Huszonhetedik alkalommal díjazta a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége a folyóiratban rendszeresen közlő szerzőket, fiatal tehetséges írókat, költőket. A pénteki eseményen elismerést kapott a Maszol korábbi tudósító-, illetve karikaturista munkatársa, Horváth Szekeres István is.

Számos érdeklődőt vonzott a Székelyföld kulturális folyóirat idei díjkiosztó ünnepsége, amelyet a korábbi években megszokottal ellentétben idén nem a lap szerkesztőségében, hanem külső helyszínen tartottak. A pénteki eseményt a Székelyföld Napok rendezvénysorozat keretében szervezték meg és hagyományosan négy, a Székelyföldben is publikáló alkotó tevékenységét ismerték el.

Székelyföld-díjat vehetett át Kristó Tibor csíkszeredai költő, valamint Cserey Zoltán sepsiszentgyörgyi történész. A Székely Bicskarend Díjat első alkalommal vehette át női szerző, méghozzá a magyarországi Magyary Ágnes író, míg a Szabó Gyula emlékére alapított díjat Horváth Szekeres István, lapunk egykori munkatársa érdemelte ki.

A megjelenteket elsőként Beke Mihály András, író, újságíró, műfordító, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja köszöntötte.

„Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a Székelyföld nem csupán pusztán egy irodalmi folyóirat, hanem azt is mondhatjuk, hogy egy kulturális intézmény. Méghozzá egy komoly, nagyon jelentős székely kulturális intézmény, amely autentikus munkaterületének tekinti az egész Kárpát-medencét, az egész magyar nyelvterületet, hiszen mindenünnen vannak szerzői” – fogalmazott a konzul.

Mint Zsidó Ferenc, a folyóirat főszerkesztője megosztotta, a székelyföld-díjat 27. alkalommal adják át 2024-ben. „A másik két díjunk az újabb alapítású, de az is csak annyira új, hogy éppen most számoltam ki, hogy a Bicskarend-díjat is 20. alkalommal adjuk át, és a Szabó Gyula-díjat pedig 12. alkalommal. A Székelyföld-díjjal minden évben két szerzőt díjazunk, egy irodalmárt, költőt, írót és egy humán tudományok területén tevékenykedő jelentős személyiséget, néprajzos történészt vagy más humán értelmiségit, és elsősorban a régiónk jelentős személyiségeit” – mondta el a főszerkesztő.

Elsőként Cserey Zoltán sepsiszentgyörgyi történész vehette át a Székelyföld-díjat, munkásságát Magyarosi Sándor történész, a Székelyföld szerkesztő munkatársa méltatta. Mint felidézte, a díjazottnak nem volt könnyű dolga karrierje során. Egyetemista évei alatt vonták össze a kolozsvári magyar és román egyetemet, miáltal egyik napról a másikra románul kellett mindent tanulnia. Később régészként helyezkedett el, ám „lehetetlen szabályokat” állítottak elé, majd eltávolították állásából.

„Utána úgy dönt, hogy helytörténettel fog foglalkozni, ami meg is történik, a Székely Határőrséget kutatja, a Mária Terézia-t, a Székely Határőrséget, illetve Sepsiszentgyörgy és Háromszék bizonyos falvainak történetét, kap egy olyan felkérést, hogy meg kell írni egy fejezetet a székelyek történetéről szóló könyvben, amiben azt kell bizonyítani, hogy hogyan románok a székelyek. Hál' Istennek ez a rendszer is összeomlik, és ez nem történik meg, viszont Cserey Zoltán továbbra is helytörténész marad” – osztotta meg Magyarosi Sándor.

A másik Székelyföld-díjjal elismert szerző, Kristó Tibor munkásságát Fekete Vince költő, szerkesztő méltatta az eseményen, aki köszöntésképpen az ez alkalomra írt saját versét olvasta fel. Ebben egy egykori budapesti utazás emlékképeit idézte fel.

A huszadik alkalommal átadott Székely Bicskarend Díjjal kapcsolatosan Zsidó Ferenc kiemelte, a korábbi években kivétel nélkül férfi szerzők kapták meg az elismerést. „Magyary Ágnes régóta szerzőnk, most pedig olyan regénnyel jelentkezett, amelynek címe: Az örök székely. A regényt megismerve egymásra néztünk a szerkesztőségi tagokkal és azt mondtuk, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy egy alkalmas női szerző kapja ezt a díjat” – mondta a főszerkesztő. Mint hozzáfűzte: a díjat rendszerint nem székely szerzők kapják meg, Magyary Ágnes ugyan székelyföldi felmenőkkel rendelkezik, ám olyan régóta él Budapesten, hogy „aktuális volt őt egy kicsit vissza-székelyesíteni”.

„Olyan regényt tett le Magyary Ágnes az asztalra, ami totális regényként mutatja be Székelydálya világát, a szerző sajátos világát. Mindezt olyan izgalmas stílusban és nyelvezeten, észjárásában nagyon is székelyesen. Számomra az év olvasmánya és méltán érdemli ki a Székely Bicskarend Díjat” – fogalmazott Zsidó Ferenc.

A Szabó Gyula Emlékdíjat, az író szülőfaluja, Homoródalmás önkormányzatával és a helyi unitárius egyházzal közösen alapították és ítélik oda, mondta el Zsidó Ferenc. „A díjat 12 évvel ezelőtt alapította a Székelyhon szerkesztősége azzal a gondolattal, hogy olyan pályakezdő, kötettel még nem rendelkező szerzőket fedezzünk fel és állítsunk pályára, akik itt élnek a régióban, írásaikkal egy ideje már jelen vannak a Székelyföld hasábjain. Ugyanakkor érezhető, hogy a debütálás nem könnyű dolog és erre ad megerősítést a Szabó Gyula Emlékdíj” – emelte ki a folyóirat főszerkesztője.

Az egykori író emlékére alapított díjat ebben az évben a Maszol egykori tudósítója és karikaturista munkatársa, Horváth Szekeres István érdemelte ki, hangzott el. Mint Fekete Vince fogalmazott: a díjazott „a kivételek közé tartozik”.

„Általában íróvá válnak az emberek hosszú, fáradtságos munka, vajúdások, kísérletezések, zsengék révén. Megírt sorok ezrei, kihúzott sorok százai jellemzik. Ő viszont azon kevés kivételek közé tartozik, aki mintha Pallasz Athéné sisakja mögül teljes fegyverzetben pattant volna ki és jelent meg a szemünk előtt. Már az első írásaival úgy jelentkezett a Székelyföld szerkesztőségénél, hogy azok nem csak ahhoz képest voltak jók, hogy azok első írások, nem csak egy ígéret volt, hanem a megvalósult, beteljesült álom. Egy szerkesztőnek mindig jó érzés, ha ilyen ösztönös tehetséggel találkozik” – osztotta meg Fekete Vince.