67 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Bajusz István Schönvisner István-emlékérmés erdélyi régész, egyetemi oktató, közölte szerdán Facebook-oldalán az erdélyi magyar régészeket tömörítő Pósta Béla Egyesület, amelynek igazgatója volt.

Bajusz István Tordán született 1954-ben. „Anyai dédapjának, Téglás Istvánnak, a neves tordai régészeti múzeum alapitójának az emléke a családban végig elevenen élt, a tordai (potaissai) római erőd és legio-tábor romjai és az 1960-as években még minden bizonnyal romantikus, zöld kőhalmai valóságos kincsesbányaként hathattak a gyermek Bajuszra. Az V. Macedonica legio táborának évszázadok óta ismert és Torda város létét meghatározó emléke Bajusz István életére is döntő hatással volt. A római kor emlékei iránti érdeklődése kétségtelenül, ebből a családi és személyes, helytörténeti élményből meritkezett” – írja róla Facebook-oldalán búcsúzó tanítványa, T. Szabó Csaba ókortörténész.

1978–1995 között a Zilahi Történelmi Múzeum muzeográfusa és régésze volt, ekkoriban dolgozott a Szilágy megyei Porolissum (Mojgrád) római auxiliáris tábor feltárásán, 1981-től az erőd mellett található amfiteátrum ásatásán, amely tudományos pályájának fontos állomása. „Bajusz István azon szakemberek közé tartozik, akik átmentették az erdélyi magyar régészetet a kommunizmus válságos időszakán” – olvasható a Pósta Béla Egyesület Facebook-oldalán a régész 60. születésnapja alkalmából írt köszöntőben.

1995 óta egyetemi oktatóként dolgozott a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán, ekkortól a porolissumi régészeti feltárás egyetemi „tanásatássá” vált, a karizmatikus Bajusz István egyetemi hallgatók több generációjával szerettette meg a régészet és az ókortörténet tudományát.

A régész alapító tagja és igazgatója volt a Pósta Béla Egyesületnek, emellett az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és Vidéke fiókegyesületének elnöke, tagja a kolozsvári Klasszikus Tudományok Intézetének, a romániai Klasszika Tudományok Társaságnak, az „Instrumentum” Társaságnak (Montignac, Franciaország), a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az EMKÉ-nek. Levelező tagja a magyarországi Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak.

Munkásságáért Románia Elnöki Hivatala 2004-ben „Kulturális Érdemrend”-del, a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2006-ban „A régészeti örökségért – Schönvisner István-díj”-jal tüntette ki. 2010-ben pedig a Román Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma szakmai elismerését kapta a Szilágyság kulturális örökségvédelme területén kifejtett tevékenységéért.