Életének 88. évében elhunyt Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus, esszéíró, közölte Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Gálfalvi Zsolt 1967 és 1969 között vezette a színházat.

Gálfalvi Zsolt 1933-ban született Marosvásárhelyen. A Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát szerzett.

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szócikke szerint 1951-től kezdve – egyetemi tanulmányainak végzésével párhuzamosan – az Utunk szerkesztőségében dolgozott, majd 1956-tól az Igaz Szó belső munkatársa, 1962-től főszerkesztőhelyettese. Egyidejűleg 1967 és 1969 között a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója. 1969-ben Bukarestbe költözött, ahol előbb az Előre, 1970–71-ben A Hét főszerkesztő-helyettese volt.

Az Utunk, Igaz Szó, A Hét, Új Élet, Előre hasábjain közölt irodalmi és színházi kritikáin kívül román és német folyóiratokban is jelen volt tanulmányokkal, esszékkel.

Első kötetébe (Írók, könyvek, viták. 1958) pályája első szakaszában született irodalomkritikai cikkeit és tanulmányait gyűjtötte össze, Az írás értelme című második kötetében (1977) olyan kortárs írók, költők műveit elemzi, mint Asztalos István, Balogh Edgár, Farkas Árpád, Kacsó Sándor, Kovács György, Majtényi Erik, Nagy István, Sütő András, Szász János, Szemlér Ferenc, Szilágyi István. Színházi jegyzeteit Prospero szigetén címen adta közre (Kriterion, Bukarest, 1988).

Élénk visszhangot vált ki 1981-ben indult „élő irodalmi folyóirata”, a bukaresti televízió magyar műsorában ismétlődő Sokszemközt, amelyben kortárs romániai magyar írókkal beszélgetett.