Kalotaszeg vidékének körbejárásával folyatjuk tavaly elkezdett Erdély legjei sorozatunkat. Első állomásként Bánffyhunyadon Kudor Istvánt látogattuk meg, aki elkalauzolt a kalotaszegi fafaragás világába, mesélt a mesterség múltjáról, jelenéről és jövőjéről is. A fafaragó pesszimista: szerinte a kelet-európai emberek már nem költenek a faragott dísz- és használati tárgyakra, és emiatt ma már nem lehet csak ebből a mesterségből megélni. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)

Kudor István széles mosollyal várt minket a gyönyörű, faragott bánffyhunyadi kapuja előtt, amikor megérkeztünk a forgatásra. Felesége, Mária is népművészettel foglalkozik, népi hímző. Gyönyörű házuk minden szegletét valamilyen általa faragott dísztárgy vagy száz éves kalotaszegi bútor díszíti.

Kapcsolódó

Erdély legjei – Hargita megye: Kányádi Sándor emléke Nagygalambfalván (VIDEÓ)

Erdély legjei sorozatunk utolsó részében a költő szülőfalujába látogattunk.

Erdély legjei Kányádi Sándor Nagygalambfalva Hargita megye

Kudor István gyermekkorát áthatotta a fafaragás, édesapja is fafaragó volt, így korán eltanulta a mesterség minden csínját-bínját. Mint fogalmazott, történelmi pillanat volt Kalotaszegen, amikor Magyarbikalon egy kalotaszegi és egy székelyföldi származású mester kezdte tanítani a fiatalokat a fafaragásra. Ekkor élte ez a mesterség a reneszánszát, és ezen az iskolán keresztül mentődött át a kalotaszegi fafaragás is. Az iskolában tanuló emberek közül hármat Kudor István is ismert, az ő édesapja, Kudor Ferenc nagyrészt tőlük vette át a fafaragás esztétikáját, technikáját, motívumkincseit, formakincseit.

Kudor István órákon keresztül tud mesélni a fa szeretetéről. Gyermekként a természet közelében nőtt fel, így ez egyértelmű számára. „A fát szeretem elsősorban, a kézművességet, azt, hogy kézzel, fejjel lehet valami megfoghatót alkotni. A fa szeretete, a természetes anyag simasága, bársonyossága, szépsége, emellett nem lehet elmenni, főleg, hogy olyan környezetben voltam gyerek, hogy ez mind természetes volt” – mesélte. Szerinte kellemesebb, jobb érzés faragott tárgyakat ajándékozni, megőrizzük vele az emlékeinket, motívumainkat, de emellett „ugyanolyan jól lehet rajta később szalonnát is vágni, majd megmosni, és feltenni a falra”.

Kudor István éppen egy sulykolófán dolgozott, amikor megérkeztünk, így végig tudtuk nézni az előkészítés folyamatát. A fát mindig előrajzolja, szabad kézzel, és ez útmutatóként szolgál a későbbi faragáshoz. A mintát általában fejből találja ki, de ha éppen nem jutna eszébe semmi, előveszi a motívumos füzetét, amelyben minden motívum több száz változata le van rajzolva, ezeket az évek során gyűjtötte össze Kalotaszeg falvait járva.

A szerszámai mind házi készítésűek, és sok saját találmány is ékesíti a házat. Végigmutogatta nekünk a legfontosabb eszközöket, amelyekre egy fafaragónak szüksége van. A beszúrókés például ahhoz kell, hogy pontosan ki tudja vágni az alakzatokat, a levélvágóval faragja az előrerajzolt motívumokat, és ha túl kemény a fa, akkor a fabutykóval ütögeti a vésőt, úgy jobban lehet haladni.

Nem szebb dolog ezzel megkeverni a bográcsot?

Kudor István felidézte: a két világháború között minden kalotaszegi faluban volt 3-4 fafaragó, akik használati- és dísztárgyakat is készítettek, mindkettőre volt akkor igény. Régebb úgy tudtak megélni a fafaragók, hogy felépítették, majd kidíszítették a házukat és minden használati tárgyukat. Ma leginkább asztalos munkát végeznek, „jó esetben” megdíszítik az elkészült bútort, de csak a fafaragásból nem lehet már megélni. Vannak kísérletek, hogy újra faházakat építsenek a fafaragók, de Kudor István szerint nem túl sok.

A kalotaszegi mesterember a Bokréta Kulturális Egyesületen keresztül próbált szervezni fafaragó táborokat, mivel szerinte ilyen táborokban lehetett átadni a fa szeretetét, a motívumkincset, formakincset és különböző technikákat, ám nagyon kevés jelentkező volt erre, a vírushelyzet előtt is „túl kevés”.

Kudor István feleségével Németországban, Budapesten, és Európa több országában is állított ki, rengeteg vásáron jártak. Szerinte csak úgy lehet valamennyire jövőt biztosítani a fafaragásnak, hogy meg kell ismertetni, be kell mutatni az embereknek. „Sajnos a kelet-európai embereknek egyéb gondjai is vannak, minthogy fa dísztárgyakra költsön. Az lenne az ideális, ha nagyobb igény lenne rá, mert szerintem szebbé tenné az emberek életét. Hát nem szebb dolog egy ilyen faragott kanállal megkeverni a bográcsot?” – fogalmazott a fafaragó mester.