár napig együtt lehetnek. Ez csapatépítő is – amellett, hogy néptáncot, népdalt tanulnak, együtt vannak, együtt mulatnak, és ezek közelebb viszik őket egymáshoz. Emellett minden fellépés, külföldi út és minden tábor hozzátesz ahhoz, hogy egy összetartóbb közösséggé kovácsolódjanak.

„Sajnos a mai fiatalságnak kis százaléka tartja fontosnak a hagyományőrzést. Úgy vélem, hogy egy néptánccsoportnak ez a legfőbb feladata, hogy a hagyományainkat megőrizzük, és tovább tudjuk adni a következő generációnak. Példaképp mondanám azt, hogy az esti előadáson a bálványosváraljai hagyományos esküvőből ihletődve mutatunk be egy táncelőadást, erre pedig a zenét a régi gyűjtésekből kerestük ki, és tanulta meg a zenekar. Teljesen hitelesek próbáltunk maradni. A zenéhez szükség volt a rekonstrukció is, ezért köszönjük a Kallós Zoltán Alapítvány tanárainak, hogy segítették zenészeinket a munkájukban. Arra buzdítunk mindenkit, hogy ápolják, őrizzék, és adják tovább a hagyományokat” – mondta Hunyadi Tünde.

Az est folyamán velük ünnepelt és táncolt a Csombordi Pipacs Néptánccsoport, amelyik minden évben fellép az előadásaikon, a Tordatúri Boglya Néptánccsoport, a Magyardécsei Cseresznyevirág néptánccsoport, és fellépett a helyi gyermekzenekar, valamint az Árvalányhaj gyermek és fiatal néptánccsoportja. Az előadás után bált szerveztek, amelyben a Tokos zenekar húzta a talpalávalót.

Erre az évre már megvannak a terveik. Júniusban egy ötnapos tánctáborba mennek a fiatalokkal, körülbelül 40 személy, s magyarlapádi és szászcsávási táncokat tanulnak majd. „Összeállítunk egy koreográfiát falunapra, ami augusztusban lesz. A zenekar is tanul, nemcsak a táncosok, ez egy nagyon jó csapatépítőnek ígérkezik” – tudtuk meg. Emellett vannak meghívásaik Szamosújvárra, Adácsra, ezért már készülnek a fellépésekre. Tavaly szüreti bált rendeztek, a bálványosváraljai őszi szokásokat és hagyományokat próbálták hitelesen bemutatni.

Alapemberek

Mureșan Ildikó polgármester is dicsérő szavakkal illette a táncosokat. Elmondta: a 25 év, ha egy tánccsoport fennállására gondol, „temérdek esztendő”. Neki megadatott az a lehetőség, hogy ott lehetett a közelükben, amikor csírába szökkent a gondolat, amikor a kis csoport útnak indult, amikor azon gondolkodtak, mi legyen a név, ami jellemző erre a vidékre, ami sajátosan az övék, és ami alatt elindulhatnak egy ismeretlen útra. Végig követte a 25 év legfontosabb mozzanatait, és öröm volt látni a fellépéseket, előadásokat, fejlődést, a munka gyümölcsét, amely újabb lépésre ösztönözte a csapatot.

„Tiszteltem bennetek azt a magatartást, lelkesedést, amellyel oktattátok, felöleltétek a kisebb generációkat, és igyekeztetek átadni minden tudást, nem várva ezért anyagi ellenszolgáltatást. Igyekeztem támogatni, lelkesíteni titeket, és megmutatni titeket a nagyvilágnak, elsősorban dicsekedni veletek ott, ahol alkalom adódott” – mondta a polgármester.

Visszatekintve az elmúlt évekre, felsorolt néhány kedves emléket, amikor az alakuló tagokkal a könyvtárban tanultak táncolni, az első előadást, amely a régi kultúrotthonban volt, és végig azért imádkozott, hogy ne szakadjon be a színpad a tánc alatt. „Eltelt 25 év, és nemcsak léteztek, hanem a virágkorotokat élitek. A megmaradás titka mindig a lelkes embereken múlik, ez párosítva a hozzáállással és a kitartó igényes munkával” – mondta, hozzátéve, erős karakterekre, oszlopokra van szüksége a csoportnak, akik „szikrákat szórnak, amelyek meggyújtják a körülöttük lévők szívében a tüzet”, mert csak így lesz fejlődés és növekedés. Azt kívánta, mindig legyenek lelkes tagjai a csoportnak, akik mutatják az utat, ismerik a célt, átadják a lángot.

Molnár István Alpár lelkesen mesélt az elmúlt 25 évről, melynek minden percét megélte. „Ezelőtt 25 éve öt fiúval kezdtük el a dési Aranyesőnél, mi kilencedikes gyermekek voltunk, akkor jártunk be Bálványosváraljáról Désre, a román iskolába. Velünk szemben az RMDSZ-nek volt egy magyar terme. Hallottuk a muzsikát, kíváncsiskodtunk, behívtak, és bár nagyon botlábúak voltunk, elkezdtük, és megszerettük a néptáncot” – idézte fel.

Négy-öt évet táncoltak a dési Aranyesőnél, amikor úgy döntöttek, hogy megalapítják saját településükön, Bálványosváralján az Árvalányhaj néptánccsoportot. Ő és Deák István kezdte el, és mivel nem volt lány, aki tanítsa a lányokat, „ketten osztottuk fel egymást, hol ő volt a lány, hol én”.

A zene és a tánc iránti szeretetét zenész édesapjától örökölte, aki tárogatózott. Bár nagyapái táncoltak annak idején, nem volt kitől megtanulni a táncot, mert öregek voltak, így el kellett menjenek táborokba, oktatókat fogadtak, így fejlődtek – mesélte.

Tókos Csongor Attila prímás, a kolozsvári Tokos zenekar alapító tagja elmondta, hogy hatodik alkalommal vesznek részt az Árvalányhaj eseményein, szívesen jönnek, mert nagyon jó a társaság, a táncosok, és nagyon jó csapat alakult ki az évek folyamán. Továbbá elmesélték, hogy legközelebb Kolozsváron, a magyar színházban az Ifjú barbárok című előadásban lépnek fel.

Fesztiválokra járnak, Tusványosra, Double Rise-ra, táborokban játszanak, májusban pedig Londonban lépnek fel. Ezúttal viszont a bálványosváraljai batyus bálon szórakoztatták a jelenlévőket.

A 25. születésnapot méltó módon ünnepelte meg az Árvalányhaj, az est folyamán teltház előtt több mint 150 néptáncos lépett fel. A nézők újabb 25 évet kívántak a csapatnak, és sok életre szóló, felejthetetlen jó élményt, mert azt, amit tesznek, részben a helybéliekért, a településért teszik, és a település jó hírét viszik tovább a nagyvilágban.